A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Az élet megindulása, a demokratikus átalakulás kezdete Fejér megyében (1944. december – 1945. június)

Az említett összszakmai értekezleten az MKP képviselője kifejezte abbeli reményét, hogy a demokratikus átalakítás munkáinak sikeres előrevitele érdekében a szakszervezet vezetői belátják, hogy az egység hiányának a dolgozók látják kárát. Közben a szakszervezeti vezetők múltbeli politikai tevékenységéről is szólt a KP képviselője. Elmondotta, hogy a cipész szakszervezet tagságát 1938-ban — kevés kivétellel a hivatásszervezetbe vitte át vezetőjük. Az építőmunkások közül néhányan 1929 óta nem vettek részt a szakszervezeti mozgalomban, és a szociáldemokrata pártot is cserben hagyták. A Szakmaközi Bizottság ülésén Kiss János, az ügyvezető titkár, azután Promper Ferenc, Falvay Ferenc, Kerner Antal, Tauser Lajos is részt vettek, és az MKP álláspontja mellett szólaltak fel. Az egyes szakmai csoportok létszámban gyarapodtak, szervezeti kereteiket szélesítették 1945 nyarán és a későbbiekben is. Az élet megindultával a kezdetben kevés munkáslétszámmal dolgozó üzemek is mind több és több ember alkalmaztak. 1945. december végén Székesfehérváron már 3400 fő dolgozott gyárakban, üzemekben, kisipari műhelyekben. Ebből 1850 fő körüli volt gyári munkás: (A MÁV műhely 790, a Városi Közművek 270, a Könnyűfémmű 250, a Vadásztölténygyár 170, a Weisz és Tull Bőrgyár 150, Kardos-féle Gépgyár 50, Felmayer Textilgyár 30, Bory-Gépüzem 20, Olajütő 20, Szilassy Konzervgyár 20, Vondra-féle Bőrgyár 10, Alba Bőrgyár 10 főt foglalkoztatott.) A kisipari üzemek közül, amelyekben 6—10 munkást foglalkoztattak ekkor, jelentősebbek: Horváth gépüzem 10, Lepárth malom 10, Fehérvári Hírek nyomda 10, Márton asztalosüzem 10, Baranyai asztalosüzem 10 fővel. Az 5 munkásnál kevesebbet foglalkoztató műhelyekben Székesfehérváron 120 fa-, 80 bőripari, 40 egészségügyi, 30 élelmezés-, 500 építőipari 50 fodrász, 30 nyomdász, 60 ruházati, 40 textilipari, 500 fa- és fémipari munkás volt. A szakszervezeti taglétszám emelkedését részben az üzemek munkáslétszámának a bővítése tette lehetővé. A Városi Szakmaközi Bizottság szerint azonban a tagság zöme a hagyományt követi és 1958 fő a Szociáldemokrata Párt tagja. Az MKP-nak 348, a Parasztpártnak 1170, a Polgári Demokrata Pártnak 17, a Kisgazdapártnak 359 tagja volt a szakszervezetben Székesfehérváron. Pártonkívülinek pedig 2284 fő vallotta magát. Legnagyobb létszámú a vasutas szakszervezet volt (2514). A földmunkások szakszervezetének taglétszáma ekkor 1204 fő. Nyilvánvaló, hogy a parasztpárti tagság belőlük tevődött össze. A vasutasok 1072-en, az építők 596-an, a pedagógusok 280-an és a bőripari munkások szakszervezete 240 főből állott. Néhány hónap múltán a városi Szakmaközi Bizottság a párt megoszlásban azt jelentette, hogy Székesfehérváron 9142 szervezett dolgozó van, akik közül kommunistának 1123, szociáldemokratának 3352, parasztpártinak 413, kisgazdapártinak 223, polgári demokrata pártinak 9, és pártonkívülinek 4022 fő vallotta magát.

69 A szakszervezetek a politikai kibontakozás munkájában résztvettek. A községekben, a járásokban, a megyénél éppúgy ott találjuk a szakszervezeti küldötteket, mint a politikai pártokét. Ezért volt