A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

ság jelenléte ösztönözte a gazdákat a sertésvágásokra. A kimért húsból zugban eladott élelmiszerekből igen sokan rengeteg pénzt halmoztak össze. A pénzt felhasználni azonban a front közelsége miatt nem tudták. Az élet megindítása után pedig a pénz elértéktelenedett.

128 Móron 1945. január 26-án két Tatán szolgáló, de móri illetőségű, korábban bádogos és üveges szakmában dolgozót azért tartottak vissza a 3—II. zászlóalj-csapattesttől, mert a községet 1944. december 24-től erős tüzérségi és aknatűz, és többszöri légitámadás érte. Szinte valamennyi ház megsérült. Az üvegeseknek és bádogosoknak mindenekelőtt a villanytelepen, a malmokban, a közüzemekben, a katonai parancsnokságok és hadikórházak épületein kellett dolgozniok. A felmentési kérelmet Pintér főispán és Barna móri főszolgabíró Mosonmagyaróvárra küldték, a II. honvéd kerületi parancsnokságra.

129 Móron február elején csak egyetlen orvos maradt. A járási tisztiorvosra maradt a légitámadások és a tüzérségi tűz okozta 80 sebesült ellátása. Ezek számára külön szükségkórházat rendeztek be.

130 Mórra 1944. november vége óta gyógyszerutánpótlás sem érkezett; ugyanakkor a gyógyszerigény a háborús sérülések gyakorisága, a katonasággal és menekültekkel megnövelt lakosság miatt fokozódott. 1945. február 26-án a két móri gyógyszertár anyagkészlete a minimumra redukálódott.

131 A magyar hadvezetőség 1945. márciusában is. a számukra reménytelen helyzetben, győzelemről álmodozott. A tisztek legnagyobb része nyilas vagy nyilasérzelmű. Egy levélből a következőket olvashatjuk a móri járásban ténykedő magyar hadsereg tiszti állományáról: „Sajnos az egész tisztikar nyilas, szélsőséges; vak, félti pozícióját. Minden valamirevaló ember félre van állítva vagy internálva.". . . 1945. január 10—23 között Bodajkon állomásozott a magyar II. páncélos hadosztály, parancsnokságával együtt. (Zádor Endre ezredes, a hadosztály parancsnoka, Merényi Károly, a hadosztály tüzérparancsnoka, Perjés Antal őrnagy, Zádony Sándor főhadnagy, Vasali Béla őrnagy, Derecskéi Sándor, Péter Imre, Műit József századosok.)

132 Budapest másfélhavi ostrom után felszabadult. A németek azonban nem hagytak fel erőfeszítéseikkel a Dunántúlon. Márciusban újabb hatalmas ellentámadást indítottak a Velencei-tó és a Balaton között, a Duna irányába. A nyilasok annyira biztosak voltak azellentámadás sikerében, hogy Székesfehérvárról szálláskészítőket küldtek ki a megye déli részén fekvő községekbe. Nem számítottak arra, hogy a Vörös Hadsereg is felhasználta a kéthetes pihenőt. Ezért váratlanul érte őket az a hatalmas ellenlökés, melylyel a szovjet haderő az ellenség támadó erőit néhány nap alatt szétzúzta. A március 15-i ünnepségeket a nyilas országrészekben is megülték. Igaz, a kétségbeesés nyomta rá bélyegét a hallgatóságra; de a szónokok bizakodtak. Bodajkon például páter Thun szervita lelkész-főhadnagy celebrálta a katonaságnak a misét, s az ünnepélyen ugyancsak ő szónokolt. Beszéde oly optimista volt, mintha a hacíi-