A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

események nem is a Móri árok Vértes felöli oldalán zajlanának, hanem valahol a Kárpátokon túl.

133 A móri járás nyilas fennhatóság alatt lévő községeinek lakosságát ekkor is állandóan közmunkákra rendelték, amelyeket a 621. sz. munkavezető törzs irányított. A polgári lakosság természetesen vonakodott a veszélyes területre kivonulni, hiszen a közmunkák végzése erődítési munkákat és egyéb háborús berendezések készítését jelentette. A közmunkákra a 14—65 év közötti férfiakat, és a 16—50 év közötti nőket kötelezték. A munka eredményesebb végzése érdekében hadimunkára besorozták a községek lakóit, akik március 1-én és 2-án jelentek meg a sorozóbizottságok előtt.

134 1945. március 10. körül elrendelték, hogy a Székesfehérvár— Komárom vasútvonalon induljon meg a személyforgalom. Néhány napig Bodajk és Komárom között valóban közlekedtek is a személyvonatok. Az utolsó március 16-án délután 1 órakor indult ki a bodajki állomásról, amikor a szovjet csapatok ellentámadásának hulláma elérte a Móri árkot. E nap hatalmas, aknatűz hullott a Móri árok Bakony hegyvidék felé eső német arcvonalára. A menekülő katonaságot szovjet légitámadás zavarta. Március 18-án a szovjet vadászgépek már reggel az arcvonal egész hosszában támadtak. Az arcvonalból kivonták a magyar reguláris egységeket, s helyükbe SS csapatokat vezényeltek.

135 A lakosság Bodajkról a kisgyóni bánya tárnáiba menekült. A faluban a lakosság egynegyede maradt. Ezek főleg vagyontalanok vagy öreg emberek voltak.

136 „Március 18-án alkonyat felé járt az idő, amikor az aknázás olyan mértéket öltött, hogy a pincék is remegtek. Hét óra tájban aztán egy őrs érkezett a pincébe, a magyar parancsnokság után kutattak. Láttam róluk — bár magyar ruhában voltak, és a zászlósi rangban lévő szépen beszélt magyarul —, hogy ők már az orosz csapatok előőrsei . . . Illedelmesen elköszöntek. Este nyolc óra körül megkezdődött a bodajki utcákon a küzdelem. . . Kezdetben a község széléről hallottuk a kézigránát robbanásait, míg a templomteret német tankok verték. Este 9 óra tájban láttuk, hogy ég az egész Széchenyi utca . . . Éjfél tájt . . . egészen közelinek hallatszott a harci zaj. Szívszorongva remegtünk a pincében, mert a hangból érezni lehetett, hogy a ház előtt vannak már. Két óra tájban aztán elmúlt a csatazaj, és hallottuk, hogy felettünk járnak a házban és a lakásban... Az udvarról beszüremlett hangból kivettük, hogy oroszok. Hat óra tájban aztán én mentem ki először a pincéből, s láttam meg az első orosz katonát. Bemutatkoztam neki; nem jött le a pincébe, ahová meginvitáltam, hogy nézze meg a polgári lakosságot, ő csak német katona után érdeklődött.". . ,

137 — olvasható egy feljegyzésben. Március 18-án este indult meg Székesfehérvár német védői ellen a pergőtűz. A németek a zirci rendházban helyezték el parancsnokságukat és megfigyelő állásukat. Innen irányították kétségbeesetten a védelmi harcot. Ennek természetes következménye volt, hogy az épület több mint 700 találatot kapott. Az ostrom utolsó napján gyújtóbombát kapott a rendházzal összefüggő régi