A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

kb. 66 ezer embert. A lakosság 20 %-a, azaz 44 ezer fő viszont önként hagyta el lakóhelyét. A kitelepítésbe beleértjük a hadműveletek során a frontvonalba eső falvak lakóinak a szomszéd falvakba vagy pusztákra történő telepítését is.

07 A visszavonuló németek 258 egyént kivégeztek Fejér megyében, ezek között magyar katonák is voltak. Tácon 9, Kislángon 6 menekülő magyar katonát lőttek le a németek. Kislángon a polgári lakosság figyelmeztette a németeket, hogy a szántóföldön keresztül a falu felé tartó egyének magyar katonák. Ennek ellenére lelőtték őket. Kivégeztek Pusztavám határában a munkásszázadból 200 főt.

98 11. A nyilas Fejér vármegye A december elején megindult gyors szovjet támadások nyomán sorra szabadultak fel Fejér megye községei. December végén azonban az arcvonal megmerevedett. A móri árok két szembenfekvő hegyvonulatán katonák állottak egymással szemben. A szovjet katonák a sörédi szőlőhegyekben, a csókái Vértesalján létesítettek erődítményeket, míg Bodajkon, a községben és a körülötte fekvő halmokon német és magyar katonák ásták a bunkereket. Közben súlyos légitámadások érték a községeket: így Bodajkot december 24-én este, 25-én este, január 11-én a déli órákban és január 15-re virradóra is.

99 A megye az északnyugati községek kivételével felszabadult. Az arcvonal Mórtól keletre kiindulva, a móri árok vértesi oldalán húzódott délnek, Székesfehérvárig, ahol nyugatra tört iránnyal Csór, Iszkaszentgyörgy határáig (3 km-nyire a községhez) terjedt.

100 A fel nem szabadított községekben a nyilas uralom tovább tartott. Szinte az utolsó percekig folytatták az ipari üzemekben a gépek és a bauxit elszállítását. Január és február hónapokban a németek időleges sikereket értek el, sok Fejér megyei községet visszafoglaltak. Ezekre is megkísérelték a polgári hatóságok hatalmukat kiterjeszteni. A nyilas vármegye tartozéka ekkor Mór, ahol a főszolgabíró székelt, valamint Pusztavám, Nagyveleg, Isztimér, Iszkaszentgyörgy, Moha, Bodajk, Balinka, majd később Polgárai, Kisláng, Nádasdladány, Székesfehérvár, Csór, Füle, Sárszentmihály, Falu- és Szabadbattyán, Magyaralmás, Csákberény, Veréb, Pázmánd, Gárdony. Ez utóbbiak azonban csak igen rövid ideig kerültek a németek kezébe. Kétségtelenül Székesfehérvár város helyzete volt a legsúlyosabb. 1945. január 22. után Székesfehérvárott a polgári lakosság számára a helyzet tarthatatlanná lett. A város front jellege sokkal óbban kidomborodott most, mint az előző harminc nap alatt. Az élelmiszerkészletek kifogytak, nem volt semmiféle közszükségleti cikk. Az állandó légiveszély, a légitámadások, a tüzérségi belövések következtében az élet egyre bizonytalanabb lett. A front a város keleti részén hullámzott, amely ugyan a Fiskális út hoszszában húzódott, de februárban, márciusban jártak szovjetek a Felső-Királysoron, de láttak németeket az Öreghegyen is. így történt, hogy a lakosság háromnegyed része elhagyta Székesfehérvárt. Most nem kellett kényszeríteni az embereket a menekülésre,