A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

pedig szállítóeszköz éppúgy nem állott rendelkezésre, mint 1944 december elején. A katonai hatóságok nem sokat törődnek a polgári lakossággal. Annak tulajdonképpen csak ők vették hasznát, hogy a lakosság itt hagyta üresen a házakat, mert a katonaság elszállásolásáról gondoskodniuk nem kellett. Ezenkívül sok házat erőddé alakítottak át, s e célból többet fel is robbantottak.

101 A középületek január 22-én hajnalban több kárt szenvedtek, mint a lakóházak. A középületekben ugyanis szovjet egységek tartózkodtak, és ezekből tüzeltek a bevonuló németekre. Ilyen tűzharc alakult ki a Magyar Király Szálloda, a Törvényszék, s az evangélikus templom épületében. A ciszterciták gimnáziumát pedig e nap hajnalán 8 Tigris kb. 20 méter távolságból lőtte.

102 A tábori csendőrség a városba polgári személyeket nem is engedett be. Voltak, akik családjukat a nyugati országrészekben elhelyezték, és vissza akartak jönni Székesfehérvárra. Az utakat azonban lezárták, és már Mórról visszaküldték őket.

103 Néhány személynek azonban sikerült német vagy magyar katonai járművel Székesfehérvárra bejutnia. Ezek elmondották, hogy január végén a városban kihaltak voltak az utcák. A Felsővárosban szinte egyetlen lelket sem láttak. Ajtók, ablakok deszkával voltak elreteszelve, amelyeket ugyan feltörtek, de mások, nem tudni ki, újra és újra beszögezték. A Nemzeti Számonkérő Szék csendőrjei bizalmatlansággal voltak tele. Szinte minden fehérvári lakosban „bolsevik ügynököt" láttak. Különösen állott ez a munkaszolgálatosokra és a kommunista párt tagjaira. 1945 február elején a nyilasok végezték ki Mór határában azt a két zsidó munkaszolgálatos orvost, (Dénes Sándort és Neumann Gyulát), akiket Kincsesbányán fogtak el. Ugyancsak kivégezték Koch Lászlót, a város tisztiorvosát is, aki a felszabadulás egy hónapja alatt igen sokat tett a város közegészségügyének helyreállításáért. 1945. január 22-én Ney Károly csapataival egyidőben érkezett Székesfehérvárra Endre László hadműveleti polgári kormánybiztos. Endre e nap délelőttjén felkereste a polgármestert, és szemrehányást tett neki amiatt, hogy a szovjet bevonulás előtt nem hagyta el a várost, sőt másokat is visszatartott. A kormánybiztos körülbelül ezekkel a szavakkal próbálta megfélemlíteni Kerekest: „Csodálkozom, hogy csak négy embert koncoltak fel a városban; holott hatvanat kellett volna!" A polgármester lelkiismeretére hivatkozott, amikor a rendőrséget visszatartotta, hisz szükség volt rájuk a közrend fenntartásában is. (Január 23-án Béres János rendőrfchadnagyot Veszprémből azzal küldték Székesfehérvárra, hogy a visszamaradt 34 rendőrt tartóztassa le, és vigye magával őket. Béres azonban Kerekes kérésére elállott ettől a szándékától. Belátta, hogy ezekre valóban szüksége volt a városnak.) Enáre László azonban kérlelhetetlen volt; durván sértegettp a polgármestert, és Székesfehérvár lakosságának a ki nem települését is azzal magyarázta, hogy erre személyes példát éppen a polgármester adott. Ezért Endre László Kerekes Lajost még e nap délelőttjén megfosztotta hivatalától. Endre látogatását Ney Kár oly é előzte meg, aki ugyancsak azzal a hírrel érkezett, hogy több személyt felkoncolnak a városban. Kerekes Lajos néhány napig még hivatalában