A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

A németellenes fegyveres felkelés szervezése Aba, Soponya, Nagyláng, Csősz községekben folyt. Bázisul e falvak fegyverhez értő lakosságát kívánták megnyerni. A szervezők között ott voltak e falvak értelmiségijei is. Abáról Kollár Gyula, Réti József, Kuliffay Barnabás, Szabó Lajos, Ferenci Zsigmond, Kovács Gergely, Arany Dezső, Csörgő Sándor, Czibók István, Szabó Gábor. Csőszről: Debreceni László, Debreceni Lászlóné, K. Varga József, K. Varga József né, Kun Gyula, Mórocza Károly. Soponyáról Czeglédi Gyula, Lángi István, Török Árpád, Bakács Tibor a szervezésben résztvettek, vagy tudtak a fegyveres felkelés előkészületeiről. Abán Major László őrmester, több tiszthelyettes az ott állomásozó repülő csapattiszthelyettes kiképző iskola növendékeit igyekeztek beszervezni a mozgalomba, illetőleg a fegyveres felkelés számára. Ez a katonai egység a felkelés szervezőinek gyalogsági fegyvereket, több láda kézigránátot is juttatott. A felkelési mozgalom vezetői ezekben a községekben mintegy 500 főnyi emberre számítottak. 1944. novemberében azt tervezték, hogy további fegyvereket a Sárkeresztúron állomásozó német alakulatok lefegyverzése útján nyernek. Ennek sikeres végrehajtása után a felkelők Székesfehérvárra vonultak volna, ahol a megingott katonai fegyelmet kihasználva, hatalmukba kerítették volna a középületeket, a laktanyákat. A város németellenes lakosságának csatlakozása után a főváros felé vonult volna a felkelő csoport. A mozgalom szerveződését azonban a budapesti fegyveres felkelést előkészítő bizottság felszámolásával párhuzamosan leleplezték. Nyilvánvaló, ez esetben is árulás történt. Varga József és Debreceni László csőszi lakosokat a Gestapo hurcolta el és kínozta meg, a mozgalom többi vezetőjét is halálra keresték. Nincs adatunK arra, hogy a Fejér megyei felkelés része lett volna az országos méretekre tervezett németellenes mozgalomnak, amelynek szabadságharccá kellett volna szélesednie. Nem is a kommunisták keze volt benne, de még csak baloldali szociáldemokraták irányító tevékenységét is erőltetett lenne feltételezni, hiszen ezeket éppen e napokban tartóztatta le és hurcolta el a Gestapo. E csoport vezetői nyilván hallottak a kormányzói proklamáció nyomán megindult politikai ellenállásról, amelyet különféle forrásból merített hírek szerint egyre kiélezettebbnek hittek. A vezetők közül Kun Gábor, a Független Magyarország — Magyar Függetlenségi Mozgalma elnevezésű angolszász orientációra reagáló ellenállási szervezet tagjának vallotta magát. Neki kapcsolatai voltak fővárosi ellenállási erőkkel, de hogy ezek a valóságos körülmények közepette mennyire realizálódtak, ma már megállapítani nem lehet. Az a szándék, hogy Székesfehérváron, — mint Budapesthez legközelebb eső városban — kívánták először a fegyveres ellenállást kirobbantani, hogy ennek nyomán a főváros is csatlakozzék, mutatta, hogy nem elszigetelt akcióról volt szó.

59 Pintér Józsefet főispánná csak novemberben nevezte ki Szálasi. Október 15. után azonban a hatalom automatikusan ment át kezébe. Ezt azáltal érte el, hogy ő volt a nyilaspárt Fejér megyei szervezetének a vezetője, és ezen az alapon intézkedett még 1944. november elején, hogy Székesfehérvárról a munkásmozgalomban részt-