A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)
Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején
1944. nyarától a menekültek elhelyezkedése és munkábaállítása jelentett komolyabb feladatot. Erdélyi menekültek huzamosabb ideje tartózkodtak a megyében, de ezeknek éppúgy nem volt hozzáértésük a mezőgazdasági munkához, mint az 1944. őszén érkezett tiszántúli leventéknek, vagy más városi népeknek. 1944. őszén munkásokat a gazdaságok már nem is tudtak szerződtetni. így kizárólag az idénymunkások egyre fogyatkozó számára tudtak támaszkodni a gazdaságok. Az idénymunkások száma a háborús évek alatt felszökött: 1940-ben 7645, egy évvel később 8680 fő volt más törvényhatóságokból. A summás csapatok növekedését az olajos és ipari növények vetésterületének emelkedése okozta. Legnagyobb számú summásmunkás csapatok Heves megyéből (3247) és Borsodból (2331) érkeztek. De Zala, Szabolcs, Csongrád, Békés, Veszprém, Pest, Vas, Győr, Mosón, Pozsony, Nyitra, Bars, Komárom, Máramaros megyék szorgalmas népéből is találunk Fejérben. Az idegen törvényhatóságbeliek drágább munkások voltak, mint a helybeliek. A helybeli summáscsapatok emiatt sokat elégedetlenkedtek. Általában a Borsod megyei munkások voltak a legdrágábbak. Ezek I. osztályú munkabért kaptak, de kitűnőnek minősítették teljesítményeiket is. Legsilányabb munkát — a jelentések szerint — a Heves megyeiek végeztek. Ezek között csak II. osztályú munkások voltak. Sok volt a „fegyelemsértés" is az idénymunkások között. 1941 ben például 40 munkást internáltattak a főszolgabírók az egyes uradalmakból .munkamegtagadás miatt. A munkások más módon is halogatták a munkát. Ha csak lehetett, beteget jelentettek, vagy más okokra hivatkozással mulasztották el azt. Legtöbb esetben a rossz élelmezés miatt történtek sztrájkok. Például a sárosdi Esterházy uradalomban az élelmezés mennyiségének csökkentése miatt a summások munkateljesítménye 50 százalékkal lett kevesebb. A munkások kijelentették, hogy többet is tudnának dolgozni, de az élelmezés arra kényszeríti őket, hogy a jelen tempót tartsák. Egy miniszteri rendelet ugyanis havi 13 kg-os liszt-fejadagot írt elő a mezőgazdasági munkások közellátásának biztosítására. Az uradalmak ezzel hátrányos helyzetbe kerültek, mert a továbbiakban nem tudták a zsír és szalonnamennyiséget biztosítani, és sertésvágási engedélyt sem kaptak. A megyei munkabérmegállapító bizottság szerint havonta a lisztminimumnak, — a summásmunkások esetében —, személyenkint 3.0 kg-nak kellene lenni. Ezt azonban az uradalmak betartani nem tudták, mert a leszámoltató bizottságok minden felesleges liszt- és gabonamennyiségüket igénybevették. 1944. őszén a gazdaságok arra törekedtek, hogy még a front megérkezte előtt végezzenek a betakarítással. Ez azonban a munkaerő-hiány miatt nem sikerülhetett. Az előszállási uradalomban 600 Békés megyei levente szedte a répát és törte a kukoricát. De sem munkakedvük, sem hozzáértésük nem volt hozzá. Kalózon, a Komlós gazdaságban — 1944. őszén — az erősen megfogyatkozott