A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

summáscsapatnak még akkor is szednie kellett a répát, amikor a szovjet csapatok már a szomszéd faluban voltak. 7. A közigazgatás a háborús érdekek szolgálatában 1939-ben Fejér megye két főtisztviselője — a főispán és alispán — tisztségéből távozott. Egyrészt a kiöregedés miatt váltották fel őket fiatalabb és tetterősebb egyénekkel, másrészt olyanokra volt szüksége a kormánynak is, akik a rendkívül nehéz helyzetben is el tudják látni Fejér vármegye kormányzását. A harmincas évek vége felé országszerte is őrségváltás volt. Azt természetesnek kell vennünk, hogy a ferencjózsefi korban kezdett hivatalnoki pályák viselői kikoptak, egyben az újabb fasiszta politikai áramlatokkal szemben értelmetlenül állottak. Az újak szenvedélyesen vetették bele magukat a vármegyei életbe, s azt látjuk, hogy a korszak égető társadalmi problémáinak felvetése elől nem zárkóztak el. Ezeknek az új tisztviselőknek a tevékenységével kívánt a kormányzat a fasiszta államgépezetbe új erőt önteni. Feladatuk volt, hogy a nemzeti egységről, megújulásról, földreformról és szociális megértésről hangoztatott szólamaikkal biztosítsák a háború továbbvitelét, s a Horthy rendszer fennmaradását. Ezen nem változtat egyikükmásikuknak őszinte népszeretete, továbbá az sem, hogy közülük többen szemben állottak a nyilasokkal. Ez utóbbi két tényező azonban feltétlenül pozitív jelenségnek számít. Széchenyi Viktor 1939. február 21-én, a fiatal megyebeli birtokos Jankovich Miklóssal járt a belügyminiszternél. Jankovich főispáni kinevezése ekkor még egyáltalán nem volt bizonyos, hisz március 2-án még arról adnak hírt, hogy Fejér vármegye főispánjának kinevezése kérdésében nagy a kavarodás. Végül is Széchenyit március 14-én mentették fel, de egyben titkos tanácsossá nevezték ki. Az új főispánt beiktató közgyűlésre 17-én került sor. Ezen Széchenyi Viktor nem tudott részt venni, de a törvényhatósági bizottságnak és utódának testamentumként hagyta meg, hogy legfőbb gondja a nemzeti összefogás erőinek ápolása, a társadalmi ellentétek megoldására való törekvés, erősen keresztény irányzat; és hathatós szociális reformok legvének. Az új főispánnak közéleti múltja úgyszólván nem volt. Közigazgatási ügyekben is járatlan, hisz maga mondta, ,,az eke szarva mellől jött a vármegyei élet csúcsára, ahol ugyancsak jó gazda kíván maradni." Jankovich Miklós korábban a megyei gazdaszövetség élén állott, és nem vitás, hogy ez a funkció hozta őt a főispáni székbe, minden közigazgatási tapasztalatlansága ellenére. A fiatal és tetterős, gazdaszemmel megáldott főispán Fejér megye egyik legrégibb és régóta vajúdó szociális kérdésére keresett megoldást: a lakosság egyharmadát kitevő agrárproletáriátus, félproletárok és törpebirtokosok sorsának javítására. A falu felemelésére, — gazdasági és kulturális tekintetben — a legnehezebb időszakban törekedni, igen nemes vállalkozás. Jankovich főispán a reformok embere volt, és a harmincas évek második felében a nemzeti köztudatban élő meg-