A felszabadulás Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 4. (Székesfehérvár, 1970)

Farkas Gábor: Politikai küzdelmek Fejér megyében a második világháború idején

toborzás lehetséges lett volna, vagy velük a kiesett cselédmunkát pótolhatták volna. Csakhogy ezek a napszámosok már másképpen gondolkodtak: bérüket alacsonynak tartották. Ezért napszámmunka helyett csak részesmunkákat, aratást vagy akkordmunkát vállaltak. A cseléd- és napszámosmunka, különösen a summásélet állandó kiszolgáltatottságot jelentett. A részesművelés viszont ellenkezőleg, viszonylagos szabadságot adott a mezőgazdasági munkásnak. Benne a kisbirtokos paraszti életmód elemeit fedezték fel, és egyben a megmunkált föld biztos jövedelmet is nyújtott nekik. 1941. nyarán a napszámbér Fejér megyében 3,75 P volt. Az idegen törvényhatóságokból leszerződött summásmunkások naponta kb. 5—5.50 P-t kerestek. Ezek a bérek magasabbak voltak, mint a háború előttiek, de időközben megkezdődött a pengő inflálódása, ami részben ellensúlyozta a béremelkedést. (A vármegyei munkabérmegállapító bizottság 1941-ben aránylag alacsonyan állapította meg a napszámbéreket, és ezt hagyták érvényben a következő évre is.) A napszámosokat különösen azok a gazdaságok igényelték, amelyek idénymunkásokat nem tudtak szerződtetni, de a részesművelésié éppen területük csekélysége folytán nem volt lehetőség. így az Ercsi környéki, a kápolnásnyéki és a pettendi gazdaságok a cukorrépa-munkákra csak napszámosokat alkalmaztak. Ekkor azonban csak emelt és így egyben törvénytelen bér kifizetése mellett kaptak napszámosokat. A munkaügyi felügyelők panaszolták, hogy a napszámosok néhány hét után nem hajlandók tovább dolgozni. Ennek az okát abban találták meg, hogy a napszámosok között sok az aratómunkás, részesművelő, vasúti vagy más ipari létesítményeknél alkalmazott munkás. Ezek, ha évi kenyerüket biztosítottnak látták, tovább nem dolgoztak. Ugyanakkor az uradalmak meglehetősen munkaerőhiánnyal küszködtek: „szinte kegynek kell venni a munkás jóindulatát, hogy hajlandó volt napszámba eljönni." — mondották a birtokosok a megyegyűléseken. A törvényhatósági bizottság azt fontolgatta, hogy bevezeti a munkakényszert. Ezzel kívánta kiküszöbölni azt, hogy évente Fejér megyében majdnem 10 ezer idegen törvény hatóságbeli summásmunkás dolgozzék. Az volt a tervük, hogy minden mezőgazdasági munkásnak napszámkönyvet adnak, amelyben kötelezően előírják, mennyi napot köteles az uradaloniban eltölteni. Azt is javasolták a megyegyűlésen, hogy munkanyilvántartó központokat állítsanak fel, a csavargókat pedig az elégedetlenkedő elemekkel együtt internálják. Igaz, néhány fővároshoz közeleső községnek állandó gondot jelentett a tudatos munkakerülők nagy száma. Ezeket a nemzeti szocialista pártok felkarolták, igazi renitenskedők lettek belőlük, akiket csak csendőrségi úton lehetett féken tartani. A megyében különösen Érd volt tele ilyen kétes félcsavargókkal. Ezek egy napot a fővárosban viszonylag magas munkabérért dolgoztak, és az utána következő két-három napot lődörgéssel töltötték. Mindezeket a vármegyei hatóság kénytelen eltűrni, amikor munkaerőhiánnyal küszködnek a gazdaságok, csak azért, mert nem volt rá paragrafus, hogy ezeket a renitens elemeket megfékezhessék.