A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Pesti János: A katolikus egyház a forradalmak időszakában

nácsot feloszlatva és újjászervezve, ellenforradalmi szervezetet hozzon létre. A keresztényszocialisták támogatták Kövesst, aki rendeleti úton a Nemzeti Tanácsot fel is oszlatta. Akciójuk szerves folytatása volt a február 3-i ellenforradalmi megmozdulás a megyeházán, amely után — az új kormánybiztos megérkezéséig — hatos direktórium kezébe került a hatalom. Az ellenforradalmi megmozdulást a katolikus sajtó a vármegyei törvényhatósági bizottság dicsőséges — bár talán utolsó napjaként értékelte. A megyegyűlésen Prohászka is jelen volt — február 6-ig tagja maradt a megyei Nemzeti Tanácsnak —, s nyilván „elfelejtette" már, néhány hónappal korábban milyen elismerően nyilatkozott az új rendszerről és annak vezetőiről.

53 Az év első hónapjaiban a jobb- és baloldal legjelentősebb öszszecsapása a földkérdésben bontakozott ki. A kormány november végén ígérte meg a földreformot, s tavaszra tervezte a földosztást. A. szociáldemokrata párt, a kommunistákkal együtt a szocializálással kialakított nagyüzemi gazdálkodás mellett foglalt állást, Székesfehérvárott azonban a szociáldemokraták február 23-ig lényegében a földosztást ki nem hagyható lépésnek tekintették. Tudták ugyan, hogy ideálisabb forma lenne a kommunista nagybirtok, de látták, hogy annak hiányoznak az anyagi és technikai feltételei, ezért — s nem utolsósorban politikai mozgósító ereje miatt — javasolták a földosztást.

54 Itt tehát 1919. február 18-án, amikor Buza Barna és Nagyatádi feleskette a vidékre induló földosztó bizottságokat, még nem indult mozgalom a földosztás ellen. Az mind a baloldal, mind a jobboldal előtt világos volt, hogy az agrárkérdés a forradalom sorsát eldöntő fő kérdések közé tartozik, a földtelenek egy részének földhöz juttatása elkerülhetetlen, a reform mélységét és módját illetően azonban annál élesebbek voltak a nézeteltérések.

55 A háború okozta elkeseredés hatása egyes konzervatív körökben is megérlelte azt a felismerést, hogy a birtokmegoszláson változtatni kell. Egy igen mérsékelt, állami megváltással kialakítható korlátozott kisbérleti rendszer eszméjének Prohászka adott hangol. A háború hőseit és áldozatait jutalmazó „hősök földhöz juttatása" — amelynek terve emlékeztet a vitézi telkekre — éppúgy nem nyerte meg az uralkodó osztály többségének tetszését, mint a „hősök választójoga", így aztán lelekerült a napirendről, bár a kormánypárt tudta, hogy valamit tenni kell. Ugyanakor az egyháznak — különösen november óta — alapvető problémája volt a birtokreformtól való félelem. „Nem! Ez rablás. Ne szennyezzük be a szabadságot!"

56 — kiáltottak, s jó alkalomnak tekintették a paraszti magántulajdon védelmezésének ürügyén a magántulajdon megmentése érdekében fellépni. „Mi őszintén akarjuk a földosztást" — írták — „a szociáldemokraták eszméje a föld kommunizálása: a föld csak ideiglenesen lesz magántulajdon, később a közösség birtoka lesz".

57 Az egyház „nem akar többé kötött vagyon megmentéséért küzdeni s ezért kimerülni.. . A keresztényszocializmus nem ellenségként vonul fel a vörös szocializmussal szemben"

58 — állította Hajós lapszerkesztő. Kijelentette, hogy ő személy szerint szocialista, tudományos alapon van meggyőződve a szocializmus jövőjéről, helyesli a szociáldemokraták