A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)
Pesti János: A katolikus egyház a forradalmak időszakában
gazdasági szervezkedését, csak a kommunizmust tartja kivihetetlennek. „Őszintén óhajtja", hogy a földnélküli nép földet kapjon, 35—40, s ne 8—10 holdas parcellákat. Egyben javasolta, hogy a nagybirtcl: felosztásakor osszák fel a nagytőkések és a hadimilliomosok pénzét is, mert a tőke és a nagybirtok volt a régi rend igazságtalanságainak az alapja. Javasolta a Kommunista Kiáltvány revízió alá vételét, a világnézeti kérdés kikapcsolását, hogy ,,a vörös és fehér szocialisták megdönthetetlen egységtábort alkothassanak". 59 Az volt az álláspontja, hogy nem az számít, mit akart valaki régletűnt időkben 1918. október 30-ig, mérvadónak azt tekintette, amit az új rendben akar — közölte Velinszkyvel. 60 A földművelő nép földhöz juttattásáról szóló 1919. évi XVIII. néptörvény megjelenése — s főképpen a szociáldemokraták február 23-i nagygyűlése után — élesedett a két oldal harca. A fehérvári szociáldemokraták célja a forradalom elért eredményeinek megvédése volt, mind a „vasalt nadrágosoktól", mind a kommunistáktól. „A kommunizmust egyedül a szociáldemokraták fogják megvalósítani" — hirdették, mert a kommunistákat politikailag éretleneknek tartották, akik képtelenek megválasztani a harc konkrét formáját, amelyre pedig az adott időszakban a legnagyobb szükség lenne. Ezt az álláspontot próbálta kihasználni Bilkei is, amikor a „Fejér megyei Napló" hasábjain Steiner Jákóhoz nyílt levéllel fordult. 61 Javasolta, egyenlítsék ki az ellentéteket, hiszen Kun Béla tulajdon kérdésében vallott kommunista nézeteivel Steiner sem érthet egyet. — Az egyház kísérlete azonban zátonyra futott, mert február 23. nemcsak a kommunisták és a helyi reakció elleni „kirohanás" volt, hanem itt és ezt követően alakult ki a pártvezetőség, amely a hatalom gyakorlásában a Tanácsköztársaság alatt részt vett, s amely, — főleg március második felétől — a kommunistákról vallott nézetét is revideálja, a földkérdésben is tudomásul veszi a taktikailag helytelen kollektivizálást, — így a földkérdést ők sem politikai, hanem csak gazdasági és élelmezési kérdésként fogták fel — a katolikus sajtót pedig a proletárdiktatúra győzelme után nyomban betiltották. A Napló utolsó száma március 23-án jelent meg, tartalmazta Horváth János kormánybiztos felhívását, s a többi lappal együtt közölte az olvasókkal, hogy Károlyi Mihály lemondott, „tiszta szocialista kormány alakult". A forradalom körülményei között elképzelhetetlen volt az állam és egyház régi viszonyának fenntartása, ezért — a privilégium meghagyásáért folytatott harccal egyidőben — felkészültek a szétválasztás gazdasági következményeire. Megoldásként (korábban jeleztem) az egyház birtokait kezelő, az államtól átvett főkegyúri jogokat gyakorló Önkormányzati szerv, a katolikus autonómia kínálkozott. Ez kezelte volna az egyházi földbirtokokat, amelyeket — magántulajdon jellegük formális megszüntetésével — próbáltak legalább részben kivonni a földosztásból. Az autonómia elnöke — január végén — Apponyi lett. A földkérdés mellett a hitoktatás problémája adott alkalmat az ideológiai harc folytatására. Az elemi- és középiskolák reformja a kormány koalíciós pártjai közütt is ellentéteket támasztott, első-
