A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Móra Magdolna: A szociális helyzet Fejér megyében a Tanácsköztársaság idején

A diósai intézőbizottság 400 liter ecetet kér és megjegyzi: „A lakosság nagyfokú türelmetlenkedése csaknem tarthatatlan."

26 Meg kell jegyeznünk, hogy a megyei direktórium az egész sárbogárdi járás számára összesen 4 hl ecetet tudott kiutalni július 5én.

27 Országszerte probléma a só-ellátás. A megyei intézőbizottság — bizonyára a sóellátás megjavítása érdekében — „megbízza Czák Ferenc és Ripka János székesfehérvári elvtársakat azzal, hogy Csala községben só után kutassanak.

28 Hogy mire alapozták a reményt, és mi lett az eredmény, nem tudjuk. A nagy sóínségről a községek kérvényei mellett a III. sz. vörösőr kerület kálozi rajának néhány soros irata is tanúskodik, amelyben jelenti a járási intézőbizottságnak, hogy egy 52 éves volt kálozi kereskedőasszonyt azért jelentett fel a forradalmi törvényszéknél, „mert Pék Jánosné kálozi lakosnak kényszerhelyzetét felhasználva 6 kg sót adott egy sovány kocáért csere-értékben."

29 A falusi lakosság akkori igénytelenségére jellemző, hogy a cukorellátással kapcsolatos panaszt alig találunk. Megyénkben a tejellátással sincs probléma. A gazdasági alkalmazottak tej ellátására vonatkozó népbiztossági rendelet, amely május végén jut el a járási intézőbizottságokhoz, nem okoz problémát.

30 Pusztaegres az intézkedés végrehajtását jelezve megjegyzi: „Az itteni uradalmi alkalmazottak tejfeleslegeiket eddig is Budapestnek szállították."

31 Igar község jelentésében megállapítja, hogy a kollektív szerződés szerinti tej járandóságukat csak néhányan veszik igénybe, a legtöbb szövetkezeti dolgozónak saját tehene van. Szívesen adnának tejet Budapestnek, azonban az összegyűjtést intéző várni és simontornyai termelőszövetkezet „kannahiány miatt naponta 4—500 liter tejjel kevesebbet szállíthat Budapestre."

32 Asbóth Lajos a nagylaki intézőbizottság elnöke a tej szolgáltatások sürgetésével kapcsolatban jűnius 12-én ezt írja a Sárbogárdi Járás Intézőbizottságának: „A tej beszolgáltatására vonatkozó rendeletet felfüggesztjük, míg a kannahiány megszűnik . . . Tej járandóságunk elvonása révén csak az erdőmajori angolsertéseknek és nem a főváros közönségének helyzetét javítjuk meg." Szerinte a szomszédos tejgazdaságokban is 1000 liter számra pusztul el és savanyodik meg a tej a megoldhatatlan szállítási nehézségek miatt.

33 Az iparcikkek közül a szappan, gyufa, petróleum hiányzik legjobban. Ezekért megy a legtöbb kérvény, ezek miatt hangzik a legtöbb panasz. A ruhaellátással kapcsolatban kevés községi igénnyel vagy panasszal találkozunk. Egy-egy községi ruha-akciónak nyoma van iratainkban. 1919. április 23-án pl. a Népruházati Bizottság felhívja levélben a nádasdladányi munkástanácsot, hogy vegye át ,, a község múlhatatlanul ellátandó proletár-lakossága számára" kiutalt 300 m pamutárut, 14 férfiöltönyt, 20 férfiruhát, 20 blúzt, 20 aljat, 5 tucat női és 2 tucat férfiharisnyát.

34 Nagylók község intézőbizottsága június 12-én jelenti a járási direktóriumnak, hogy 148 kg súlyú ruhaneműt osztott ki a községben.

35 Ezek azonban szórványos esetek, mert július 3-án a megyei