A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Móra Magdolna: A szociális helyzet Fejér megyében a Tanácsköztársaság idején

direktórium így ír a Népruházati Bizottságnak: „Megkeresem a fenti bizottságot, hogy Székesfehérvár város és Fejér vm. részére ruházati cikkeket annál is inkább kiutalni szíveskedjék, miután úgy a város, mint a megye lakossága az utóbbi három hónapban úgyszólván semmit nem kapott, annak dacára, hogy megyénk élelmiszer fölöslegét a főváros proletárjainak rendelkezésére bocsájtotta. Ott állunk a nincstelenséggel, hogy munkásaink nemcsak anyag, de ruhahiány miatt is kénytelenek lesznek munkájukat abbahagyni. Remélve, hogy nem leszünk a szokott felületességgel elintézve". . .

3Ü A megyei intézőbizottság az egész megye lakosságának jogos igényeit teszi magáévá és ha egy kicsit csalódott, keserű hangon szólal meg, azért történik, mert tudja, hogy a falvak lakói is az ötödik tavaszt érték meg nyomorúságban ős a tavaszi és nyári kemény munkák idején gyorsabban szakadnak a gyengébb anyagból készült és régóta viselt ruhadarabok. A lakásügyek területén a megye falvaiból viszonylag kevés kérvényei találkozunk. Nem azért, mert megoldott ez a kérdés, hanem mert tömegében anyira megoldhatatlan, hogy — néhány sürgős kivételtől eltekintve — a Tanácsköztársaság néhány hónapja alatt nem lehetett szó a helyzet komoly javításáról. Egy azonban biztos. A megye is, a város is megmozdult, akart segíteni. 1919. április 19-én a két lakásügyi megbízott — népbiztosnak nevezik magukat — a városi tanács direktóriumához beadott előterjesztésében az április 17-én lezajlott „izzó hangulatú" értekezlettel kapcsolatban elcterjesztil észrevételeit. Elmondják, hogy mikor megbízatásukat elfogadták, és működésüket megkezdték, remélték, hogy „erélyes" és „sürgős" intézkedésekkel, ha megszüntetni nem is, de legalább enyhíteni tudják a lakásínséget. Napi 12—14 órát dolgozva is úgy érzik, hogy az őket naponta százával felkeresők közül alig néhánynak tudnak segíteni. Az 1917 novemberétől 1919. április l-ig működő, őket megelőző lakáshivatal szerintük minden üres és nélkülözhető lakást már igénybe vett. így „a proletárdiktatúra által kiadott szigorú és erélyes lakásrendeletek ellenére is csak kevés lekapcsolható lakás áll rendelkezésre". A fővárosból szakkiküldöttek, politikai megbízottak is jönnek, akiknek szintén lakást kell biztosítani. Lényegesen javulna a helyzet, ha a javításra, átalakításra szoruló lakásokat rendbe lehetne hozni. „Ezeken a bajokon csak úgy lehetne segíteni, ha a lakásbiztosságnak kőműves munkások, napszámosok, kocsifuvarok és főképpen építési anyagok állanának rendelkezésre . . . Azt tapasztaltuk — írják —, hogy a hozzánk fordulók nagy része alaptalan vagy kényelmi szempontokon nyugvó kérelmet terjeszt elő, és hogy gyökeres orvoslásra csakis új lakások építése útján számíthatunk. Hiszen, ha minden olyan jelentkező kérelmét tekintetbe vennénk, ki azért kér új lakást, mert jelenlegi lakása egészségtelen, akkor előbb egy új várost kellene építenünk, mivel Székesfehérvár házainak, illetve lakásainak 90 %-a nedves, dohos, egészségtelen."'''

7 A megye területén a lakásüggyel Fejér Vármegye Műszaki Hivatala kezd foglalkozni, amikor egy körlevél kérdőpontjai alapján fel akarja mérni a legsürgősebb építési feladatokat a járási intéző-