A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Móra Magdolna: A szociális helyzet Fejér megyében a Tanácsköztársaság idején

A SZOCIÁLIS HELYZET FEJÉR MEGYÉBEN A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN Köztudomású, hogy a Tanácsköztársaság kormánya milyen aggasztóan nehéz politikai és gazdasági helyzetben vette át a hatalmat 1919. március 21-én. Néhány nap alatt mégis felépül az állam szervezete, megteremtődnek az államhatalom új helyi szervei, és működésük nyomán rend születik a rendetlenségben, és tervszerűség váltja fel az alkalomszerű intézkedéseket. Elsősorban a megmaradt levéltári iratok alapján igyekeztem megvizsgálni a megye lakóinak szociális helyzetét a Tanácsköztársaság idején. — Székesfehérvár város külön törvényhatóság, problémáit legfeljebb alkalmilag érintettem. A Fejér megye Levéltárában ránk maradt iktató- és mutatókönyvek sokkal több iratot tartanak számon, mint amennyi valóban birtokában van a megyei levéltárnak. Sok esetben csak üres borítólapok beszélnek arról a lázas gyorsaságról és tárgyilagos jószándékról, ahogy az egyes ügyeket kezébe veszi a megyei intézőbizottság. A megyei direktórium elsősorban a járási és községi intézőbizottságokhoz közvetíti az egyes népbiztosságok rendeleteit, de közvetlenül is fordulnak hozzá panaszaikkal vagy kéréseikkel a falvak lakói. Ha az iratanyag általános hangvételét öszehasonlítjuk a királyi Magyarország korában vagy a népköztársaság idején keletkezett ügyiratok hangjával, meglepő változást tapasztalunk. A megyei direktórium rendelkezéseiben nem aktaszám a dolgozó ember, mint a királyi Magyarország bürokratizmusában. Nem is csupán jószándékú részvét tárgya, akit időnként szép szavakkal kell megnyugtatni, mint a Károlyi kormány idején, hanem emberszámba vett tagja az érette létesült államszervezetnek, amely ha érte van, nem lehet meg nélküle. Minden intézkedése tükrözi, hogy valamennyi dolgozó ember munkájára és teljes erejének bevetésére számot tart. Bár a 75 %-ban őstermeléssel foglalkozó Fejér megye sokkal jobb helyzetben van, mint a mezőgazdaságilag szegényebb területek, 1919 tavasza itt sem talál bőséget. A készletek egyre jobban kimerülnek még a gazdagabb községekben is, viszont a beszolgáltatás nem szűnhet meg az ellátatlan éhezők miatt. Ezt a Közellátási Népbiztosság már áprilisban megírja valamennyi munkás- katona- és földműves tanácsnak a hozzájuk intézett 29.000—1919. sz. körlevelében: ,,A városi proletárságnak, az ipari termelés államfenntartó munkáját végző proletártestvéreinknek, valamint a vöröshadseregnek el-