A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)
Strasszer györgy: Politikai viszonyok a Tanácsköztársaság idején Fejér megyében
rémhírterjesztőktői: „magatoknak arattok, csépeltek" szavakkal biztatta őket. A parasztság felé forduló figyelem jelzi, hogy az országos szervekben megkezdődött az agrárkérdésben elkövetett hibák feltárása, és ennek nyomán vidéken is határozottabb lépések történtek a munkás-paraszt szövetség erősítésére. 114 Más jelek is arra vallottak, hogy a helyi szervek is felismerték a falusi munka fogyatékosságait. Július elején több kérdésben kritikusabb, a forradalmi helyzet követelményeit inkább megközelítő álláspont alakult ki. A július 13-i megyei tanácsülésen — ez volt a tanács harmadik ülése — alaposan elemezték a belső helyzetet. Megállapították, hogy a megyében, főként Székesfehérvárott, a lakosság egyes rétegeinél politikai éretlenség, öntudathiány tapasztalható, Rámutattak, hogy a Vörös Őrség nem tölti be maradéktalanul hivatását, a testületbe került régi rendőrök között sok szabotőr van. 115 A bíráló megállapításokat azonban nem követték határozott intézkedések, illetve csak az agitációs és propaganda-tevékenységben kerestek új módszereket. Különösen június 29-e után fokozták a felvilágosító munkát — az ellenséges erők tevékenységének ellensúlyozására. Ennek jegyében tartották meg július 13-án Székesfehérvárott azt a népgyűlést is, amelyen Rónai Zoltán igazságügyi népbiztoshelyettes volt a szónok. Beszédében az építőmunka és főképpen az ellenforradalmi erők elleni harc szükségességét, a nehézségek feletti helytállást hangsúlyozta. 116 Bízott a Tanácsköztársaság győzelmében. Június 29-én, majd július 7-én is tartottak népgyűléseket á városi színházban. Létrehozták a párt női szervező bizottságát (elnöke Pálinkás Sebőné, titkára Sütő Ferencné), amelynek feladata a női szervezkedés irányítása lett volna. A bizottság azonban már nem végezhetett érdemi munkát. 117 A pártvezetőség július 23-án pártnapokat rendezett. Ezek témája a nemzetközi forradalom volt. 118 A pártnapokat komoly érdeklődés mellett tartatták meg. A „Székesfehérvár és Vidéke a Népszava" a július 21-i világszolidaritási napról megalapozatlan optimizmussal írt. 119 Szerinte ugyanis „A munkásság július 21-ig tolta ki a terminust, hogy ideje legyen évezredes ostobaságát kikacagnia, 21-én azonban elcsöndesedik a kacaj és a munkásság ünnepi arcot ölt. Elkövetkezett az utolsó fizetés . . ." 12 ° Azonban a világforradalom elmaradása, a gazdasági romlás és a katonai nehézségek minden addiginál erősebb polarizálódást eredményeztek a párt- és hatalmi szervezetekben. Ezt bizonyítja a Szocialista—Kommunista Munkások Magyarországi Pártja Fejér megyei pártértekezlete is. Ezen 30 székesfehérvári szervezet 44, és 69 Fejér megyei község 85 küldötte volt jelen. Az értekezlet július 27— 28-án ülésezett. Ekkor a Tanácsköztársaság időszakának egyik legélesebb összecsapása történt az egyesült párton belül. A jobboldali és centrista erők végső támadást intéztek a proletárdiktatúra néhány alapelve ellen. Steiner iákó megnyitó beszédében rezignáltán elmélkedett a marxizmus eszméinek érvényesítéséről. Ügy vélte, hogy „a termelőeszközöknek oly mértékben való kisajátítása, mint azt a tanácskormány tette, okvetlenül zavart okoz." Ennél tovább is ment,
