A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Dani Lukács: A tanácsok megalakulása Fejér megyében 1919 tavaszán - Dani Lukács – Kadácsi Tamásné: A tanácsok megalakulása Fejér megyében 1919 tavaszán. Függelék. A községi járási, városi és megyei tanácsok és direktóriumok névjegyzéke

kor, a rátermettség mellett — a nép közvetlen részvételének és beleszólási jogának hiányában -— erőteljesebben érvényesülhetett a valamennyi társadalmi réteg képviseletére irányuló törekvés. Az elmondottak mellett arra is van példa, hogy a területi- munkahelyi megoszlás jobban érvényesült a direktóriumi választáskor, mint a tanácsválasztás során. Martonvásár 20 tagú tanácsa például háromszor három tagból álló direktóriumot választott: egyet a község, egyet a puszták és egyet a szeszgyár számára. Az 1200 lakosú Kajászószentpéter en viszont a társadalmi és területi képviselet kérdését úgy oldották meg, hogy a 15 tagú tanács 6 főnyi direktóriumot választott. A direktórium 3 tagja a jenő-majori (összesen 90 fő lakosságú) uradalmi cselédség képviseletében foglalt helyet a község vezetésében. A változatos létszámú és összetételű tanácsok elnevezésükben is eltértek egymástól. Voltak községek (pl. Fehérvár csurgó, Iváncsa, Kajászószentpéter, Polgárai, Szabadbattyán és Vértesdoboz), ahcl az új tanács megtartotta a korábbi elnevezést: munkástanács, illetve néptanács. Az isztiméri és a kislángi tanács nevében is kifejezésre juttatta az elhatárolást: ők forradalmi tanács néven alakultak meg. Míg Mány községben a munkás-, katona- és földművestanács nevét vették fel. Az említett sokféleséget (mind a tanács és a direktórium tagjainak számában, mind összetételében és elnevezésében) alapvetően az okozta, hogy a proletárdiktatúra kikiáltásának hírére szinte spontánnak mondható — bár jónéhány helyen felülről is irányított és segített — népmozgalom keretében került sor a tanácsok megválasztására. E forradalmi helyzetben a fő figyelem mindenek előtt a hatalom megragadására irányult. E feladat megoldásában a formai elemek — érthető módon — háttérbe szorultak. Az említett spontaneitást jelzi a tanácsok megalakulási időpontja is. A megyei eseményekkel egyidőben (vagy csaknem azonos időpontban) lezajló választásokat március utolsó és április első hetében választások sora követte. Március utolsó 5 napjában újabb 20 községben alakultak tanácsok. 27-én Gyúró, Kajászószentpéter, Kisláng, Kuldó, Polgárai és Tordas, 28-án Fehérvárcsurgó, Tabajd és Vértesdoboz, 29-én Szár, 30-án Alcsut, Csabdi, Iváncsa, Kálóz, Mány, Sukoró, Ujbarok, Vál és Veréb, 31-én pedig Isztimér községben. Április elején tovább folytatódott a tanácsok megalakulása. Sárkeresztúron 2-án, Bodméren és Szabadbattyánban 3-án, Falubattyánban, Százhalombattán 4-én, Diósdon és Nagylángon 6-án választottak tanácsot. A proletárdiktatúra kikiáltásának hatására kibontakozó forradalmi aktivitás keretében, a néptörvény előírásaitól is befolyásolt választások módja, valamint a létrejött tanácsok összetétele általában közmegelégedéssel találkozott. Példák vannak rá, hogy több helységben az ideiglenes alkotmány előírásai alapján lebonyolított választások alkalmával e korábbi tanácsok tagjainak jelentős részét újólag megválasztják. Mindössze néhány községből (pl. Kalózról, Sárkeresztúrról) éltek panasszal a választás lebonyolításának módjával, illetve a tanács összetételével kapcsolatban. A káloziak a szabad vélemény-