A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Pesti János: A katolikus egyház a forradalmak időszakában

el vezérül, s ezzel a szociáldemokrácia elleni egységfront erejét gyengíti. Ugyanerre a következtetésre jutott Bilkei is. Steiner Jákó és Lakatos Ferenc vitája kapcsán: „Nagyobb ellenségünk a közös ellenség, a szociáldemokrácia, amely . . . hitünkre és hazánkra tör, minthogy mi azokat a különbségeket feszegessük, amelyeket Luther Márton és Kálvin János 400 esztendővel ezelőtt támasztottak közöttünk".

24 De azt — ugyanitt — elismeri: „Nem kell jóstehetség hozzá, hogy a jövő választásai a szocializmus jegyében fognak lezajlani. Különösen, ha az általános választási jog a tömeget is az urnák elé szabadítja . . . Lesznek, lehetnek jelszavak más irányban is, de a mindent túlharsogó zenét, a jövő zenéjét ez az eszmeáramlat fogja szolgáltatni." Csoda-e, hogy látnoki megnyilatkozását ennek leszögezésével folytatja: „ ... mi is szocialisták vagyunk. . ." A hagyományos vitákkal párhuzamosan — éppen azok ütőképességének fokozására — szervezték a különböző kurzusokat. Fontosságuk csak nőtt, mióta — többek mellett Gárdos Mariska munkája nyomán — a szociáldemokraták női szakszervezete is megalakult, amiért egyik újságíró így kesergett: a gyerek ezután ,,. . . nem tudja, mit higgyen: a katekizmust-e, amelyre az iskolában tanítják, vagy a szociáldemokrata vallástalanságot, melyet szüleitől lát. Szegény szerencsétlen nemzedék!"

25 Időrendben elsőnek az ún. keresztényszocialista kurzust szervezték meg. Giesswein Sándor — A társadalmi feladatokról címen — a forradalmi szocializmus diadalra jutása ellen agitált, Ketskés Elek a munka és a munkás védelme ürügyén a tőke és a munka osszebékítését javasolta, Reichardt Tamás teológiai tanár a polgár és a munkás osztályharcáról beszélt, őket „belátásra" próbálta segíteni: „A munkásosztálynak le kell mondani a forradalomról."

36 A záróbeszéd megtartására Prohászka vállalkozott. Az újság azt állította, hogy a keresztényszocialista kurzus elérte célját, vagy legalább nem volt hiábavaló.

27 Alaposabb készülődés után és nagyobb igénnyel születettt a társadalomtudományi kurzus gondolata, eredménye mégsem volt a korábbiaknál számottevőbb. Időtartamát két hónapra tervezték, s csaknem annyit vett igénybe az előkészület is, zárszava — 1908. februárjában — mégsem tud többet és mást mondani a már annyiszor megismételt jelszónál: „Akinek van helyes érzéke a társadalmi bajok iránt, az csak keresztényszocialista lehet."

28 A kurzus vezetését egy teológiai tanárra és Vass József hitoktatóra bízták, az előadások nagy részét azonban — s a megnyitót is — Prohászka tartotta. Célja: a hallgatósággal (két héttel a nyitás előtt kb. 100 volt a jelentkezettek száma) közölni azokat a szociológiai ismereteket, amelyek elkerülhetetlenül szükségesek mindazoknak, akik a jövő küzdelmeiben érvényesülni akrnak. A kurzusra várt még: —• A szükséges kritériumok megállapítása, amelyekhez szociális kísérleteket és mozgalmakat hozzámérnek. (Prohászka végezte.) — A szociáldemokrata elmélet és gyakorlat megismerése és hozzámérése a kritériumokhoz. — A keresztényszocialista irányzat megismerése és megbírálása.