A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)
Pesti János: A katolikus egyház a forradalmak időszakában
Vass József Kiddnek a „Társadalmi fejlődés" c. munkájára hivatkozva azt fejtegette, hogy a proletármozgalmak gazdasági és pszichológiai okokkal magyarázhatók. Ezt úgy értelmezte, hogy a kultúra emelkedésével fejlődtek a proletariátus ismeretei, öntudatra ébredt, értékelni kezdte a világot, és a fennálló viszonyokat. A gazdasági okok — Vass felfogása szerint — azzal jelentkeztek, hogy a proletár ráébredt, az ő munkája ad értéket a modern kultúrának. Ennek szomán nőtt lelkében az elkeseredés, mikor füstös-piszkosan a gyárból hazamenet az autókból neki csak a felfröccsenő sár, a fényes utcákból a hideg, a palotákból a pincelakás, a társadalmi életből a műveletlenség, a politikából az adófizetés jutott. — Vass egyébként nem kis feladatra vállalkozott: a kurzuson Marx tanítását „szedte ízeire", s összefoglalóan a legnagyobb lelkinyugalommal jelentette ki: „A tőrőlmetszett Marx-tanok közül egy sem állta ki a tűzpróbát. így a reális szocializmus tudományos kísérletnek ugyan beválik, de tudománynak nem, annál kevésbé, mert az egész vonalon csütörtököt mondott." 2<J Prohászka sokkal tárgyilagosabban fogalmazott: „ . . . a rohamos demokratizálódás a megnövekedett rendi kiváltságok, osztálykülönbségek letörésére irányul. Hogy ez az elváltozás mennyire jut, ki tudná kipontozni?" 30 A keresztényszocialisták ideológiai zászlóbontása esztendeinek 1907. évi eseményeiből még a „zászlóbontás" epizódját emelhetjük ki. A zászlót — több hetes közszemlére — a város egyik kirakatába helyezték el, szalagján arany betűkkel fénylett: „Szent a munka Krisztus szellemében." Felszentelésére a keresztényszocialista munkásegyesület fővédnökét, Prohászka Ottokárt kérték meg, a zászlóanyaságot Zichy Lívia grófnő vállalta, világi alelnök a szociáldemokrata júdás, Libits Imre lett, a védnökséget pedig Giessweinre ruházták. A ceremónia után — zeneszóval —• körülhordozták a zászlót a város utcáin. A Napló „méltó szavakkal" tolmácsolta az eseményt: „A kard, az ágyú porlódik a lomtárakban . . . Most más harctereken állunk. Eszmékért, elvekért, világnézetek kialakításáért, az igazság diadaláért folyik a csata. Ide is katonák kellenek. Emberek, kik helyt állnak, kiket el nem sodornak hamis, dagályos áradatok, melyek végigvágtattak a világon. Ki az erő, igazság, meggyőződés páncélját ölti magára, azé a győzelem." 3,1 A gazdasági téren kitűzött program tartalmában, formájában és méretében meg sem közelítette az ideológiai és politikai harc vívását, fontossága, jelentősége mégsem becsülhető le, mert célkitűzése a mindennapok küzdelmeiben realizálódott. Más kérdés, hogy nem mindig a „kívánt" mértékben. A cél megvalósítása érdekében — angol, német, stb. mintára — szakszervezetekbe kívánták tömöríteni a munkásságot. Székesfehérvárott elsőnek az építőket kezdte szervezni Ketskés Elek, hogy a keresztény munkaadóknak ne kelljen mitől tartani", hiszen a keresztény szakszervezetek annyi és olyan munkást bocsátanak rendelkezésükre, amenyit és amilyent óhajtanak. 32 Világosan beszéltek, nem titkolták a szándékot.
