A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Csongor Rózsa: A Tanácsköztársaság művelődéspolitikája Fejér megyében

május elsejére lesz kapható. Egyes szám ára 1 korona, s hogy minden vasárnap megjelenik ezentúl. Mindössze három száma jelent meg, az első 1919. május elsejére, s bár hetilapnak ígérkezik, a második és harmadik összevont, s egyben utolsó számai, május 18-án jelentek meg. Az első szám 16 oldal terjedelmű, a másodikharmadik 20 lap. Hány példányban jelent meg, hol terjesztették, •— nem tudjuk.

62 A kulturális folyóiratban versek, novellák, tanulmányok és esszék vagy tárcák láttak napvilágot, elsősorban székesfehérvári, vagy itt élő fiatal kommunisták tollából, olyanokéból, akik aktív tevékenykedői voltak a Tanácsköztársaság kulturális életének. Nagy érdeme, hogy az új társadalmi rend érdekében hozták létre, rövid életét annak szolgálatába állították a szerkesztői. Horváth János, a megyei direktórium elnöke ír bevezető sorokat a folyóiratba, melyben kifejti, úgy érzi szükséges néhány biztató sorát elküldeni Az Eszme szerkesztőségének, s reméli, hogy a lapot támogatni fogják, elsősorban azok, akik szeretik az emberiséget, ezek segítségét kéri, hogy a folyóirat teljesíteni tudja a misszióját. A megyei direktórium elnökének köszöntője után, VAinszky László ír méltató szavakat: „Üdvözlöm Az Eszmé-t. A kommunista államnak két hatalmas tengelyének kell lenni. Az igazságos és tökéletes gazdasági berendezkedés legyen az egyik, a kultúra fenséges és hatalmas kiépítése a másik." A néhány mondatos üdvözlés tiszta és nemes politikai hitvallás, Velinszky egész munkálkodásának megfogalmazása. Az első szám Pór Nándor versével indul, Köszöntés címmel. A költő májust, az életet, s az új rendet köszönti, s mindezt a tavasszal szimbolizálja. „Élet. Szép Miéletünk, / Jöjj! Köszöntelek!" Erősen lírai hangvételű, ünnepélyes alkalomra írt vers. Az emberi élet tavaszát hirdeti, modern, kissé modorosan himnikus hangulatban. Hercz (Hernádi) György, székesfehérvári születésű költő, később Kassák tanítványa, négy korai versével szerepel a folyóiratban. Legszebb és legkifejezőbb, a „Liebknecht halálán" című, mely a német, kegyetlenül meggyilkolt kommunista emlékének szentelt sorokon keresztül szól az emberiséghez, figyelmeztet a veszélyre, amely elmúlt, de amely visszatérhet. „Az emberiség felnyílott szemét dicséri, s hogy / vér után jöhet még élet, / Oh miriád életrobbanás atmoszférája, / Az égre préselte a lelkem. / De sok a vér már! / Vigyázzatok! / A föld görcsösen tántorog és a halál elszédül." Az Eszme második-harmadik számában jelent meg a „Dal" és ,,E. . .-nek" című lírai költeménye, romantikus hangvételű, szubjektív mondanivalóval, melyek inkább a költő pályafutásának szempontjából érdekesek. Mindhárom verse azonban szakítani akar a hagyományos formával éppúgy, mint a tartalommal. A „Valakinek" című verse ugyancsak a szerelem hangján szól, s az első számban látott napvilágot. Urbán Eszter versei, nem tudni milyen úton kerültek a folyóiratba. A költőnő és fordító korai két versét olvashatjuk Az Eszme hasábjain, „Sírva bánom a hazugságom" s ,.A szélbe szórom", cí-