A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Csongor Rózsa: A Tanácsköztársaság művelődéspolitikája Fejér megyében

műeket. Ady hangvételének hatása, és Kaffka asszonyi mondanivalója keverednek a szerelmes versekben, hangjuk nem önálló, ezen csodálkoznunk sem szabad, hiszen a később neves gyermekvers író, és Aeneis fordító, mindössze húsz éves volt ekkor. Feltehetően a szerkesztők valamelyikének személyes kapcsolata volt, s így kerültek versei a folyóiratba. Novellát és elbeszélést, Pór Nándor és Z. Gy. aláírású személy írt. Ezek közül érdekesebb Pór Nándor novellája, elsősorban irodalomtörténeti és korhangulat szempontjából. A ,,Végzet" egy pillanatba akarja sűríteni a világ megszokott körforgása közben két fiatal szerelmes érzelmeit, feltehetően munkásokról van szó, akik egymásba feledkezve és szeretkezve, talán meghalnak a végén, vagy a szerelem nagy érzéseibe alámerülve, túllépnek a lét határán. A húszas években a megszokottból kitörni akaró izmus hatások alatt született írás, helyenként túlírt, homályos és modoros, azonban, feltétlenül érdekes. Megjegyzendő, hogy Pór Nándor irodalmi munkásságáról nincs teljes képünk, fehérvári szereplése különösen az iskolaszervezés vonalán ismeretes a Tanácsköztársaság idején, annak bukása után külföldre távozott, s a Szovjetunióban halt meg. Nyugtalan természete, tehetsége, feltétlenül további kutatást igényelne, személyisége, politikai szerepének teljes feltárása is. Velinszky egyik személyes és aktív munkatársa volt. A Z. Gy. szignóval ellátott „Hiteles történet", szokvány zárdahistória arról az apácáról, aki korlátolt és a gondjára bízott lányokat kordában tartja, szabadkőművesekkel és az ördöggel ijesztgeti a leányokat, de amikor eljött 1919. tavasza, s az új szellem behatolt a zárda falai közé is, levette főkötőjét, kosztümöt húz magára, és így sóhajtott fel: végre elérkezett az idő, s a kultúra levegője a zárda falai közé is behatolt. A folyóirat tanulmányai, vagy rövid lélegzetű, esszére emlékeztető írások képezik a tartalom harmadik nagy csoportját. Legjelentősebbnek tartom Tóth Aladár két, zenei vonatkozású írását, melyek talán legelső szárnypróbálkozásai k

özé tartoztak a későbben oly jelentőssé emelkedett zeneesztétának. Tóth Aladár székesfehérvári születésű, s ezekben a napokban, mint bölcsészhallgató, itthon tartózkodott, s a Tanácsköztársaság napjaiban, egyszeribe tanárrá lett, és Székesfehérvár középiskoláiban szociál etikát tanított, Az Eszme másik két munkatársával együtt, Telegdi Bernáttal és Kelemen Bélával. Tóth Aladár írásban hagyott ránk örökséget a városban elsőízben megrendezett munkáshangverseny hangulatáról, közönségéről. (Helyesen, munkások számára megrendezett hangversenyről.) A „Haydn gyermekszimfónia, vagy a proletár hangverseny" c. írása, az április másodikán tartott zenei előadást ismerteti, s lelkesült sorokat ír arról, hogy végre, unatkozó és üreslelkű, értetlen sznobok helyett, ,,munkászubbonyok"-at lehet látni a sorok között, s az űj emberek puszta látása is lelkesedéssel tölti el az embert. Az igazi proletár hallgatók, majd új hangot, új színt és új életet visznek a hangversenytermekbe. Másik tanulmánya, a magyar zenéről szól, Bartók és Kodály alakjának állít e korai években, első helyet a magyar zenetörténet sorában. Liszt és Erkel, fejtegeti írásában, nem a magyar népze-