A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Csongor Rózsa: A Tanácsköztársaság művelődéspolitikája Fejér megyében

Csak növelték az iskolai fegyelem bomlását. Áz egyházi és állami iskolák tankönyvei és oktatási rendszerei között óriás volt az eltérés, a minimális követelmények alsó határán álltak, elsősorban a falusi és pusztai iskolák. 1918. őszén az iskolákat a dúló spanyolnátha járvány miatt bezárták, helyesebben még ki sem nyitották. A tüzelőhiány, a frontról épp akkor hazatért pedagógusok csak fokozták a nehézségeket. A néptanítók figyelme hamarosan a forrongó politikai események felé fordult, s rendszeresen járnak a városban meghirdetett gyűlésekre. A tavasszal megalakított szakszervezet, formát is nyújtott összejöveteleiknek, ahol csoportokba verődve megvitathatták az eseményeket. November végén feloszlatják a Fej érmegyei Tantestületet, s helyette hívják életre a Fej érmegyei Oktatószemélyzet Szervezetét,

4 melynek vezetője Velinszky lett. Velinszky a rohamosan növekvő politikai életbe veti magát, s megragad minden alkalmat, hogy a tanítóság érdekeinek hangot adjon. Már évekkel előbb követelte a hitoktatás eltörlését, az egyházi iskolákban uralkodó elmaradott állapotok felszámolását, a tanítók fizetésének rendezését. 1918. decemberében a Városházán, a Károlyi Párt fehérvári szervezete nagygyűlést tartott. A gyűlésen a Károlyi párt hívei, a radikális polgárok, sőt a konzervatív negyvennyolcas függetlenségi párt jónéhány tagja is jelen volt, s ezenkívül számos paraszt is. A szónoklat után, Velinszky hozzászólási jogot kér, s az iskolarendszer átalakítása, új reformok meghonosítása mellett szállt síkra, az egyházi iskolák megrendszabályozását követelte, s azt, hogy a vallás legyen magánügy. Megjegyezte, vegyék ezt a nép követelésének, ha úgy tetszik. Velinszky ezzel a polgári radikalizmus határát túllépte, s a jelenlévők támadás alá fogták. Az elnöklő Károlyi párti Nagy Ignác, beszéd közben vonta meg tőle a szót, mire Velinszky szociáldemokrata csoportjával a helyiség elhagyására kényszerült, s kivonult tüntetően a teremből. Március elején, feltehetően a közeledő pedagógusnap megelőzésére, s a felekezeti tanítók mozgolódására, és elégtelenségének levezetésére, Prohászka megyei püspök kezdeményezésével, tanítógyűlést hívtak össze Székesfehérvárra, melyre a megye minden részéről jöttek néptanítók. A gyűlést a Keresztény Szocialista Párt szellemében kívánták levezetni, s hogy ez mégsem sikerült teljesen így, Velinszkynek és baloldali csoportjának köszönhető. Az értekezleten Mandics Iván kanonok elnökölt. Ezen a nagyszámban felekezeti tanítókat képviselő értekezleten, váratlanul követelésekkel kezdtek előállni, elsősorban fizetésük rendezését követelték, de egyéb javadalmaik korrigálását is. Hirtelen zúgolódás támadt a teremben, kérdéseket szegeztek Prohászka felé, s a hangulat oly izzóvá változott, hogy a vezetés a baloldal kezébe került. Az egyre veszedelmesebb követelések Prohászkát arra az elhatározásra bírták, hogy a termet maga mögött hagyva, eltávozzon. A püspök távozása után egyhangú határozatok megfogalmazását vették sorra, elsősorban az egyházat, mint felettes szervet fosztották meg trónjától. A határozat szerint, nem ismerik el többé, mint nekik parancsolót, s kimondták, tanítógyűlésen lelkész többé UO