A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Jenei Károly: Az agrárkérdés Fejér megyében 1918 – 1919-ben

Farkas Adolf alig néhány nap leforgása alatt több mint negyedmillió földterületen, 82 nagybirtokon hozta létre a termelőszövetkezeteket. Ezt követően a megyét öt járási megbízott és gazdasági felügyelő hatáskörébe osztotta fel, akik közvetlenül gyakorolták a termelőszövetkezetek felett az ellenőrzést. A székesfehérvári központban pedig gazdasági ágazatok szerint külön-külön szakosztályokat szervezett.

67 Az erős központosítás jogosan veti fel a kérdést, hogy ilyen körülmények között az egyes termelőszövetkezetekben milyen mértékben érvényesült a szövetkezeti demokrácia. Már a termelőszövetkezetek szervezésének kezdetén sok problémát okozott a termelőszövetkezetek szervezetét és a szövetkezeti önkormányzatot megállapító alapszabályok hiánya. A Földművelésügyi Népbiztosságnak kezdetben az volt az álláspontja, hogy a termelőszövetkezetek szervezeti vázának a szegényparasztokkal történő tárgyalások folyamán kell kialakulnia. ,,Nem kell kész szervezetnek lenni, egyedül csak az a fontos, hogy a termelőszövetkezet bármilyen nyers formában megalakuljon."

68 Az elvi alapok tisztázatlansága és az ebből eredt nehézségek április elején a Földművelésügyi Népbiztosságot mégis arra bírták, hogy a termelőszövetkezetek minta alapszabályait sürgősen kidolgoztassa. Hamburger Jenő földművelésügyi népbiztos a feladattal Ormándy János mosonmagyaróvári gazdasági akadémiai tanárt, a népbiztosság termelőszövetkezeti osztályának a vezetőjét bízta meg. Ormándy János az alapszabályokat a Somogy megyében már kialakult gyakorlat figyelembe vételével április közepén kidolgozta és azokat a földművelésügyi népbiztosok elfogadták. A Fejér megyei termelőszövetkezetek az Ormándy János által kidolgozott alapszabályokat használták. Ezek szerint tagjaik sorába nemcsak a volt gazdasági cselédeket és mezőgazdasági munkásokat, hanem azokat a törpebirtokosokat is felvették, akik kötelezettséget vállaltak, hogy a kollektív gazdaságban évi 120 napi munkát végeznek. Az alapszabályok a szövetkezetnek három ügyintéző szervét állapították meg: az intézőt (gazdaságvezetőt), az intéző tanácsot és a közgyűlést. Az intéző elvileg olyan okleveles gazda lehetett, aki öt éven át önállóan már vezetett gazdaságot. Az intézőt a szervezés kezdetén a Földművelésügyi Népbiztosság, később a Fejér megyei Földművesszövetkezetek Termelési és Élelmezési központjának a vezetője nevezte ki. Az intézőtanács tagjait a közgyűlés választotta. Nagy hiányossága volt az alapszabálynak, hogy a közgyűlés hatáskörét pontosan nem írták körül.

60 A termelőszövetkezetek mindennapi életét és működését a Földművelésügyi Népbiztosság által az intervenciós támadás után készített üzemi és ügyviteli szabályzatok szabályozták.

70 E szabályzatok pontosan előírták az intéző és az intézőtanács munkakörét. Az intéző a gazdaság szellemi vezetője és az intézőtanács előadója volt. Feladatkörébe tartozott a leltárak vezetése, üzemtervek, pénz-, munka- és anyagelőirányzatok készítése, a szövetkezeti tagok munkakörének kijelölése, a napi munkák ellenőrzése. Az intézőtanács hetenkint egyszer, rendszerint vasárnap tartott Ülést, melyen megvitatták az elmúlt heti munkabeszámolót és a