A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Farkas Gábor: politikai irányzatok és küzdelmek Fejér megyében az őszirózsás forradalom idején

a korábbi törvények tiszteletbentartásához sorakozott fel. Követelte, hogy hívják egybe az országgyűlést. Ha a választások megtartása nehézségekbe ütközne, akkor a régi országgyűlést hívják össze, mert törvénytelen állapotnak tartja a parlament nélküli kormányzást. A néptörvényeket nem fogadja el, mert azokat a minisztertanács hozta. Szerinte a kormány politikája nem képviseli az össznemzeti érdekeké*-, hanem egy osztályuralmi rendszernek veti meg az alapját. Különösen kihangsúlyozta azt, hogy Berinkey Dénes kormánya nemzetközileg nem kapott elismerést, ugyanakkor erélytelen a belső mozgalmakkal szemben is. Különösen a belpolitika területén látott hibákat: az erélytelenség oda vezetett, hogy az országban a keresztény világnézet és a nemzeti tradíciók ellen nyílt lázítás folyhat. A közgyűlés ezt a bizalmatlansági indítványt egyhangúan fogadta el.

72 Ebben a szellemben szólalt fel Széchenyi Viktor, Cziráky Antal. Grieger Miklós pedig így fejezte be beszédét: nagyon örülünk, hogy minket ellenforradalmároknak tekintenek, mert mi, igazán azok vagyunk. Zichy Rafael és Meszlényi Iván közbeszólásai is ellenforradalmi szellemet tükröztek.

73 A kormánybiztos pedig nem tudott, de talán nem is akart az elszabadult indulatok elé gátat vetni. 6. A Munkás- és Katonatanács átveszi a hatalmat: a hatos direktórium kiküldése. A Fejér megyei törvényhatósági bizottság február 3-i közgyűlése országos feltűnést keltett. Valamennyi politikai csoport reagált rá. A jobboldal éppen a fehérvári példára hivatkozva elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Ugyanakkor a baloldal sem nézhette tétlenül, hogy a reakciós erők a forradalmi vívmányok megsemmisítésére törekszenek. A minisztertanács a Fejér megyei közgyűlést ellenforradalmi megmozdulásnak minősítette. Hasonló értékelést adtak róla a baloldali pártok vezetői is. Székesfehérváron a Munkás- és Katonatanács a hatalom átvételét határozta el. Ennek a célkitűzésnek a jegyében kell értékelni ezeknek a napoknak a szociáldemokrata sajtóban megjelent cikkeit, a párt vezetőségének egyes megnyilatkozásait. A Népszava és más baloldali beállítottságú lapok a közgyűlést úgy állították be, mintha ellenforradalom tört volna ki Székesfehérváron, és annak nemcsak ideológiai, hanem katonai vezérkarának a megszervezésére is sor került. Ez természetesen a párt székesfehérvári és Fejér megyei Titkárságáról indult el, és a pártközpont, de a kormányszervek is ezt a tájékoztatást kapták. A közgyűlésről felvett jegyzőkönyvben egyetlen szó sem esik Steiner Géza és társai megjelenéséről, köztük és a törvényhatósági bizottság között lezajlott éles szóváltásról. Nem jegyezték be Cziráky Antal, Széchenyi Viktor és Grieger Miklós felszólalásait, sőt neveiket a megjelent bizottsági tagok névsorából is kihagyták. Azt, hogy mégis részt vettek a közgyűlés egész munkájában onnan tudjuk, hogy egy pénzügyi kérdés eldöntése kapcsán az elnök névszerinti szavazást kért. Ezek között szerepelnek azok a nevek is, amelyeket politikai meggondolásból a jegyzőkönyv.' elején kihagyták. Tehát a jegyzőkönyvből a belügyminiszter az igazi eseményeket lemérni nem tudta, mert az nem tükrözte a valóságos helyzetet. Ezekben a napokban az ellenforradalmi készülődéseknek országosan elterjedt híre volt. Ezek különösen Budapestre koncentrálódtak. Ilyen jellegű nyitány kétségtelen először Székesfehérváron volt, amelyet a baloldal a maga frazeológiájával mindjárt fel is öltöztetett. Károlyi József magatartása azonban mindig szálka volt a politikai baloldal szemében, de legitimista magatartását a Károlyi párt sem nézte jó szemmel. A fehérvári megmozdulás egyik eredője kétségtelen a nagybirtokreform