Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)

2004-07-01 / 5. szám

A nő nem valami szép. de naiv és kicsit buta Egy kedves hölgy szinte hihetetlen dol­got tett, telefonon megköszönte, hogy egy évvel ezelőtt egy családhoz beajánlottuk házvezetőnőnek. Egyik csodálkozásból a másikba zuhantam, hiszen nem gyakori eset, hogy valaki megköszöni segítségün­ket még a visszajelentkezés is ritkán for­dul elő. Na de vannak kivételek, ahova ő is tartozott azért hívott, mert egy év megfe­szített munka után hazautazik. Brook­­lynban egy többgyermekes családnál volt, ahol hat napból hetet végigdolgozott, és mivel mi segítettük a munkához, gondolta megköszönné, egyben elbúcsúzna tőlünk. Hozzátette még, hogy egy saját kezével írt levelet szeretne átadni nekem, hogy to­vábbítsam a főnökségnek. Mondtam, hogy elküldheti postán is, és megadtam a pontos címet és nevet hogy hova és kinek címezze levelét Nem, mondta, én szemé­lyesen szeretném átadni, hiszen márösz­­sze vagyok csomagolva, repülőgépem csak délután indul, így egy kávé mellett még el is beszélgethetnénk. Igen közel va­gyok manhattani irodájukhoz, tudja, itt va­gyok a „kennedyn", csak így röviden. Gon­doltam magamban: örülne, és szívesen lenne „Kennedyn”, de hát ennek igen sok akadálya van. Megkérdeztem tőle, hogy valóban hol is van, mire ő a világ legtermé­szetesebb hangján közölte, hogy a Ken­nedyn, tudja a Kennedy Nemzetközi Re­pülőtéren. Amikor azt válaszoltam, ne ha­ragudjon, de irodaházunk, mint tudja Manhattanban van, így nem egészen ér­tem, hogy gondolja a találkozót, mivel a repülőtér több kilométerre van a várostól. Mire ő a legtermészetesebb hangon meg­kérdezte, miért, a Kennedy repülőtér nem Manhattanban van? Azt hittem viccel, de nem, ő tényleg úgy tudta, hiszen egy évig be sem jött a városba, dolgozott „látástól mikulásig”, ahogy ezt Pesten mondják. Egy éven át minden nap szinte össze volt zárva a sokgyermekkel, ellátta a családot, mosott, főzött, takarított és ebben az egy évben egyszer sem volt Brooklynon túl. Si­került megmagyaráznom neki, hogy ez a találkozás most nem fog összejönni. Meg­oldást azonnal talált mondta, hogy csak a fogát megy rendbe hozatni Magyarország­ra, amikor visszajön, na majd akkor talál­kozunk, összehozom valamelyikfőnököm­mel, de semmi esetre sem a Kennedy re­pülőtéren. Jó utat kívántam neki és még munkalehetőséggel is bíztattam visszajö­­vetele esetén, mivel érvényes munkavál­lalási engedéllyel rendelkezett Fél év telt el, amikor jelentkezett Magyarországról, és ígéretemben bízva állás kért tőlünk. Csak az volt a kérése, hogy bár szerették ott Brooklynban, de oda nem akarvissza­­menni. Csak hat napot szeretne egy héten dolgozni, hogy megismerhesse New York nevezetességeit, és ne gon­dolja azt, hogy a Kennedy re­pülőtér Manhattanban van. Szereztünk egy ilyen mun­kahelyet New Jersey­ben. A megállapodott időpontban autó ment ki érte a repülőtérre, hogy onnan egyenesen menjenek a New Jersey-i kisvárosban élő családhoza, akik már nagyon várták őt Már ott­hon voltam, amikor telefont kaptam, hogy a hölgy nem ér­kezett meg. Kicsit türelmetlen let­tem, hiszen semmilyen életjelet nem adott, de nem sokkal később jelentkezett az autó vezetője, aki érte ment Elfúló han­gon mondta, hogy vele még ilyen nem for­dult elő, egyszerűen nem tudja sírjon-e, vagy nevessen. Minden esetre megnyu­godtam, hogy nem balesetről van szó. A hölgy megállította a gépkocsit a Central Park előtt ahol a konfliskocsik állnak, kifi­zette az addigi útra szóló viteldíjat, majd elküldte őt Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett, de az úgynevezett „Kennedy­­rejtély” megoldódott Irodaházunk tele­fonügyeletese hívott, hogy valaki keresett egy nyilvános fülkéből, melynek számát szerencsére a hívó megadta. Visszahív­tam, és történetét meghallgatva, beval­lom őszintén minden indulatom elszállt, nevetésemet csak üggyel-bajjal tudtam visszatartani. Tudja, miután egy évig vol­tam New Yorkban, de Manhattant egyszer sem láttam, ezért kiszálltam az autóból, most átülök egy konflisba, és először azzal teszek egy körutat, majd a nagynak nem éppen mondható poggyászommal elindu­lok az 5. Avenuen sétálni, és kirakatokat nézni hajnalig. Hol fog aludni? - kérdez­tem. Sehol, vagy majd találok egy olcsó szállodát arrafelé. Mondtam, hogy a Fifth Avenue környékén nincs éppen sok olcsó szálloda. Hangomat kicsit megemelve kérdeztem, hogy mi lesz azzal a családdal, aki hetek óta várja. Megpróbáltam hívni őket, de tudja mindig beszól egy „női hang”, mond valamit, nem értem, de az biztos, hogy nem a néni hangja - volt a vá­lasza. Hát valóban nem a néni hangja volt, még hozzátettem, hogy annak a hangnak ne köszönjön, mert az egy gépi automata. Itt a mi vonalunk is megszakadt, de az is lehet, hogy rám rakta a kagylót, és azóta sem hallottam róla. Gondolom majd egy év múlva újra el akar búcsúzni, de akkor majd a Newark repü­lőtérről telefonál, abban a tudatban, hogy az is Manhattanban van. Kicsit hasonló az a történet, ami Bronxban élő ba­rátommal esett meg. Egy ugyan­csak Bronxban dolgozó hölgy arra kérte, hogy hozza be hozzánk, mert biztosí­tást, pontosabban egészségügyi biztosítást szeretne kötni. Délután, amikor a hölgy tőlünk távozott, barátom egy kis városnézéssel akart neki kedveskedni. Amikor a Times Square-hez értek, a nő egyik ámulatból a másikba esett, kérdez­te, hogy hol is van tulajdonképpen. Akkor tudta csak meg, hogy ez a színházak és musicalok, Broadway show-k központja, a világ egyik leghíresebb tere. Mióta van itt? - kérdezte tőle kísérője. A hölgy vála­szolt, hogy már egy éve, de még nem lát­ta a Times Square-t Hát mivel töltötte az elmúlt év vasárnap délutánjait - érdeklő­dött barátom. Tudja istentisztelet, majd utána kávé, sütemény, időnként gyüleke­zeti ebéd, majd mentem haza. Miért nem ment utána egy múzeumba, egy délutáni színielőadásra, ahol világhírű musicalokat mutatnak be, és aminek megértéséhez nem feltétlen szükséges a kifogástalan nyelvtudás - volt a további kérdés. Arra, hogy látta-e a Szabadság­szobrot, az ENSZ palotát, és még néhány, a világon mindenki által ismert New York- i nevezetességet, azt válaszolta, hogy nem. Miért nem fizet be egy 3-4 órás vá­rosnéző buszra, hiszen akkor majd min­den New York-i nevezetességet megis­merhetne. Emberek ezrei, tízezrei más földrészekről utaznak ide, hogy megte­kinthessék ezeket, és ő, aki itt él karnyúj­tásnyira Bronxban, mindent elmulaszt Nem különösképpen értelmet sugárzó arcán, olyan kifejezéstelen ábrázat volt látható, hogy jobbnak találta barátom a kérdéseket abbahagyni és kocsiját Bronx felé irányítani. Amikor ez a hölgy visszatér az óhazába, akkor ő az a típus, aki szak­avatott előadásokat tart New York neveze­tességeiről, persze útleírásokból, brosú­rákból, mivel maga soha nem volt egyik helyen sem. Amikor ők hazamennek és le­ülnek Budapesten, vagy bármely kisváros kávézójának teraszára, olyan élménybe­­számolókattartanak New Yorkról, hogy azt a leghíresebb színésznők is megirigyelhet­nék. A nyelv ott már nem akadály, magya­rul elhadarja barátnőinek, hány musicalt, hány Broadway show-t látott, hogy is néz ki belülről a Sza­badságszobor, milyen az ENSZ palota, s hány múze­umban járt, amit természete­sen soha nem is látott Álta­lában ők „kábítják” a még itt nem járt, de már „mozgás­ban lévő” kolléganőket ba­rátnőket ők szidják legjob­ban Amerikát, hogy itt nincs kultúra, alig van látnivaló, mert csak a munka, meg a munka jut nekik. Szerintem ezek azok az emberek, akik otthon sem igen láttak múzeumot, legfel­jebb kívülről, de ugyanez mondható el róluk a színhá­zakkal, mozikkal, hangver­seny termekkel kapcsolatban egyaránt. Ugyanis, akinek kultúrszomja van, az bárhol is van a földgolyón, igyekszik azt lehetőségeihez mérten kielé­gíteni. Igen sok ingyenes programot aján­lanak a különböző televíziós csatornák va­sárnapra, így van lehetőségarra, hogy azo­kat az itt valóban sokat dolgozó lányok­­asszonyok megismerhessék, hiszen az egész heti monoton munka után minden­kinek jólesne egy kis kultúra, szórakozás a hétvégeken. “Ó a legtermé­szetesebb hangon kérdezte fleg miért, a Kennedy repülőtér nem Manhattanban van? SS 19. oldal EZ VAN -1. évfolyam 5. szám, 2004.július "... A nő egyik ámulatból a másikba esett, kérdezte, hogy hol is van tulajdonképpen?”...

Next

/
Oldalképek
Tartalom