Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)

2004-07-01 / 5. szám

A nő nem valami szép.

de naiv és kicsit buta

Egy kedves hölgy szinte hihetetlen dolgot tett, telefonon megköszönte, hogy egy évvel ezelőtt egy családhoz beajánlottuk házvezetőnőnek. Egyik csodálkozásból a másikba zuhantam, hiszen nem gyakori eset, hogy valaki megköszöni segítségünket még a visszajelentkezés is ritkán fordul elő. Na de vannak kivételek, ahova ő is tartozott azért hívott, mert egy év megfeszített munka után hazautazik. Brooklynban egy többgyermekes családnál volt, ahol hat napból hetet végigdolgozott, és mivel mi segítettük a munkához, gondolta megköszönné, egyben elbúcsúzna tőlünk. Hozzátette még, hogy egy saját kezével írt levelet szeretne átadni nekem, hogy továbbítsam a főnökségnek. Mondtam, hogy elküldheti postán is, és megadtam a pontos címet és nevet hogy hova és kinek címezze levelét Nem, mondta, én személyesen szeretném átadni, hiszen máröszsze vagyok csomagolva, repülőgépem csak délután indul, így egy kávé mellett még el is beszélgethetnénk. Igen közel vagyok manhattani irodájukhoz, tudja, itt vagyok a „kennedyn", csak így röviden. Gondoltam magamban: örülne, és szívesen lenne „Kennedyn”, de hát ennek igen sok akadálya van. Megkérdeztem tőle, hogy valóban hol is van, mire ő a világ legtermészetesebb hangján közölte, hogy a Kennedyn, tudja a Kennedy Nemzetközi Repülőtéren. Amikor azt válaszoltam, ne haragudjon, de irodaházunk, mint tudja Manhattanban van, így nem egészen értem, hogy gondolja a találkozót, mivel a repülőtér több kilométerre van a várostól. Mire ő a legtermészetesebb hangon megkérdezte, miért, a Kennedy repülőtér nem Manhattanban van? Azt hittem viccel, de nem, ő tényleg úgy tudta, hiszen egy évig be sem jött a városba, dolgozott „látástól mikulásig”, ahogy ezt Pesten mondják. Egy éven át minden nap szinte össze volt zárva a sokgyermekkel, ellátta a családot, mosott, főzött, takarított és ebben az egy évben egyszer sem volt Brooklynon túl. Sikerült megmagyaráznom neki, hogy ez a találkozás most nem fog összejönni. Megoldást azonnal talált mondta, hogy csak a fogát megy rendbe hozatni Magyarországra, amikor visszajön, na majd akkor találkozunk, összehozom valamelyikfőnökömmel, de semmi esetre sem a Kennedy repülőtéren. Jó utat kívántam neki és még munkalehetőséggel is bíztattam visszajövetele esetén, mivel érvényes munkavállalási engedéllyel rendelkezett Fél év telt el, amikor jelentkezett Magyarországról,

és ígéretemben bízva állás kért tőlünk. Csak az volt a kérése, hogy bár szerették ott Brooklynban, de oda nem akarvisszamenni. Csak hat napot szeretne egy héten dolgozni, hogy megismerhesse New York nevezetességeit, és ne gondolja azt, hogy a Kennedy repülőtér Manhattanban van.

Szereztünk egy ilyen munkahelyet New Jerseyben. A megállapodott időpontban autó ment ki érte a repülőtérre, hogy onnan egyenesen menjenek a New Jersey-i kisvárosban élő családhoza, akik már nagyon várták őt Már otthon voltam, amikor telefont kaptam, hogy a hölgy nem érkezett meg. Kicsit türelmetlen lettem, hiszen semmilyen életjelet nem adott, de nem sokkal később jelentkezett az autó vezetője, aki érte ment Elfúló hangon mondta, hogy vele még ilyen nem fordult elő, egyszerűen nem tudja sírjon-e, vagy nevessen. Minden esetre megnyugodtam, hogy nem balesetről van szó. A hölgy megállította a gépkocsit a Central Park előtt ahol a konfliskocsik állnak, kifizette az addigi útra szóló viteldíjat, majd elküldte őt Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett, de az úgynevezett „Kennedyrejtély” megoldódott Irodaházunk telefonügyeletese hívott, hogy valaki keresett egy nyilvános fülkéből, melynek számát szerencsére a hívó megadta. Visszahívtam, és történetét meghallgatva, bevallom őszintén minden indulatom elszállt, nevetésemet csak üggyel-bajjal tudtam visszatartani. Tudja, miután egy évig voltam New Yorkban, de Manhattant egyszer sem láttam, ezért kiszálltam az autóból, most átülök egy konflisba, és először azzal teszek egy körutat, majd a nagynak nem éppen mondható poggyászommal elindulok az 5. Avenuen sétálni, és kirakatokat nézni hajnalig. Hol fog aludni? - kérdeztem. Sehol, vagy majd találok egy olcsó szállodát arrafelé. Mondtam, hogy a Fifth Avenue környékén nincs éppen sok olcsó szálloda. Hangomat kicsit megemelve kérdeztem, hogy mi lesz azzal a családdal, aki hetek óta várja. Megpróbáltam hívni őket, de tudja mindig beszól egy „női hang”, mond valamit, nem értem, de az biztos, hogy nem a néni hangja - volt a válasza. Hát valóban nem a néni hangja volt, még hozzátettem, hogy annak a hangnak

ne köszönjön, mert az egy gépi automata. Itt a mi vonalunk is megszakadt, de az is lehet, hogy rám rakta a kagylót, és azóta sem hallottam róla. Gondolom majd egy év múlva újra el akar búcsúzni, de akkor majd a Newark repülőtérről telefonál, abban a tudatban, hogy az is Manhattanban van.

Kicsit hasonló az a történet, ami Bronxban élő barátommal esett meg. Egy ugyancsak Bronxban dolgozó hölgy arra kérte, hogy hozza be hozzánk, mert biztosítást, pontosabban egészségügyi biztosítást szeretne kötni. Délután, amikor a hölgy tőlünk távozott, barátom egy kis városnézéssel akart neki kedveskedni. Amikor a Times Square-hez értek, a nő egyik ámulatból a másikba esett, kérdezte, hogy hol is van tulajdonképpen. Akkor tudta csak meg, hogy ez a színházak és musicalok, Broadway show-k központja, a világ egyik leghíresebb tere. Mióta van itt? - kérdezte tőle kísérője. A hölgy válaszolt, hogy már egy éve, de még nem látta a Times Square-t Hát mivel töltötte az elmúlt év vasárnap délutánjait - érdeklődött barátom. Tudja istentisztelet, majd utána kávé, sütemény, időnként gyülekezeti ebéd, majd mentem haza. Miért nem ment utána egy múzeumba, egy délutáni színielőadásra, ahol világhírű musicalokat mutatnak be, és aminek megértéséhez nem feltétlen szükséges a kifogástalan nyelvtudás - volt a további kérdés. Arra, hogy látta-e a Szabadságszobrot, az ENSZ palotát, és még néhány, a világon mindenki által ismert New York- i nevezetességet, azt válaszolta, hogy nem. Miért nem fizet be egy 3-4 órás városnéző buszra, hiszen akkor majd minden New York-i nevezetességet megismerhetne. Emberek ezrei, tízezrei más földrészekről utaznak ide, hogy megtekinthessék ezeket, és ő, aki itt él karnyújtásnyira Bronxban, mindent elmulaszt Nem különösképpen értelmet sugárzó arcán, olyan kifejezéstelen ábrázat volt látható, hogy jobbnak találta barátom a kérdéseket abbahagyni és kocsiját Bronx felé irányítani. Amikor ez a hölgy visszatér az óhazába, akkor ő az a típus, aki szakavatott előadásokat tart New York nevezetességeiről, persze útleírásokból, brosúrákból, mivel maga soha nem volt egyik helyen sem. Amikor ők hazamennek és leülnek Budapesten, vagy bármely kisváros kávézójának teraszára, olyan élménybeszámolókattartanak New Yorkról, hogy azt a leghíresebb színésznők is megirigyelhetnék. A nyelv ott már nem akadály, magyarul elhadarja barátnőinek, hány musicalt, hány Broadway show-t látott, hogy is néz ki belülről a Szabadságszobor, milyen az ENSZ palota, s hány múzeumban járt, amit természetesen soha nem is látott Általában ők „kábítják” a még itt nem járt, de már „mozgásban lévő” kolléganőket barátnőket ők szidják legjobban Amerikát, hogy itt nincs kultúra, alig van látnivaló, mert csak a munka, meg a munka jut nekik.

Szerintem ezek azok az emberek, akik otthon sem igen láttak múzeumot, legfeljebb kívülről, de ugyanez mondható el róluk a színházakkal, mozikkal, hangverseny termekkel kapcsolatban egyaránt. Ugyanis, akinek kultúrszomja van, az bárhol is van a földgolyón, igyekszik azt lehetőségeihez mérten kielégíteni. Igen sok ingyenes programot ajánlanak a különböző televíziós csatornák vasárnapra, így van lehetőségarra, hogy azokat az itt valóban sokat dolgozó lányokasszonyok megismerhessék, hiszen az egész heti monoton munka után mindenkinek jólesne egy kis kultúra, szórakozás a hétvégeken.

“Ó a legtermészetesebb hangon kérdezte fleg miért, a Kennedy repülőtér nem Manhattanban van?

SS 19. oldal

EZ VAN -1. évfolyam 5. szám, 2004.július

"... A nő egyik ámulatból a másikba esett, kérdezte, hogy hol is van tulajdonképpen?”...