Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)
2004-07-01 / 5. szám
Asszonyom, ha ön tudná. "mecsoda" különbség!?! A magyar nyelv iránti tiszteletem miatt nem a pesti zsargon ide kívánkozó kifejezését választottam mottónak, pedig a történetemhez jobban illett volna a „tévedni állati dolog" meghatározás. Természetesen a jelző - egészen pontosan a ravasz róka megállapítás - arra a cégre jellemző, amelyik ezt a kedves asszonyt, másokkal együtt félrevezette. Alapítványunk egyik, több mint ötven éve aktív tagja hívott fel, hogy segítsek neki, bár elképesztő öröm érte őt, de nemhogy a baj nem jár egyedül, de az örömmel is érkezik baj. A „rejtjeles” telefon hallatán megkérdeztem, miről is van szó? Sajnos mozgássérült vagyok - válaszolta. Ezért szépen kérem magát, hogy jöjjön ki hozzám, itt lakom Staten Island végén. Szabadkoztam, hogy rengeteg a munkám, de aztán levett a lábamról, mert csak annyit mondott, hogy az eddigiektől eltérően lényegesen nagyobb összeget szándékozik adni alapítványunknak. Tudja, én nagyobb összeget nyertem, és pontosan ezzel kapcsolatban szeretném, ha eljönne hozzám - kérte. Gondoltam, hogy úton, vízen, sínen, - levegőben, ha nem is, hiszen nincs helikopterünk-, de autóbusz, komp és subway segítségével, úgy két óra alatt már ott is termek. Számításom szerint kétszer két óra utazás, egy óra ott-tartózkodás, és még egy óra, mert mint mondta, le kell mennünk a bankjába, vagyis összesen hat óra alatt megúszom a kirándulást Főnökeim úgy indítottak útnak, hogy minden tőlem telhető segítséget adjak meg a néninek, mert most különösen nagy szükségünk van adományokra. Elindultam, nem mondhatom, hogy közel lakik. A hőmérséklet közelebb volt a 100 fokhoz, mint a 90-hez. Megizzadva, megszomjazva érkeztem meg. Az első kérdése az volt, miért nem jöttem taxival, hiszen ő fedezte volna a számlát Én csak annyit válaszoltam, hogy ha ezt a gáláns ajánlatot előre, a telefonbeszélgetésünk alkalmával tette volna, akkor már rég itt lennék, bár úgysem fogadtam volna el, mert nagyon sokba került volna neki.- Nem volna baj, hiszen mint említettem, gazdag vagyok, nagy összeget nyertem.- Na, és mi az öröm forrása? Lottó, tőzsde, lóverseny, vagy micsoda?- Hát majd megmutatom, azért kértem, hogy jöjjön el hozzám.- Először tessék elmondani, miről is van szó!- Háttudja, a havi bankelszámolásomban 325ezer dollártöbblet mutatkozik, és képzelje el, nem értesítettek erről ezek a bankosok.Tudja, én mozgássérültvagyok, és egyetlen örömöm az olvasás. Ezért, majd minden újságra, magazinra, heti- és havi lapra előfizetek. Ekkor már balsejtelmeim támadtak, de nem szóltam, csak annyit, hogy lássuk a medvét! Januártól minden hónapot átnéztem, de majd minden hónapban 3-4 ezer dollár jelent meg a depositok és kifizetések után egyenlegként És mikor tetszett észrevenni, hogy több mint 300 ezer dollárral egyszer csak megemelkedett az egyenlege - kérdeztem. Elmondta, hogy a júniusi számlakivonatban 325 ezer záró egyenleget észlelt, körülbelül ekkora nyereményre számított Egyébként megmutatta az örömhírt barátnőjének is, aki gratulált neki hangos sikoltozás közepette. Ekkor már biztosan tudtam, mi az ábra, de nem mertem megszólalni, hiszen egyszerűen féltem az igazságot kimondani. Ehhez a nem könnyűnek ígérkező jelenethez statisztált a Tamás bátya kunyhójából ismert női szereplő, egy kedves, idős, fekete, fogatlan házvezető néni, aki magában már kuncogott. Szerintem ő már tudta az igazságot Erőt vettem magamon, és megmutattam, hogy a nyeremény nem igazán nyeremény, csak elnézett egy tizedespontot a havi elszámoláson. Ott ugyanis nem 325.000 dollár szerepelt, hanem 3.25 dollár. „Mecsoda” különbség. Ami nagyon megnyugtatott hogy a kedves, intelligens asszony nem hogy elájult, hanem még engem vigasztalt ne keseredjek el, mert igenis ő még nyert 1.037.000 dollárt, amit augusztusban kap kézhez. Gondoltam, hogy viccel velem, azért én sem akartam alul maradni, és bedobtam a jereváni rádiós alapviccet „A jereváni rádió híreiben elhangzik, hogy a moszkvai Vörös-téren Lada gépkocsikat osztogatnak. Majd egy perc múlva helyesbítettek, hogy a hír valóban igaz, csak nem Moszkvában, hanem Kijevben, és a Lada kocsikat nem osztogatják, hanem fosztogatják.” Mindketten jót nevettünk, de a hölgy nevetése magabiztosságot sugallt felém. Ezért arra kértem „ugyanmá” mutassa meg azt a bizonyos augusztusra ígért nyereményöszszegről szóló hivatalos értesítést Még fölényesebben kérte az előbb említett „tamásbátyakunyhójától”, hozza át a másik szobából a papírt Mivel sejtettem, mi fog történni, elterelő hadmozdulattal arról beszéltem, hogy ezek az átkozott bankok szörnyű apró betűkkel jelzik a különféle be- és kifizetéseket s nagyot nézett, amikor táskámból elővettem egy nagyítót Mert mint mondtam, éreztem, itt megint valami „gáz” lesz. Lett is, de erről majd később. Felháborodásának csak azért adott hangot bankjával kapcsolatban, hogy szerinte „325 ezer dollárját” a bank hónapok óta használja, és csak júniusban tette a számlájára. Most, amikor már kiderítettem - nem volt nehéz -, hogy tizedespont problémák miatt van ilyen helyzetben, arra kértem, hogy ne bántsuk a bankot igazságtalanul. A következő kérdést tettem fel: Mit tetszik gondolni, honnan tudhatta a cég, hogyha valamit mégis tetszett volna nyerni, hogy Önnek melyik bankkal van kapcsolata, hol vezetik a számláját és ha több bankkal áll szerződésben, melyikre tegyék rá az ön „millióját”? Egy ilyen nagy nyereményt a legismertebb, legnépszerűbb televíziós stáb hozza ki ide virággal, kinagyított csekkel, újságírókkal, szóval, ahogyan azt a televízióban tetszik látni néha. Megértette, de ha lehet még magabiztosabbnak tűnt Egy kicsit gúnyosan nevetett a helyzeten. De megérkezett a szintén gúnyosan mosolygó regénybéli mesealak, aki még át sem adta a várva várt köteget, nem sok múlott azon, hogy én ájuljak el. Láttam már ilyen „hivatalos papírt”, és valljuk be igen sokan találkoztunk már ilyen értesítéssel. Hogy is mondja: ÖN NYERT 1.037.000 DOLLÁRT, majd millimikron nagyságú betűkkel folytatva, ha még előfizet a „Cserebogarak hallhatatlansága" és a „Hogyan szeretkezzünk szikes talajon” és ezekhez hasonló című magazinokra. Néhány évvel ezelőtt én is kaptam egy ilyen „hivatalos” nyereményről értesítést Ilyen és ehhez hasonló levélből néhány millió Amerika területén megtalálható, és bár majd mindenki a szemétkosárba dobja, mindig akad néhány ezer, mint az én nénim is, aki „üptre” megrendel minden fentiekhez hasonló magazint, hátha ő üti meg a főnyereményt Szóval a néni teljes magabiztossággal kijelentette: augusztusban megkapja a nyereményét Megint tanácstalan lettem, hogyan mondjam meg az igazat, vagy hagyjam tovább álomvilágban élni? Az előbbi mellett döntöttem. Arra kértem, hogy egyelőre ne adjon fel több magazinra előfizetést majd meglátjuk.- Ha tetszik nyerni, akkor majd tessék újabbakat rendelni, de a nyeremény húzásáig várjunk. Ha bekopog a szerencse, bekopogok én is. Már kora este volt, amikora nem éppen közeli subway végállomás felé sétáltam, és még mindig nem voltam biztos abban, hogy jól tettem-e, hogy nem hagytam ezt a nem egészséges, nehezen mozgó nénit az álomvilágában. Akkor úgy éreztem, jobb, hogy felvilágosítottam, hiszen csak úgy lehet védekezni a “ravasz róka” nyereményesővel jelentkező cégek ellen, ha „nem használjuk őket”, vagyis nem dőlünk be nekik. Hallottam, hogy sokan beperelik ezeket a cégeket, de nem sok eredménnyel, ugyanis a félrevezetés, becsapás, gátlástalan hazugságok ellen a millimikron szöveggel védekeznek. „Gratulálunk! Ön kiválasztott nyerőnk, ha még előfizet kilenc magazinra" - közük pofátlanul. Hajlamosak vagyunk arra, hogy hivatalos értesítések apró betűit nem olvassuk el, legyen az a bank havi elszámolása, vagy nyereményjáték, lottószelvény hátoldala, vagy mint a fenti példánkban szereplő kis szöveg. Mottó: „Ez a os sszetévesztette a ikét a gőzekével, bér tévedni emberi dolog.” 4. oldal EK EZ VAN -1. évfolyam 5. szám, 2004. július ... tudja, a havi bankeiszámolásomban 325 ezer dollár többlet mutatkozik!...”
