Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)
2004-07-01 / 5. szám
Egy kis nosztalgia „Te vigyázol a ruhákra, meg cipőkre, s ha látod, hogy mi átúsztunk a Szúnyog-szigetre, kapd fel azokat és hozd el a kishíd felé”. (Q Kish Andor József Nosztalgia? NEMI Történőimet formáié események otoiyemozása. Hol? Miért? Ml? Kivel? De U által? Ismeretlen tettes - vagy tettesek - történelmet formáló és alakító bűnt | követtek el! Elsőszámú érdeke 2 az utókornak felderíteni, ki, | vagy kik árulták el az új! pesti Könyves Kálmán } Reálgimnázium, vala| mint a Kanizsai Dorottya | Leánygimnázium hallgató- I inak, hogy a Juta-gyári rét melyik részén van a titkos „gumibánya”, ahonnan végtelen mennyiségű i csúzli-gumit lehet „bányászni", és poj tóm pénzért eladni a fentnevezett iskolák erre éhes hallgatóinak! Az iskolaév éppen véget ért, ami böjti hónapokat jelentett különben is, de amikor a gimnázium-igazgató vö- I rös hajú fia egy tele-zseb első osztályú csúzligumit ajánlott „fele-áron” jj NEKÜNK - akik addig monopóliumot I élveztünk eme nélkülözhetetlen közfontosságú cikk forgalombahozatala i felett, kitört a vihar! A „Hol szerez- I ted?” kérdésre válasz nélkül nem is nevetve, hanem RÖHÖGVE távozó HAZAÁRULÓ mindössze azt közölte távozás közben: „Ezek után majd ÉN látom el a Ferenc József tér környékét jobb és olcsóbb gumival, mint eddig TI tettétek!" A baj soha nem jön egyedül! Nem csupán az iskolaév vége jött el, elvesztettük a legnagyobb kereseti lehetőségünket, valamint mindennek tetejébe az Uránia mozi meghirdette, hogy a Tom Mix film után két hétig a Gunga Din-tfogják adni!!! Miből szerezzünk pénzt a „beugróra"? (Még a vasárnapi matiné is 10 fillér!) A Kolozsvári utcai fiúk eskü alatt vallották, ők nem „köptek”. Az Apponyi Albert utcaiak hasonlóan. Mit lehetett csinálni? Az egyetlen ötlete Sontyinak volt: „Az uszályokon, a télikikötő rakpartján kókuszdió van. Az őr mindig az uszály elején üldögél, vagy szunyókál. Ha becsimpaszkodunk a drótkötélen, ami az uszály belső végét tartja, úgy hogy ne vegyen észre, meg tudjuk tömni a trikónkat dióhajjal, s megvan a kereseti forrás! Vasárnap nincs rakodás, csak az őr lesz ott!” Mi is ott voltunk. Mind az öten, Sontyi szervezte az „operációt”. Az én feladatom lett, mint legkisebbnek: „Te vigyázol a ruhákra, meg cipőkre, s ha látod, hogy mi átúsztunk a Szúnyog-szigetre, kapd fel azokat és hozd el a kishíd felé”. Ők becsimpaszkodtak. Én néztem, s rájöttem hátrányos helyzetemre. Ha nem megyek utánuk, vajon kapok-e a kókuszdió hajból? Sürgősen eldugtam a ruhákat, lábbeliket egy raktár melletti bokor tövébe, befedtem gazzal, és nekivágtam a dög melegbe becsimpaszkodni. Félúton megbántam. A drótkötél égette és felhasította a tenyerem. A sarkam és térdem hajlatáról a vékony bőr egykettőre lefoszlott, s vérezni kezdett. Végső erőfeszítésemre értem el a slepp végét, s véresen, teljesen kimerülve éppen csak felkapaszkodtam a fedélzetre, mikor - ezt a sors akarta - az uszály elején a csősz észrevette a nyüzsgést, és az én oldalamon indult el hátrafelé, kiabálva: „Ha megfoglak, agyonváglak mindegyikőtöket!” A többiek a bálák közül kiszaladva beugrottak a Kis-Dunába, s úszni kezdtek a szigetre. Az őr látta, hogy én éppen csak átbújtam az ellenkező oldalon a drótkötél-korlát alatt, s beleugrottam a Dunába, ahol mára többiek elég jó előnyre tettek szert. Az életem ggg függött a rúgkapálástól, próbáltam őket utolérni. Ők az uszály közepe tájáról indultak, én a legvégéről, ami közelebb volta szigeti oldalhoz, de ők hamarabb partot értek, mint én. Még nem ért a lábam földet, mikor torkom szakadtából elkezdtem kiabálni nekik: „Várjatok srácok! Én nem tudok úszni!” Megvártak. Kihúztak. Körbe mentünk a Remiz felé a kishídon a ruhánkért Megtaláltuk. Az őr nem jött ki a partra. Kaptam én is a kókuszdió héjból. 20 fillért adtak egy tenyérnyi darabért. Láttam a Ganga Din-t. Kétszer! New York City, Second Avenue, a 78. és 79. utca között egy nagydarab jól öltözött úr, csinos nővel a karján rámcsodálkozik, majd megszólal: , „Hát te vagy az, Husi? Megtanultál I már úszni?” Igen, ö a gróf Apponyi Albert utcai fiúk közül való. Ledoktorált. Boldog. Rég nem lop kókuszdió hajat. Igaz, még akkor sem tudta, hogy ki fedte fel a „gumibánya" titkát, de ő is szeretné tudni. Aki tudja, kérem tudassa velem, s ígérem, hogy két teljes kókuszdióval honorálom! Ami nem lopott! I* 3. oldal EZ VAN -1. évfolyam 5. szám, 2004.július „Ezek után majd ÉN látom el a Ferenc József tér környékét jobb és olcsóbb gumival, mint eddig TI tettétek!”
