Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)
2004-06-01 / 4. szám
Elmúlt a közlekedés a Dunán,, a szigetre az átkelőhajók valóban közlekedési eszközként szolgáltak Polgárnak edzésre menet.” O agy Elmúlt Elmúltak az uszályok a Dunáról - a pesti rakparton horgonyoztak, szemben a Margit-szigettel, hídtól hídig; szénportól fekete rakodókra emlékszik Polgár, hátukon megrakott kosarakkal imbolyogtak a partra, mögöttük rezgeti a palló. Elmúlta vasbor, amelyet vérszegénységre itattak minden korabelivel, szögben hajlított üvegcsövön át kellett szürcsölni, nehogy tönkrevássa a fogait- Polgár fogai mégis pocsékok. Elmúlt a tizenötös villamos, végig a Pozsonyi úton, keresztülszelve a mai Kárpát utcai lakótelepet, roskadozó házak között zakatolva, a viskók oldalát ölnyi gerendákkal ékelték ki, össze ne rogyjanak - összerogytak. Elmúlt a Sörkert a Csanády utca és a Váci út sarkáról, ahol jó néhány nyáron át zene szólt, a harmonikásra különösen emlékszik Polgár, a zenekar pódiumának helyén irodaház épült, egy újabb irodaház, az egész Váci út merő irodaház - Vörös Csepel felel neki? Elmúlt a gyaloglás át az északi összekötő vasúti hídon. Odáig még kivitt a hármas, az ötvenötös villamos, onnét viszont át kellett kutyagolni a túlpartra, az óbudai gázgyár hatalmas tartályai mellett, végig a Nánási úton, ki a csónakházhoz. A Rómain - a csónakházakból mostanában kettőt is hirdetnek eladásra, vagyonért, leromlott, szétesőben lévő épületek, koszlott telkek. Elmúlt a Római-parti Postás üdülő, az pedig, amit a helyébe fölhúztak, sokemeletes ház, hol jön hangulatában azokhoz a kétszer három méteres alapterületű fakabinokhoz, amelyekben éppen elfért két ágy, és a hozzájuk tartozó, egyszer kétméteres, ugyancsak postászöldre festett kerítés övezte „teraszon” éjfélig ültek forró nyári éjszakán az emberek, és beszéltek, beszélgettek - tévé és egyebek nélkül. Elmúlt a kirándulóösvény, a Kolosy térről ma a busz csodapaloták között fut végig, föl a Hármashatár-hegy tetejéig. Ami egykor gya I ogtú rá k te re pe vo It, ősfák és bokrok és rétek között kanyargott a jelzés, az ember hátizsákjában négyszögletes alumínium ételhordó volt, benne kenyér, kolbász, jobb napokon rántott hús, uborkasaláta, fönt akadt elég alkalmatos rét a kajáláshoz - ott most villák pöffeszkednek, százmillióért Elmúlt a közlekedés a Dunán, a szigetre az átkelőhajók valóban közlekedési eszközként szolgáltak Polgárnak edzésre menet. A Hapcin, meg a Morgón fölhasználhatta diákbérletét, azt a hosszúkás, keskeny drappos kartonlapot, átlós vörös csíkjával, amellyel naponta kétszer lehetett utazni, alkalmanként egy-egy órát, de mindig akadt tisztességes kalauz, aki előbbre lyukasztotta a bilétát, hadd legyen alkalma annak a szerencsétlen diáknak akár két órát is tujáznia, hajóznia és nemcsak két átszállást abszolválnia, amint az rendeltetett, hanem akár többet is. Elmúlt a Gogol utcai telek, amelyen utoljára még a filmesek fölépítették a Pál utcai fiúk grundját, helyén zos zománctáblája: Akasszuk le a kézibeszélőt! Ejtsünk be egy db érmét a nyílásba! Várjuk meg a búgó hangot, azután tárcsázzunk! A többes számú direktíva Polgárra (és megannyi más srácra) nem vonatkozott, nekik „öröktantuszuk” volt: amikor a tárcsázást befejezték, tenyérrel rövid, de kellően kiszámított erejű ütést mértek a „kézibeszélő” két panelház nyújtózik, ott laknak, immár hosszú évek óta Polgár legjobb barátai. A parkolóban kocsijuk talán éppen ama farakás helyén lapul, amelyről Nemecsek (egy olasz Nemecsek! Miért lett egy Nemecsek olasz? - tudja Polgár, persze, hogy miért: pénz csak így került, koprodukció, stb., de egy Nemecsek akkor se legyen olasz) lerántotta az olasz Ács Ferit Most a kocsikat rántják el onnét, kéthetenként egyet-kettőt biztos elköt a Lehel piacról arra járó valamely szakember - újmódi einstand, esetleg vörös ingben. Elmúlt a tantusz, a hatvanfilléres, vele az érmés készülékek, rajtuk a használati utasítás fehéren fekete rajkallantyújára, amitől az esetek nyolcvan százalékában a vonal nem bontott, de a tantusz fémes csörömpöléssel esett vályújába, onnan a szakértő - mert érzéssel ütő - kézbe. Egy-egy tantusz addig szolgált, míg a gép gonosznak, vagy a furfangos kéz ügyetlennek nem bizonyult, olykor hetekig sikerült az ügy, heti sok órás beszélgetésre, lévén egy-egy duma hatvan fillérért korlátlan időtartamú - ki hallott impulzusszámról, telefonkártyáról, különböző tarifákról, s mi tagadás, Polgárnak ma már bunkofonja is van, állandó iroda, telefonos lakás hiányában az a kis fekete hasáb a munkaeszköze - fals hangja utoléri mindenhol: gyűlöli. 3. oldal EZ VAN -1. évfolyam 4. szám, 2004. június Eqy kis nosztalaia —... m0 w ... .............................. “Elmúlt a tizenötös villamos, végig a Pozsonyi úton, keresztülszelve a mai Kárpát utcai lakótelepet, roskadozó házak között zakatolva...” “Elmúlt a Sörkert a Csanády utca és a Váci út sarkáról, ahol jó néhány nyáron át zene szólt”
