Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)
2004-06-01 / 4. szám
Nehéz sokat beszélni és közben igazat mondani A havonta rendszeresen tartott táncos-zenés teadélutánunk legutóbbi programján az egyik asztalnál egy elegáns hölgy beszélt arról, hogy milyen „bizniszben" tevékenykedik. Elmondta, hogy folytatja magyarországi munkáját, ahol több vidéki városban butikjai voltak. Itt pedig úgynevezett kisszériás női ruhakészítéssel foglalkozik, és viszonteladóknak értékesíti azokat. Ezt mi otthon, amikor már egy kicsit lehetett maszekolni, úgy neveztük, hogy angrózik, vagyis a készítőktől megvásárolt ruhaneműket nem kizárólag a saját üzletében értékesíti, hanem kisebb haszonnal más butikoknak adja el. Az asztalnál ülő lányok, asszonyok szinte kórusban egyszerre arra kérték a kiselőadást tartó hölgyet, hogy mutassa be nekik kollekcióját, mert így jó cuccokhoz olcsóbban juthatnak hozzá, ahogy ők mondták. Ez még akkor is megéri nekik, ha egy viszonteladóhoz, vagy nagykereskedőhöz viszi el őket asztaltársuk. A lányok csak azt kérték, hogy ha lehetséges erre délután 5 óra után kerüljön sor, hiszen házvezetőnői, takarítónői munkájukkal csak abban az időben végeznek. Gyerekek, a szerda 6 óra, ha megfelel, akkor minden jó, mert szerdán éppen fogorvosnál vagyok Manhattanban - ajánlotta a hölgy. Tudjátok a Manhattanban praktizáló orvosokat jobban kedvelem, minta külterületeken rendeli Dr. Hámori Péter Főszerkesztő Úrnak „EZ VAN” Szerkesztőségének, valamint mindenkinek, akit illet Elöljáróban meg kell, hogy jegyezzem, gyermekkorom óta nem olvasok el egyetlen olyan cikket sem, ami nincs aláírva. (Ha nincsen bátorsága a cikk írójának még nevét sem közölni, nem is érdemes foglalkozni vele!) Magazinjuk első számában lévő „Ez nem is szerelem, ez már átok” című cikket ugyan láttam, de az előbb említett oknál fogva átsiklottam felette. Ól Én balga! Keményen fizetek érte! Miután a második számból megtudtam, hogy írója Schmidt Rentkó Katalin Úrhölgy, most már olvasnám. Sajnos, nem tudom, mivel unokaöcsém „eltulajdonította” a lapot (ahelyett, hogy ő is megrendelné!). Kénytelen vagyok magam, valamint Róbert öcsém helyett Önöket vádolni a mulasztásért, amit a Szerző nevének kihagyása okozott. Miután megtudtam, hogy egyedül Ms. Schmidt Úrhölgy tiltakozott, azonnali hatállyal csatlakozom hozzá! Sőt! Az ez által okozott álmatlanul átvirrasztott éjszakákért, az esetleges Irodalmi Nagydíj elvesztéséért, valamint az ebből eredő pénzveszteségért követelem, hogy a „Felelős Személy” feje vétessék, utána három kávészünetet arra kelljen felhasználnia, hogy NYOMTATOTT BETŰKKEL 25-ször leírja: „Nem szabad a Szerző nevét kihagyni!” Bízom abban, hogy javaslatom jelentősen hozzájárul magazinjuk népszerűségéhez, valamint megszünteti azt az áldatlan állapotot, hogy ne teljes és tökéletes legyen. Ha már Itt tartunk, talán az sem lenne probléma, sőt, valószínűen igen nagy népszerűséget váltana ki, ha a cikkíró hölgyek, valamint a címlapfotón szereplők nevét, életkorát, címét, telefonszámát, férjük, udvarlójuk súlyát, valamint fegyvertartási engedélyük számát közölnék. „Nyílt levelem” azért nem írom alá, mert:- Nem tudok írni (legalábbis nem helyesen), ^^000^^- Csupán kis kaliberű (7:65-ös) kézifegyverem van,- Önök nem közölték Ms. Schmidt hozzátartozójának adatait,- Úgysem akarom elolvasni, tudom mit tartalmaz. Az Amerikában élő magyar közösségi élet Önöktől függő jobbra, vagy balra fordulásának teljes tudatában, Tisztelettel: Egy Névtelen olvasó De ha tudnak titkot tartani: KM Andor József (címem és telefonszámom a listájukon van) (A kedves, szellemes, ironikus levelet írójának engedélye alapján, betűhíven közöltük. A szerk.) ■ ■ EZTM,j löket. Ettől többen „kiájultak", egyikük meg is jegyezte, neki minden orvosa Queensben praktizál, és nagyon meg van velük elégedve. Már nem jól indult az ígért olcsó „rongyvásárlás”, ahogy a hölgyek a butikcuccokat nevezik, de a java és tulajdonképpeni poén még csak ezután következett A hölgy közölte orvosának címét, ami a Central Park So. egyik elegáns házában található, és a következő szerda délutái 6 órai találkozót a ház elé beszélték meg. Én, aki az asztalnál ültem és végighallgattam a beszélgetést, nem értettem, hogy két középkorú hölgy miért mosolyog végig kajánul. Ami kor már majdnem hangos nevetésbe csapott át a mosolygásuk, az egyik végre fennhangon megszólalt. Teljesen helyén való, hogy X.Y. Dr. háza előtt találkozunk, hiszen valóban szerdán te ott vagy az orvosnál, de nemcsak zudni csak az hazudjon, akinek jó az emlékezőtehetsége. Egy másik asztalnál a téma a heti fizetésekről szólt. Abban mindannyian egyetértettek, hogy a fizetések nem éppen a legmagasabbak, de az átlagot azért valamennyien ismerik, legyen az házvezetőnői, idős emberekre vigyázó, gyermekekre felügyelő munka, úgy bentlakással, vagy bejárással. Az egyik „táncoslábú" hölgynek, aki kitűnő alakjával és nagyszerű tánctudásával tartotta izgalomban férfitársaimat, a szünetben sikerült teljes izgalomba hozni néhány hölgyvendéget is. Na nem kell semmi „olyanra" gondolni, csupán arról tartott szabadelőadást, hogy ő heti 800 dollár fizetésért vezet csak háztartást, egy fillérrel kevesebbért el sem megy. Az asszonyokat sikerült egy ideig teljesen felheccelnie, főleg amikor még hozzáfűzte, hogy miért nem kértek ti is többet a szokásos 350-400 $-nál. Hála a hangos beszédnek a szomszéd asztalnál ülő úr egy megszólalásával rendbe hozta a rossz hangulatot, csak annyit mondott, hogy „Emlékezze jól és pontosan __Maz’M akihazudik. “Hazudni csak az hazudjon, akinek jó az emlékezőtehetsége.“ délután, hanem reggel 8 és este 6 óra között, hiszen minden hétfő-szerdapénteki napokon nála dolgozol TAKARírÓNŐ-ként, te is, mint mi másoknál. Az először dermedt csendet felváltotta a kacagás, ugyanis a kicsike elfelejtette, hogy korábban már említette többeknek, hogy egy orvos házaspárhoz a Central Park So. címre jár háromszor egy héten takarítani. A mottóban leírtakat nem tette magáévá, ha... magácska az én nővéremnél dolgozik, és ott még két hétre sem kap 800 dollárt, nemhogy egy hétre. A levegő sistergett, mivel az említett „női Mefisztó”, ahogy a többi hölgy nevezte, nem vette észre a neki háttal ülő urat, aki egy pillanat alatt visszavarázsolta a jó hangulatot és folytatódott a tánc, amihez a hölgy jobban értett, mint az igazmondáshoz. (ÉTER) 4. oldal VAN EZ VAN -1. évfolyam 4. szám, 2004. június
