Evangéliumi Világszolgálat, 1955 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 3 MAGYAR REFORMÁTUSOK ARGENTÍNÁBAN Az argentínai magyar református egyházi élet az 1954-es esztendőben jelentős szervezeti alakuláson ment keresztül. Argentínában már 1938 óta működött magyar református misszionárus Háry Dániel személyében, aki igehirdető munkáját igen csekély kívülről kapott anyagi segítséggel, megélhetéséért nehéz fizikai munkát végezve látta el. 1949-ben, főleg uj bevándorlókból, “Magyar Református és Evangélikus Egyházközösség” alakult Buenos Airesben, amelynek lelkipásztora az emigráns lelkészek nesztora, Demes Péter lett. Az ő munkájának segítésére érkezett Buenos Airesbe 1952-ben Leskó Béla evangélikus lelkész, mint a Lutheránus Világszövetség kiküldöttje. Végül, 1953 júliusában Nagy Balázs Dezső református lelkész ment Buenos Airesbe, akinek érkezése lehetővé tette a 80 éven felüli Demes Péter nyugalombavonulását. A lutheránusok Leskó Béla vezetésével önálló egyházközséggé alakultak 1954 márciusában “Congregación la Cruz de Cristo” néven, mint az “Iglesia Evangelica Luterana Unida” magyarnyelvű filiája. Ez a felekezeti szétválás református részről egységet eredményezett: 1954 husvétvasárnapján megalakult az Argentínában élő minden magyar reformátust magába foglaló, önálló magyar református egyház, az “Iglesia Cristiana Evangelica Reformada Hungara”. Lelkipásztorául Nagy Balázs Dezsőt, missziói lelkészéül Háry Dánielt választ tta meg a gyülekezet. Főgondnoka Dr. Borbély Sándor. 12 presbitere van. A gyülekezet hivatalos argentin működési engedéllyel rendelkezik. A gyülekezet tagja a Szórványban Élő Magyar Református Egyháznak (SzEMRE). Az önálló református egyház megalakulása óta a gyülekezeti istentiszteleteket a holland reformátusok templomában tartják, minden vasárnap délelőtt. Ezenkívül két helyen tart a lelkipásztor rendszeresen istentiszteletet havonta egyszer. A missziós lelkész az ország belsejében buzgólkodik a magyar reformátusok egyházi életének megszervezésén. A gyülekezeti munkában! teljes erejével résztvesz a lelkipásztor felesége. Jelentős segítséget nyújt Szeleczky Olga vallástanárnő közreműködése. Az önálló gyülekezetté való alakulás után lelkipásztor és presbitérium megkezdte az egyháztagsági szervezést, melynek során a konfirmált egyháztagoktól egyháztagsági nyilatkozatot és rendszeres megajánlást kérnek. 1954 október végéig 216 egyháztag irt alá ilyen egyháztagsági nyilatkozatot. Ezek egyharmada régi bevánidorlott. Konfirmálatlan gyermekek száma 58. A lelkipásztor feljegyzései szerint kerek 200 az olyan családok száma, melyeknek tagjai időnként résztvesznek az istentiszteleteken, de egyháztagsági nyilatkozatot még nem töltöttek ki. A gyülekezet törekvése az, hogy önfenntartóvá désben, ezért állandóan teremtő Igéje átalakító hatása alá kell magunkat állítanunk. A ma folyó nagy szellemi háborúban biztosak lehetünk, hogy tévedést nem lehet meggyőzni féligazságokkal, vagy féligazságos élettel (egyéni, családi, állami élettel). A tévedést csak a Jézusban testet öltött igazság képes legyőzni — azokon át, akik a meghirdetett Igére pályáznak és azt használják. legyen. Ha ennek elérése hosszú idő megfeszített szervező munkájába fog is kerülni, az eddigi megajánlások, azok befizetése és a gyülekezet józan pénzügyi vezetése jó ígérettel vannak. A lelkipásztor fizetését az északamerikai Evangelical and Reformed Church adja Magyar Egyházkerületén keresztül; jó reménység van arra, hogy e segítségét az uj esztendőre is kiterjeszti. Buenos Aires 1954. október 31. Nagy Balázs Dezső ref. lelkipásztor beszédet intéz a konfirmandusokhoz. Magyar Ev. Ref. Kér. Egyház konfirmációi ünnepe. A lelkipásztor most készítette el Buenos Aires-i szolgálata első 15 hónapjának beszámolóját. Ebből emeljük ki még az alábbi adatokat. Rendszeres vallásoktatás és konfirmációi előkészítés mellett (összes tartott órák száma 212) havonta egyszer a lelkészházaspár gyermekdélutánt tart, amikor magyar történelmet, földrajzot és magyar dalokat tanítanak. Közelesen sor kerül a református cserkészcsapat megalakítására is. Kéthavonként nyomtatott lelkipásztori körlevél is szolgálja a nagyon is szétszórt hívek összetartását; cime: “Mi Utunk”. A szolgálatokról szóló számadatok megfeszített munkáról tesznek bizonyságot. A 15 hónapot felölelő beszámoló 83 istentiszteletet, 15 urvacsoraosztást, 20 háziistentiszteletet, 75 bibliaórát, 37 beteglátogatást, 14 evangélizációs összejövetelt és 360 családlátogatást mutat fel — és ezek nem az összes lelkészi ténykedések számadatai. A helyi viszonyokkal nem ismerős olvasó azonban a számokból még csak fogalmat sem alkothat magának a Buenos Aires-i egyházi életről. Több órai utazás kell átlagban egy család meglátogatására és van két fiú, aki vallástanitásra és gyermekdélutánra 100 kilométer távolságból jár be. Az időt és erőt emésztő távolság a legnagyobb leküzdendő fizikai akadály. A lelki akadályok legelseje pedig ä hívek egy részének az egyházi élettől való sokesztendős eltávolodása. Ezek elérése, visszahívása és visszahozása elsőrendű missziói feladata az argentínai magyar református egyháznak. S a gyülekezet jól látja felelősségét, amikor magáénak tekinti ezt a feladatot: a lelkipásztor vezetésével kell elvégeznie, de az egész gyülekezetnek részt kell vennie benne. A gyülekezetnek égető problémája a helykérdés. Istentisztelet tartására szívesen látott vendégek a hollandusoknál. De sem ifjúsági munkára, sem egyéb egyháztársadalmi tevékenységre helyisége nincsen. A
