Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 13 NAGYJAINK A “MAGYAR LUTHER”: DÉVAI BÍRÓ MÁTYÁS Milyen hányatott élete volt! 1500 körül született Déván. Megtérésének történetét nem ismerjük, de korán megismerhette az evangéliumot, legkésőbb 1529-ben, amikor Wittembergben tanult. Valószinüleg Luthernek is vendége volt, mert a nagy reformátor mint asztaltársát említi meg hires “Tischenred en”-j ében. 1531-ben hazamegy Magyarországra, s hirdeti az evangéliumot először Budán, majd később Kassán. Itt az egri r. k. püspök elfogatja, különféle börtönökben sinylődik és csak 1533-ban szabadul ki ismét. Visszamegy Budára, itt meg János király vetteti tömlöcbe. Innen is kiszabadul és 1536-ban ismét külföldre megy. Baselben a hires Gryneaus Simonnal ismerkedik össze, Wittembergben pedig Melanchtonnal, aki több Ízben és nagy szeretettel segítette. Két év múlva megint otthon találjuk, egészen 1541-ig, amikor a törökök elfoglalták Budát és Dévainak ismét menekülnie kellett. Németországba ment, de rövidesen megint csak otthon találjuk, a Felvidéken merül fel a neve. Aztán Debrecenben volt lelkész és 1547 után nem hallunk róla semmit. Talán meghalt Debrecenben. Mennyire hányatott élete volt. Mennyit üldözték és milyen sokszor menekült! Hányszor veszítette el mindenét, amije csak volt! Börtönök mélyét járta meg, becsületébe tiportak, s hitét mégsem tagadta meg soha. Megismerte az evangéliumot és attól kezdve annak hirdetésétől nem tarthatta vissza semmi. A magyarság első nagy reformátora volt, a “magyar Luther”. Mégis, zaklatott életében milyen sok mindenre volt ideje! Megírta az első magyar nyelvtankönyvet “Orthographia Ungarica, vagyis az igaz irás módjáról való tudomány” címen, azért, hogy a magyarok meg tudjanak tanulni irni-olvasni és igy használhassák a Szentirást. Theologiai munkái közül legfontosabb a “Disputatio”, melyben a római katolikus hittételek tarthatatlanságát és a protestáns elvek bibliaszerüségét bizonyítja. “A Szentek Aluvásáról” cimü müvében a szentekhez való imádkozás hiábavalóságáról ir. Inkább gyakorlati célokat szolgál és a szélesebb néptömegek számára szól “A Tízparancsolatnak . . . Magyarázata” cimü kátéja, melyben hitünknek fő igazságait tárgyalja, mindenki által érthető nyelven. Ez a széleskörű irodalmi tevékenység munkásságának csak egyik oldala volt. Emellett még prédikált, hirdette az evangéliumot, lelkeket mentett meg Krisztus számára, tanítója volt magyar népének és mindig bátor bizonyságtevője Urának, aki elküldötte. Mikor Bécsben volt a börtönben, a hírhedt Faber püspök rá akarta venni, hogy tagadja meg evangéliumi hitét. Dévai ellenállt és a kihallgatás végén Faber kenetteljes hangon igy szólt hozzá: “Megáldanálak, ha keresztyén volnál” — mire Dévai habozás nélkül igy felelt: “Nincs szükségem a te áldásodra. Van Isten, aki megáld és könyörül is majd rajtam egykoron.” AZ ÉNEKES REFORMÁTOR: SZTÁRAI MIHÁLY A somogymegyei Sztára községben született 1500 körül. Az olaszországi páduai egyetemen tanult és ferencrendi pap lett. Mikor és hogyan fogadta el az evangéliumot, nem tudjuk; 1551-ben már ő maga — egyik barátjához irt levelében — igy örvendez a reformáció terjedésén: “Hét éve múlt már, hogy én Isten akaratából a török uralom alatt álló Alsó-Baranyában, Laskó városában, az Ur igéjét hirdetni kezdtem és már innen és túl a Dunán az Urnák gazdag és már elért gabonájának aratására jött többi atyafiakkal és a Szentlélek segítségével 120 egyházat alapítottam, melyek közül mindegyikben egy értelem szerint hirdettetik és fogadtatik az Ur Igéje . . Sztárai Mihály a magyar reformáció egyik legérdekesebb alakja. Az evangélium hirdetésének uj módját találta ki és ez olyan eredményesnek bizonyult, hogy Sztárai működése nyomán egymás után alakultak meg a reformált gyülekezetek Baranyában. Feljegyezték róla, hogy mielőtt prédikációit megkezte volna, először mindig énekelt. Dávid zsoltárait énekelte rendkívül szép, tiszta, csengő hangon, amely egészen megigézte az embereket. Azután kezdett csak beszélni az összesereglett népnek és beszédeiben is olyan egyszerűen és világosan magyarázta meg a mise, a bűnbocsátó levelek és egyebek hiábavalóságát, hogy a nép, meggyőződve az igazságról, ott helyben elküldte régi papjait és az egyház vezetését átadták Sztárainak. Másik módszere volt a színdarabok, vígjátékok által való reformálás. Ő maga is irt ilyen színdarabokat, amelyeknek lényege rendszerint az, hogy Antal biró, aki római katolikus, vitába bocsátkozik Borbás bíróval, aki a reformáció hive. A vitában megegyezni nem tudnak és ezért elmennek Böröck paphoz, de Tamás pap, az evengélium hive, mindnyájukat meggyőzi az igazságról a Biblia alapján és teljes lesz az egyetértés. Természetesen, ezekben a színdarabokban nem a cselekmény a fontos, hanem az evangéliumi elvek hangoztatása és azok győzelme. Sztárai nagyon jól ismerte az embereket, tudta azt, hogy szeretik a színdarabot, a “komédiát” és igy ezt az utat is felhasználta arra, hogy a reformá
