Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
14 EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT ció gondolatvilágát minél szélesebb körökkel megismertesse. Nem sok irodalmi munkája maradt ránk. Néhány éneke, pár zsoltár-feldolgozása, két színdarabja (“A Papok Házasságáról” és “Az Igaz Papság Tüköré”), néhány bibliai tárgyú epikus müve. Megirta az 1556-ban kivégzett Cranmer Tamás érsek történetét is, akit protestáns hite miatt elfogtak és börtönbe vetettek. A három évi fogság annyira összetörte, hogy aláirta tanításainak visszavonását. Mikor azonban nyilvánosan is meg kellett azt ismételnie, bűnének mondotta azt, hogy elveit megtagadta. Ezért máglyára Ítélték. Engesztelésül azért, hogy evangéliumi hitét elárulta, először jobb kezét tartotta a tűzbe, mellyel aláirta a visszavonó iratot. De Sztárainak nem irodalmi tevékenysége a fontos; ő inkább a gyakorlat embere volt. Az Ur igéjét hirdette: ha kellett, énekkel; ha kellett, beszéddel; ha szükség volt rá, színdarabokkal és ha belekényszeritették, vitairatokkal is. Hoszszu életet élt. Baranyai működése után még lelkész volt Tolnán és azután Pápán. 1578-ból szól róla az utolsó adat; ekkor még élt. Azután nem tudunk róla semmit, de a déldunántuli egyházak sora ma is élő bizonysága az énekes Sztárai áldott életének. A TUDÓS REFORMÁTOR: SZEGEDI KISS ISTVÁN A magyarországi reformáció legtudósabb férfia, a magyar református theologia alapjainak megvető je, akinek müveit évtizedekkel halála után is idézték még a külföld legjelesebb theologusai, 1505-ben született Szegeden. Külföldi tanulmányútjai során Bécset, Krakkót és Wittemberget látogatta meg, ez utóbbi helyen magába szíva a reformáció gondolatait. Hazatérve Csanádon lesz tanító, de evangéliumi elvei miatt Fráter György parancsára megverik, kétszáz darab könyvét (ez abban az időben hatalmas érték volt) ellopják, őt magát pedig elűzik Csanádról. Több helyen lesz tanító, mig végre 1552-ben Tolnában az iskola igazgatója lesz, ahol Sztáraival működik együtt. Két év múlva a lakóiak lelkésznek hívják meg és ekkor avatja Sztárai lelkésszé. 1558-ban Kálmáncsára költözött. Itt egyik újévi reggelen a keresztnevek értelmét magyarázva azt mondta, hogy a magyar “Orsolya” név a latin “ursula” -ból származik, ami “medvécskét” jelent. Ezt Furia Albert gazdag kereskedő felesége, aki éppen ott volt a templomban, magára nézve sértőnek találta és felbiztatta férjét, hogy álljon bosszút Szegedin. Pűria Albert be is vádolta őt a töröknél és a kaposvári vajda egyik istentisztelet alatt elfogatta. Másfél évig volt török rabságban; lábain nehéz bilincseket kellett hordoznia és egyszer úgy végig korbácsolták, hogy eszméletét veszítette. Mező Ferenc kereskedő 1200 forint váltságdíjat fizetett érte, igy Szegedi kiszabadult. 1563-ban Ráckevére került lelkésznek. Itt később meglátogatta volt kínzója, a török vajda és bocsánatot kért tőle. Ugyanez a vajda Szegedi fiának is segítséget adott, hogy külföldre mehessen tanulni —igy akarva a fiun jóvá tenni azt, amit az apa ellen elkövetett. Szegedin azonban a sok megpróbáltatás mégsem múlt el nyomtalanul és 67 éves korában, 1572 május másodikán meghalt. Életében egyetlen munkája sem jelent meg. A Szentháromságról irt könyvét (“Assertio vera de Trinitate”) 1573-ban adta ki Béza, a hires genfi professzor. Az úrvacsoráról szóló tanulmánya (“Qestiones de verbis coene Domini”) Zürichben jelent meg 1584-ben és ugyanebben az évben adta ki fia, István, aki akkor Baselben tanult, a római pápák ellen Írott könyvét (“Speculum Romanorum Pontificum”) Baselben. Ugyancsak Baseiben jelent meg Szegedi legjelentősebb müve, a “Loci communes”, Gryneus heidelbergi professzor előszavával, Skaricza Máté életrajzával és Szegedi arcképével. Ez a nagytér jedelmü dogmatikai munka a református theologiának örök értéke, amelyre sokáig úgy hivatkoztak tudós theologusok, mint akár Melanchton vagy Béza valamelyik könyvére. Amiképpen Sztárai Dél-Dunántul reformátora, úgy Szegedi Kiss István működése főképpen a Duna-Tisza mellékére nyomta rá bélyegét. Sztárai inkább gyakorlati ember volt; Szegedi a magyar reformáció theologiai megalapozója. De Szegedi, a theologus, túlnőtt a magyarság keretein; ő az egyetemes keresztyénség, elsősorban református ágazatának közkincse lett. Mi pedig hálásak lehetünk azért, hogy őt a mi “nagyjaink” közé sorolhatjuk. (CSK) KIADÓHIVATALUNK vezetője és levelező lelkipásztorunk, Nt. Nagy Sándor november vége óta súlyos betegséggel fekszik és ezért az “Evangéliumi Világszolgálat” ilyen irányú tevékenységében átmeneti zökkenők lesznek, melyekért olvasóink szives elnézését kérjük. IV. NYUGTÁZÁS Az “Evangéliumi Világszolgálat” céljára 1953 december 15-ig a következő adományok folytak be legutóbbi nyugázásunk ideje óta: Mauritz Miklós, Kalamazoo, Mich., 5.—; Nemes József, New Zeeland, 0.25; Szövetes Sándor, Canada, 3.—; Független Amerikai Magyar Református Egyház, Detroit, Mich., 30.— ; Szakáts Pál, Carlyle, Pa., 2.50; Kish Viktor, Parma, Ohio, 5.—; Kardos Gézáné, So. Bend, Ind., 0.51 ; Tompa Erzsébet, Argentina, 1—; Sóvágó Izabella, Towsan, Md., 2.50; Szőnyi István, Australia, 0.85; Veres Juliánná, Australia, 0.10 ; Czégényi Károly, Buffalo, N. Y., 2.50 ; Battha Pál, Buffalo, N. Y., 2.50 ; Alexander Smith, Cleveland, Ohio, 3.—; Eőry Zoltán, Canada, 3.— ; Kovács József, Grand Rapids, Mich., 3.— ; László Imre, Lake Roukonkoma, 3.—; Molnár Zsigmond, 2.50 ; Szentmiklóssy Zoltán, Cleveland, Ohio, 5 dollár.
