Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-01 / 5. szám
4 EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT nak szolgáit megújult nagy felelősségeikre kell, hogy figyelmeztessék. Az emberek ugyanis megtöltik a templomokat, mert hinni akarnak valamiben, aminek értéke nincs kitéve a múlandó világ változásainak. Megérzik az igazságok örök érvényét a krisztusi tanításokban, amelyek ereje immár csaknem kétezerév távlatából is hatalmas erővel emanál a Szentírás mondataiból. Ám ha elgondoljuk, mily sok furcsa változatban magyarázzák a Szentírás igazságait világszerte, azt kell hinnünk, hogy az emberek nem az igehirdetés kedvéért, hanem sokszor annak ellenére ragaszkodnak megszokott templomaikhoz. Nem a szertartások, nem a kegyeskedő, de jelentés nélküli énekek kedvéért vesznek részt az egyházi közösségek életében, hanem azokat elnézve, türelemmel elviselve és — mint Amerikában történik, — sietve gyakorlati térre fordítva a parancsolatokat. Nem sokat gondolkozva theológiai tételeken, hanem az életben érvényesítve az evangéliumi lényeget, azzal a jámbor igyekezettel, amellyel a Mestert az ő tanítványai követték, s amelyek hiányában az akkori Írástudók megtagadták. Az elvont, zsinatokon megtraktált és évszázadokon át theológiákon szárított sok-sok emberi hozzáadás nem könnyebbé, hanem sokszor nehezebbé teszi a tudományosan képzett mai ember számára az evangélium megértését. Az egyház felelőssége abban áll, hogy ezt az állapotot figyelembe véve, az evangéliumi igazságok modern interpretálásától ne vonakodjék, hanem azt azzal a bátorsággal és lendülettel végezze el, amellyel a reformátorok a maguk idejében elvégezték. A reformáció idejében, tehát Krisztus után másfélezer évvel az emberiség odasüllyedt, hogy egyik legnagyobb vívmánynak számított a Bibliának egyes nemzetek nyelvére való lefordítása. Tudjuk, hogy magyar szempontból ez milyen hatalmas jelentőséggel bírt. Gondoljuk csak el, mi lett volna, ha népünknek csak ama tagjai olvashatták volna az azóta eltelt századok alatt a Szentírást, akik latinul, görögül és héberül tudnak! Gondoljuk csak el, mi lett volna az emberiséggel, ha a Biblia minden élő nyelvre, sőt a fontosabb nyelvjárásokra is le nincs fordítva s olcsó kiadásokban a föld minden részére oda nincs juttatva, hiszen még így is mekkora veszedelemben forog a keresztyén kultúra? A mi korunknak is megvan a maga feladata a reformáció folytonos munkamenetében. Az utolsó évszázad korszakformáló tudományos felfedezései a gondolkozó ember számára a teremtés műhelyének olyan szakaszait nyitották meg, amelyekben az igazság sokkal nagyobb részét láthatja szemtől szemben, mint láthatta azelőtt. A képes beszédnek, a hasonlatoknak és pédázatoknak alkalmazása immár nem szükséges ott, ahol a törvény axiómákban megfogalmazva áll előttünk s olyan nagy lépéssel vitte közelebb az embert az ő hazájának, a Földnek uralombavételéhez, ami Istentől nyert rendeltetése. A megismert világ már elég nagy körülöttünk, hogy Istenről alkotott fogalmainkat e megtágult szemléletünk szerint új, nagyszerű arányokban formáljuk, mindig közelebb és közelebb férkőzve lényegéhez, amely Krisztus szerint: igazság és lélek. , A magyar reformáció örök érdeme, hogy amikor Luther és Kálvin az evangélium örök igazságait újra mozgató erőkké formálták, mi is azokhoz szegődtünk és a megújult evangéliumi erőket életünk mozgatóivá fogadtuk. A világban szétszóródott magyar reformátusság mai feladata, hogy éber figyelemmel kísérje a küszöbön álló nagy megújulás tüneteit, bátran vállalja az örök magyar küldetés minden terhét és kockázatát, amellyel az evangélium igazságait ismét a haladás motorává teszi az ember. Nem sejtjük, hanem tudjuk, hogy maga az élet három ezer millió éve kezdődött Földünkön. Egyszerű belátás dolga csak, hogy számoljunk több ezer millió éves jövőjével is. Hát csak nem gondoljuk, hogy ezt az utat a Teremtő állandóan felénk özönlő kijelentésének új és új felismerései nélkül futhatjuk meg? P. G. J. A JUGOSZLÁVIAI REFORMÁTUS EGYHÁZ M. Pradervand, a Presbiteri Világszövetség főtitkára, a Világszövetség hivatalos lapjában, a “The Presbyterian World”-ben, rövid beszámolót írt a Jugoszláviai Református Egyházról. Dr. Pradervand múlt évben két hetet töltött Jugoszláviában. A beszámoló mindenekelőtt megállapítja, hogy a Jugoszláviai Református Egyház, nehány “cseh és horvát gyülekezetét” leszámítva, magyar nyelvű. Jugoszlávia sokat szenvedett a háború következtében, az utána következett forradalomnak pedig erős visszahatása volt az egyházakra. Az egyház most már semilyen állami támogatásra nem számíthat. Az új alkotmány azonban, mely kimondja az egyház és állam teljes szétvállását, elismeri az egyházaknak istentiszteletek és gyűlések tartásához való jogát, valamint, hogy vallásos oktatást végezzen. A Jugoszláviai Református Egyháznak közel 40 ezer tagja van 79 gyülekezetben. Ezzel szemben csupán 29 lelkipásztora van. Ennek következtében egyes gyülekezetekben világiak végzik az istentiszteleteket és vezetik a különböző hétközi összejöveteleket. Egyes gyülekezetekben, éppúgy, mint Genfben volt Kálvin idejében, minden reggel van prédikációs istentisztelet. A lelkipásztorok és gyülekezetek nagy anyagi nehézségekkel küzdenek és nagy hálával fogadják a külföldi testvéregyházak többször megnyilvánult segítségét. Ennél többre becsülik azonban a külföldi egyházakkal való lelki kapcsolatot. A jugoszláviai reformátusok “hűséges tanúi Krisztusnak.” ÖKUMENIKUS TANSZÉK A MAGYAR TEOLÓGIÁKON A Magyarországi Református Egyház legutóbbi zsinatának határozata szerint a hazai teológiai akadémiákon új tanszékeket szerveznek. “Az ökuménia története és teológiai problémái” címmel. (Tudvalévő, hogy a pápai és sárospataki ősi teológiák megszüntetése után jelenleg két teológiai akadémia működik Magyarországon, a budapesti és a debreceni, utóbbi az ismét főiskolává vált egyetemi fakultás. A Szerk.)
