Evangéliumi Világszolgálat, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1-2. szám
10 EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT hiánya miatt vész el az ország, az egyesek nemszolgálásának bűne miatt vész el. A magyarságért való evangéliumi keresztyén szolgálat tehát egyszerűen abban áll, hogy minden egyes ember a maga személyében vállal egy könyörtelen harcot: a magában való bűn ellen. A fájóan eleven miértekre itt van az “azért” és itt van a miértek eltörlésének “hogyan”-ja. Mert változhatatlan és változatlan Istennek a próféciában hangzó szava, emberi kínzó miérteknek feloldása, vágyaknak és nemzeti törekvéseknek örök próbája és örök biztatása: “Térj vissza és nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én. Ezt mondja az Ur, nem haragszom mindörökké!” Halljátok? “Térj vissza... nem haragszom mindörökké!” Ámen. 8. Záró imádság. Istenünk, Atyánk, Igéd szavára még jobban érezzük, hogy csak a te nagy kegyelmedből vagyon, hogy még nincsen végünk. Hálaadással hajtjuk meg hát most fejünket ezért a kegyelemért. Kifürkészhetetlen terved, hogy miért bennünket tartottál meg és miért annyi másnak bevégezted e földön való életét. Nem is kutatjuk ennek okát, hanem inkább elvesszük kezedből életünket és kérünk Téged, használj bennünket eszközeidül. A Te nagyságos dolgaid láttassanak meg életünkön, legyünk akaratod hordozói, életünk által váljék nyilvánvalóvá mindeneknek, hogy Te vagy Ur e világmindenség minden jelensége és élete felett, életünk által mutattassék meg igazságod és elfogyhatatlan kegyelmed. A Te terved megáll, könyörgünk, hogy mi is megállhassunk benne, mi magyarok, kik Te néped akarunk lenni elnyomatásban és dicsőségben, szenvedésben és örvendezésben, életünkben és halálunkban. Az Ur Jézus által. Ámen. 9. Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk »oknak, akik ellenünk vétkeztek. És ne vigy minket a kisértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen. 10. Énekkel dicsérjük Istent: (196. dicséret, XXXVIII. zsoltár dallama — Haragodnak nagy voltában ...) 1. Uram! bűneink sokasága, És rútsága Érdemli haragodat; Méltók vagyunk, hogy ellenünk Szent Istenünk, Felemeld^ ostorodat. — 2. De tudjuk, hogy ki megvallja, És átallja Bűneit s hozzád megtér: Azt nem hajtod el előled, Sőt tetőled Bünbocsánatot az nyer. — 4. Szánj meg Uram, ily ügyünkben, S megtörtünkben Függeszd fel ostorodat: Oh, hajtson hozzánk békére Fiad vére S felejtsd el haragodat. 11. Adakozás végett hirdetjük a szétszórtságban élő magyarság lelki szükségeit és az Evangéliumi Világszolgálat ügyét. Adakozzanak a hivek tudván, hogy a jókedvű adakozót szereti az Isten. 12. Áldás. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Istennek szerelme és a Szentlélek közössége legyen és maradjon mindnyájan tivéletek mindörökké. Ámen. 13. A magyar himnuszt énekeljük: “Isten áldd meg a magyart...” 14. Csendes imádsággal fejezzük be istentisztiszteletünket. (Ezt az istentiszteletet Dr. Harsányi András református lelkész irta.) VASÁRNAPI ISKOLA Rovatvezető: Dr. Tunyogi Csapó András, Címe: 6712 Jersey Ave., Cincinnati 33, Ohio, U.S.A. MÓZES GYILKOSSÁGA ÉS ELHÍVATÁSA 2. Móz. 2:15-3:1-21. Legutolsó alkalommal arról hallottunk, hogy miképpen mentette meg Isten Mózest, azt a fiút a halálból éppen annak a királynak a leánya által, aki halálra kereste őt. Most lássuk miképpen munkálkodott Isten tovább. 1. A mai történet eleje úgy mutatja, hogy bizony nem sokat tett, sőt az egész terv veszélyben forog a kiválasztott ember, a Mózes gyilkossága miatt. Hogyan is van ez a dolog? Mózes nagyon szerette a népét és népe iránti szerétéiből — csaknem azt mondhatnám hazaszeretetből, — ölt. Ezzel azonban nemcsak hogy gyilkossá lett, — ami már magában is súlyos bűn —, hanem veszélybe hozta Isten tervét, mert el kellett menekülnie az idegenbe és hogyan lehetne remélni, hogy onnan a Midiániták földjéről, a sivatagból képes lesz majd megszabadítani Izraelt? Nem halt ugyan meg, de eltűnt és semmit sem tud tenni. Mindenesetre buzgóságból és hazaszeretetből és talán Isten iránti szeretetből pontosan az ellenkezőjét csinálta, amit Isten akart. Én azt hiszem, hogy ez a túlbuzgóság, ez a maga feje és nem Isten akarata szerint való cselekvése volt az igazi, nagy bűne. Mert úgy van az, hogy ha szeretjük is Istent és a nemzetünket, még sem szabad sohasem a magunk tervei és akarata szerint cselekedni. Úgy gondolom, hogy az Egyház és a mi magyar nemzetünk azért van mindig bajban, mert az Egyház tagjai és mi magyarok legtöbbször nem Istent kérdezzük meg, hogy mit kell cselekedni, hanem magunkat. — Hogy mikor mi az Isten akarata, azt én nem tudom megmondani, azt mindenkinek magának kell megkeresnie akkor, amikor valamit tenni akar. Ezért — erre figyelmeztet minket itt az Ige — ha akármit is akarunk tenni, akár az Egyházat, akár a nemzetünket akarjuk szolgálni, akár más dolgot akarunk végezni, mindig Istent kell megkérdezni. Ezt meg is lehet tenni, hiszen azért adta az írást, a Bibliát, hogy azt olvashassuk és benne keressük az Ő akaratát.