Evangéliumi Világszolgálat, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3-4. szám
r Kiadja a Magyar Evangéliumi Világszolgálat 3.-4. SZÁM 1953 Március-Április IV. ÉVFOLYAM CURA PAST ORALIS Lelkipásztor i levelezés Lapunkkal való újra megindulásunk óta Olvasóinktól a levelek valóságos áradata érkezett hozzánk, amelyek egyenkénti megválaszolása hónapok munkáját venné igénybe akkor is, ha közben levelezésünknek semmi más tárgya sem volna. Jelenleg azonban előtérbe kell helyeznünk a kiadóhivatali szervező munkát, hogy általa lapunk önfenntartóvá erősítését és folyamatos megjelenését megkíséreljük biztosítani. Ezokból további türelemre kell kérnünk azokat, akik leveleikre választ várnak. Addig is folytatjuk a beérkező levelek tárgykörök szerinti, csoportos és általános megválaszolását. A nehézségekről és szomorúságokról egy kis részben már lapunk előző számában szólottunk. ' A levelek egy másik nagy csoportja arról a lelkes és hálás örvendezésről szól, amelyet Olvasóinkban az “Evangéliumi Világszolgálat*’ újra elindulása világszerte kiváltott. Ezeknek a leveleknek egész sora méltó volna arra, hogy itt leközöljük, hiszen a szórványmissziói munka szükséges voltát és áldásait legékesebben szólóan ezek a bizonyságtevő levelek igazolják. Mégis el kell ezt hagynunk, nehogy önreklámnak tűnjék fel, amit még itt a “business” világában is nehéz megszoknunk. így most a levelek harmadik csoportjából veszünk pár témát, amelyek az U. S. A.-ba és a nagyvilágba újabban kivándorolt Testvéreink Istenben való dicsekedéseiről szólanak. DÁNIEL PRÓFÉTA ÉS HÁROM TÁRSÁNAK PÉLDÁJA “Azért minden nehézségeink mellett és keserűségeink között sem tudunk elég hálásak lenni Isten iránt azért, hogy családunk minden tagja nem is remélt módon megállja helyét azon a nehéz és szokatlan munkahelyen, ahová jutott” — írja lelkendező örömmel soksok Testvérünk. Vannak ezek közt olyanok is, akik a gyárban felettesük kitüntető elismeréséről, órabérben és munka-minőségben való soronkivüli előlépésükről, vagy éppen önálló vállalkozókká válásukról, tisztességben és anyagiakban való szép előhaladásukról számolnak be. Legmegragadóbb ezekben a beszámolókban az, amikor arról is megemlékeznek, hogy egyes Testvéreink hűséges munkájukkal és jó eredményeikkel miképpen tudnak szolgálni a mi magyar népünk iránti megbecsülés felébresztése és terjesztése érdekében. Bizonyos, hogy sok része van ebben egyes Testvéreink személyi értelmességének, szorgalmának, munkabeli lelkiismeretességének, megbízhatóságának, tanulékonyságának és még sok más képességének, kinekkinek amint adatott, annak, amit magunkkal hoztunk és amire hányatott sorsunk kényszere megtanított. Mégis, szerelnénk alább egy kiválíképpeni módjára rámutatni annak, mi az, amivel nehéz sorsunk és uj életkezdésünk ezen jó leljesilményeil nem is képzelt mértékben fel lehet fokozni! Evégből választottuk Dániel próféta és három társa (Sidrák, Misák és Abednegó) történetét, akik mint a feltétel nélküli hűség példái és az eredményekre jutás mindig győzelmes hősei állanak előttünk. Dániel és három társa még nem is, mint menekültek vagy emigránsok, hanem mint rabszolgákként elhurcolt hadifoglyok kerültek Babilonba, Krisztus előtt 600 esztendővel. Történetüket (Dániel próféta könyvét) ismeretlen szerző 430 évvel későbben irta meg, amikor a szir-macedon király elfoglalta Jeruzsálemet s lakói közt szörnyű vérfürdőt rendezve, a templomot is meggyalázta. A 70 éves babiloni fogságot végigélt Dániel történetének megírásában lehetett sok vigasztaló és biztató szándék s a babiloniakon át az uj hóditót is kicsufoló nemzeti dicsekedés is, de a történet igaz és tanulságai ma is időszerűek. Dániel és társai a fogságban már ifjú korukban hamar felülemelkedtek és különbekké váltak a babiloni királyi udvar összes apródjainál; megtanulták a babiloniak nyelvét, elsajátították tudományaikat, sőt ezekben is messze tultettek a birodalom legkiválóbb bölcsein. Majd a csodáknak és hatalmas cselekedeteknek egész sorát hajtották végre, amivel nagy elismerést vívtak ki az idegenek előtt. Az ország javát előmozdító szolgálataikkal, jóakaratukkal és emelkedett erkölcsi jellemükkel meghódították az egymásután következő királyok szivét, akik őket kitüntető kegyeikben részesítették. Közben felszabadultak rabszolgasorsukból, egyre emelkedtek méltóságukban, miglen Dániel az egész birodalom felett a király után következő hatalomhoz jutott, társai pedig a tartományok kormányzói lettek. Mindezeket pedig — a Szentirás tanítása szerint — annak köszönhették, hogy mindvégig rendületlenül megmaradtak hitükben, vallásuk szeretetében, Istenük szolgálatában s ezekkel együtt nemzeti hagyományaik és kultúrájuk iránti hűségűkben, hazájuk iránti vágyódásukban és népük reménységeinek ápolásában. Ez a hűségük szabott számukra szent határt, hogy meddig mehetnek a számukra idegen világ szolgálatában, az alkalmazkodásban, a lojalitásban és háládatosságban és ezt a határt életük ismételt, súlyos kockára vetése árán sem lépték át. Hűségűkből merítették erejüket, ez jelentett számukra védelmet minden életükre törő ártó szándék ellen és ez nyújtott számukra csodálatos mentességet, amely őket a tüzes kemencéből és az oroszlánok torkából is kiszabadította.
