Evangéliumi Világszolgálat, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1-2. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 13 BAJ VAN AZ OLVASNIVALÓKKAL Egyik korábbi cikkünkben leírtuk pár tünetét annak a folyamatnak, melynek során a szétszórtságban élő gyermekek egészen az arckifejezésekig hatoló változásokon mennek át. Mindnyájan tanúi vagyunk ennek s bizonyos mértékig tehetetlenek. Az egész környezetet kellene megváltoztatnunk s ezt nem tehetjük. Ellenkezőleg, lassan magunk is együtt változunk gyermekeinkkel a megváltozott környezet különböző alakitó erőinek hatására, úgy amint azt Taine már rég megírta a művészetek kialakulásáról szóló ismert tanulmányában. Leghamarabb megváltoznak ruhadarabjaink — pedig ez sem lényegtelen — aztán bizonyos köznapi szokásaink. Mind gyakrabban keverünk idegen szavakat a beszédünkbe, először csak “egyszerűség kedvéért”, utóbb, mert már nem is jut eszünkbe, hogy “choir practice” helyett “énekpróbát” mondjunk. Az iskolával kapcsolatos fogalmak idegen nevei szinte feltartóztathatatlanul foglalják el a magyar szavak helyét, mert ezt igy hozzák haza a gyermekek és az eltérő iskolarendszer miatt sokszor nincs is kéznél a megfelelő magyar szó. Akik most kezdik az iskolát, azoknak egészen kilátástalanul próbáljuk megmagyarázni, hogy e szavakat miért volna jó magyarul is tudni. Akik még iskolába sem járnak, azok kisgyerek pajtásaiktól tanulják meg a környezet nyelvét, szüleiknél ezerszer gyorsabban. Először csak tréfálkozunk azon, milyen furcsaságok jönnek ki, ha az ötéves Kinga az angol szavakat magyarul ragozza magyar beszéd közben... aztán egyszer a tréfának már csak fele tréfa... Kinga már nem tud magyar “r’-t kimondani. Ekkor kezdődik a lelkiismeretes szülők sok türelmet igénylő igyekezete, amelyet az árvíz idején való kapkodó gáttapasztáshoz hasonlítottunk. És ekkor kellene, mint falat kenyér, a jó olvasnivaló. Mikor ezt a gondunkat itt igen őszintén tárgyalni kívánom, sok megértést és elnézést kérek elsősorban Íróinktól és kiadóinktól. Oly kevesen vagyunk, hogy többnyire barát, jóismerős valamennyi. Fáj, ha érzékenységüket megbántanák észrevételeim, de sok szülő hasonló aggodalmát képviselve, ezeket egyszer meg kell mondani. Baj van a magyar olvasnivalókkal. Mentségünkre: már otthon is baj volt. A magyar gyermekirodalomnak az a virágkora, melyet Bezerédj Amálián kezdve Pósa Lajoson át olyan nevek tettek emlékezetessé, mint Gaal Mózes, Lőrinczy György, Móra Ferenc, — hogy csak párat említsünk —, nem talált utódokra. Már otthon is tanúi voltunk a hanyatlásnak. ..A gyermekeknek irt könyvek írói elkezdtek gügyögni, idétlenkedni, azt gondolván, hogy a gyermeknek ez kell. Tudjuk, hogy nem ez kell. Tudjuk azt is, hogy gyermekeknek Írni talán nehezebb még, mint felnőtteknek is. De utolsó mentségünk szétszórtságunkban csak az volna, ha ez a mérhetetlenül fontos feladat szive mélyéig megihletné egy pár alkalmas Írónkat, úgy hogy remekelnének gyermekeink számára. a másodgenerációs magyar atyánkfiára, kinek Hugenotta őse négy évszázad előtt Magyarországon talált uj otthonra és kinek elei életfelfogásukban és vérükben is magyarrá kovácsolódva ide az uj hazába is magukkal hozták hitvalló őseik szabadságszerető bátor kiállását és a magyarságnak minden nemes ügy szolgálatában megnyilatkozó tettrekészségét. Dr. Sz. I. Nem elég kegyes bibliai történeteket gyermekeknek való módon elmondani. Pósáék sem ezt tették s mégis volt bibliás szelleme írásaiknak. Népmeséinket sem lehet kizárólag erőltetnünk, legkevésbbé táj szólásokkal és népieskedésekkel teleszőve. Ez nem vezet célra, csak elkomplikálja az amúgy is nehéz feladatot. Fáj leírni, de az írásművek magyar történeti háttere, tárgya sem segít egymagában. Hiába is erőltetjük. Attila, Lehel, János vitéz, itt kint úgy hervadoznak, mint a préselt ibolya a Bibliánkban. Nem a hétfejü sárkánnyal kell itt megküzdeni, sem a vasórru bábával. Az könnyebb volna. Walt Disney-vel kell felvenni a versenyt s az ő művészetén kívül a kevésbé művészi és legkevésbé irodalmi “comics”-ok, rajzos-folytatásos idétlenségek olcsó, de ragadós fajtájával is, meg a különböző kalandos és izgalmas ifjúsági sajtótermékek ama többi áradatával, amellyel szemben a vendéglátó országok nevelői is nehezen küzdenek. A vallásos irodalom, a vasárnapi iskola is kénytelen kalandos históriákba öltözni, ha a gyermekeknek tetszeni akar. íróinknak a legmaibb, legvonzóbb, leghatásosabb módon, bátran és támadó kedvvel kell magukat ebbe a végtelenül fontos munkába belevetniük, az apostolok és aggódó apák lelkesedésével és szívósságával. Más kiutat nem látunk. Érdekes, mai, versenyképes olvasni valót kell adnunk gyermekeink kezébe, de hamar. Akik annyi tehetséggel és oly emlékezetesen meg tudták írni a menekült sorsot, annak keserveit, politikai leckéket, történeti tanulságokat és j öv őbenéző terveket tudtak szivünkbe lopni írásaikkal, azok gondolják meg: egy szakasza sorsunknak ezzel lezáródott. Most már, sorsunk uj fordulataihoz képest, uj fajta írásokra van szükség, amely megfogja gyermekeink lelkét, képzeletét és ellenállhatatlanul fogva is tartsa a magyarság számára. Egyetlen egy igazi, remek magyar ifjúsági könyv, amelyet gyermekeink minden unalmas nógatás helyett, maguktól megszeretnek és kézről kézre adnak, többet jelentene ma sok-sok mindennél, ami fontosnak látszik, pedig cseppet sem az. Kitől kapjuk meg? Mikor? Padányi-Gulyás Jenő EGYHÁZI BÉKEKONFERENCIA összehívását sürgette az Ujzélandi Presbiteriánus Egyház legutóbbi zsinata, rámutatva arra, hogy a világ keresztyénsége még eddig egyszer sem jött össze olyan világ-találkozóra, amelynek egyetlen és főtárgya a világ békessége lett volna.-------------------------------------------------------------------—------------>, A VÁNDOR Kannás Alajos Vak éjszakában bolygok, mint a vándor, ki Istenéért mindent elhagyott. De tudja, drága forrást rejt a távol s vállán a bűnnel s csendes csillagok vállalt terhével tisztulást keres ... A fényre vágytam, mely minden titokról leoldja fátylát; s homlokom sebes, mert megtépett a sok kudarc, mint ostor. A mindent vágytam és magam maradtam s a rámtekerődött vad sivatagban kerengek egyre s mindenem kiég, ha nem találsz rám és erős kezeddel a megváltó forrásig nem vezetsz el, ha nem adod a szeretet vizét. V___________________________________________________________^
