Evangéliumi Hírnök, 2004 (96. évfolyam, 1-3. szám)
2004-01-01 / 1. szám
6. oldal CLEVELAND Több örvendetes esemény tanúja volt a clevelandi gyülekezet az elmúlt ünnepek alkalmával. November 23-án délelőtt újból megmozdult a víz gyülekezetünk bemerítő medencéjében, amikor Bállá Anita, Bállá Árpád és Ilonka legkisebbik leánya belelépve, megpecsételte hitét a bemerítés által, valamint szavakban elmondott bizonysága által, amelyek jelképezték Lelkipásztorunk, Pintér Zoltán tv. bemeríti Bállá Anitát életének legértékesebb döntését! Anita szülei, és velük együtt az egész gyülekezet, hálát adott az Úr Jézus Krisztus kegyelméért, amit tanúsított fiatal testvérnőnk iránt. Délután, a közös ebéd után, hálaadó istentiszteletre jött össze a gyülekezet. Velünk ünnepelt a Tiedeman Road Baptist Church ifjúsági lelkipásztora is feleségével. Ő hirdette Istenünk Igéjét, kihangsúlyozva azokat az áldásokat, amelyek talán nagyon megszokottak, és az ember sokszor kész tényként veszi el őket naponként és kért, hogy ne feledkezzünk meg mindenért hálát adni! A novemberi hónapban gyülekezetünket több misszinárius testvér is meglátogatta. Köztük volt a magyar nevet viselő, de a nyelvet már eléggé nehezen beszélő Üveges házaspár, akik Amerika börtöneiben végeznek áldásos szolgálatot, immár 27 éve. Ekísérte őket egy testvér is, aki az ő missziómunkájuk nyomán tért meg a börtönben. Érdekes volt hallani tőle, amint ecseteli találkozását az Üveges házaspárral a börtönben, majd a megtérése történetét. T Az Üveges házaspár és Marján József 4. Üzbegisztánban végzi misszionáriusi szolgálatát Marján József testvér, aki szintén gyülekezetünk vendége volt. Bizonyságtételével, amelyet az Üzbegisztáni muzulmánok között végez, gazdagította istentiszteleti alkalmunkat. Decemberre is tartogatott számunkra áldásokat az Úr. Az adventi várakozás napjaiban Molnár Zsigmond, az Akroni református gyülekezet lelkésze vett részt istentiszteletünkön. Rövid bizonyságtétellel és egy énekszólóval szolgálta az Urat. A Karácsony ünnepe nagy örömet jelentett mindenki számára, de különösen ifjaink és gyermekeink várták izgulva, hogy előadhassák a Bölcsek Karácsonya című társas jelenetet. Azonkívül egyéb szolgálatokkal is (énekkar, ifjak énekcsoportja, zeneszámok, hárfajáték, szavalatok, bizonyságtevések) hirdettük mennyei királyunk földre jövetelének hírét. Az év utolsó napján pedig, Szilveszterkor együtt volt a gyülekezet. Az énekkar és a többi szolgálatok még színesebbé tették az év utolsó napját. Éjfélkor a gyülekezettel imában léptük át az Üj Év küszöbét. Hisszük, hogy az Úr a jövőre nézve is sok áldást tartogat gyülekezetünk számára, ezért szeretnénk Őt még jobban és még hűségesebben szolgálni ez új esztendőben! Lakatos Csaba TORONTÓ ___________________________2004. január Menjünk el mind Betlehemig! Fenyőágakkal és színes karácsonyi égőkkel feldíszített fehér asztal körül, gyertyafénynél, csendben ünnepeltük Torontóban az idősek karácsonyát. Köztünk az egyetlen fiatal a mi lelkipásztorunk volt, aki ajándékkal is meglepett bennünket. Imádság után Dán testvér az örökszép karácsonyi igét idézte: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, e földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ez a három legszebb karácsonyi ajándék sajnos a körülöttünk élő világban hiánycikk, de nekünk megadatott, hogy éljünk vele, és betöltse szívünket a karácsony fényével. Megemlékeztünk azokról, akik ebben az évben költöztek az Úrhoz és hálát adtunk életükért. Ugyanakkor hálás szívvel köszöntük meg azt, hogy nem vagyunk egyedül, a hátramaradottak sem magányosak. Együtt örülhetünk gyermekeinkkel, unokáinkkal és a mi nagy családunkkal: a gyülekezettel. Közösségünket példázta a kiosztott kis bibliajelzők felirata is: Menjünk el mind Betlehemig! Oláh testvérnő szavai is erre buzdítottak, idézve Turmezei Erzsébet Ne menjünk egyedül című versének sorait:
