Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)

2000-12-01 / 12. szám

10. oldal 2000. december A NAGY TITOK Gál 2:20 Gyülekezteinkben elég gyakran kísértem zongorán az éneklést, vagy esetleg a szólókat. Többször fölfigyel­tem arra, hogy mindegyik zongorának más és más a hangzása. Egyiké lágyan szóló, a másiké ércesen zengő. Sőt voltak olyan hangszerek is, melyek élettelen, kemény hangúak voltak. Ezeknek a titka mindig a mesterek munkájában volt, akik elkészítették, alkották a hangszert. Pál apostol igénkben a keresztyén élet titkát tárja fel. Ma is tapasztaljuk, hogy a keresztyének sem egyformák. Van, akiből sugárzik a hit, szeretet, békesség, de van, akinél mindez csak látszat, mert szavából, tettéből árad a képmutatás. Másoknál pedig hiába keressük, meg sem találjuk a hívői élet eme értékeit. Mi a titok? Hogyan lesz a hívő em­berben igazi szeretet, öröm, szelídség, türelem? A válasz: “Elek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. ” A keresztyén élet nem csupán pél­daadásból születik. Még Krisztus példaadásából sem. Valljuk be őszintén: a példák tetszenek ugyan nekünk, de nem változtatnak meg minket lel­kűnkben, szívünkben. A hívői élet nem is utánzásból szü­letik. Nem a másik hívő ember életének, cselekedeteinek utánzása. Még csak nem is Krisztus utánzása. Ennél többre van szükségünk, neked és nekem is! Csak akkor lesz igazi új életem, ha él bennem a Krisztus. Ha hagyom, hogy valóban Krisztus éljen bennem, és legyen O szelíd, türelmes, megbocsátó, békességre igyekvő. De ennek van egy előfeltétele, az, hogy “Krisztussal együtt megfeszítet­tem. ” Nem én élek! Ahhoz, hogy Krisztus bennem élhessen, nem elég kevesebb, mint az “én”-em halálba adása. És igazán mit is jelent az “én” halálba adása? Sorsomat, életemet, ag­godalmamat, bölcsességemet, mindent alávetni naponta annak, amit az Ige mond. Maga Isten rendelte így: előbb a halál, és azután az élet. Él bennem a Krisztus! Ezt a kijelentést viszont vegyük szó szerint, mert ez nem valami szónoki fejtegetés, tanács, hanem valóság. Bizo­nyára már te is találkoztál olyan test­vérrel, akiből sugárzott Krisztus bé­kessége, alázata, szelídsége, szeretete. Hogyan jött ez létre? Mikor Jézus Krisztus hív: “Jöjjetek énhozzám mindnyájan... és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok’’ (Mt 11:28-29), akkor is azt akarja, hogy ő élhessen bennem. Valójában nem “tanulni” kell az alázatot, hanem az kell, hogy bennem lehessen az élő Jézus Krisztus, aki szelíd és alázatos. Ne félj tehát énedet halálba adni. A földbe esett gabonamag példája is biztat, hogy az elhalás után jöhet az új élet, a gyümölcs. Ez a világ ma különösen is várja “Is­ten fiainak a megjelenését. ” A keresz­tyén életet, a szelíd, alázatos, békességet vivő, segítőkész embereket. Várja - nem az utánzatot, hanem az igazit. Várja az olyan hívőket, akikben Krisztus élete ragyogni tud. Légy te is közülük való, olyan, akiben valóban él a Krisztus! Dr. Vicz.ián János Lapozgassuk a Bibliát A megígért Messiás > A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! y Es származik egy vesszőszál Isai tör­zsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. > Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Urnák útát, ösvényt egyengessetek a kiet­lenben a mi Istenünknek! r De te Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy Júda ezrei között, belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van. 'r Örülj nagyon, Sionnak leánya, örven­dezz, Jeruzsálem leánya! Imé jön néked a te királyod... > Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen... y Imé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, telkemet adtam ő belé... y ... a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen! y Imé, jó szerencsés lesz szolgám, magas­­ságos, felséges és dicső lesz nagyon. A megfejtéseket február végéig várja a szerkesztő'. Megfejtések: szeptember A reménység 1. Péld 13:12; 2. JerSir 3:29; 3. Rm 5:5; 4. Rm8:24; 5. lKor9:10; 6. Ef4:4; 7. lPt 1:21; 8. ÍJn 3:3. Jó megfejtést küldtek: Mezei Ilona (LA), Podobni Erzsébet (Toronto), Jenei Miklós (Toronto), Hufnägel Zsolt (Solt­­vadkert). Korrekció Lapunk októberi számában a Józsa családról irt cikk első sorában tévedésből Baráton helyett Biharon-t írtunk, a no­vemberi számban pedig egy képaláírásnál Eszes Zoltán lp. nevét irtuk tévesen. A hibákért elnézést kérünk. (Szerk) Óvd a szívedet! Példabeszédek 4:20-27 Talán még soha korábban nem érte az embert annyi tudatformáló benyomás és élmény, mint napjainkban, a tömeg­­komunikació idején. Kinek fontos az emberi gondolkodásra gyakorolt hatás? Az üzletembereknek, tanároknak? Nekik is, de leginkább az ördögnek. Lelkünk legádázabb ellensége minden lehetséges eszközt megragad, hogy befolyásoljon minket, és mindezt ravaszul, álszent köntösben teszi. A kísértő mesterkedése nem ismerhető fel egykönnyen, ezért fontos az embernek a szívét óvnia. Lelki­világunk, gondolkodásunk álljon Isten felügyelete alatt! Figyeljünk oda, hogy milyen zenét hallgatunk, milyen körökben mozgunk, mert észrevétlenül is belevé­sődnek lelkűnkbe a pozitív és a negativ hatások is. Az érzelmeinkre és a gondol­kodásunkra mindig minden hatással van, mint a napfény a bőrre. Ezért a mi személyes felelősségünk, hogy milyen hatásoknak tesszük ki magunkat. Milyen nagy ellentétben élünk! Gon­dosan bezárjuk a lakásunk ajtaját, esetleg több biztonsági zárral is, nehogy valaki kárt okozzon az elmúló dolgainkban, ezután pedig a TV előtti kényelemben át sem gondoljuk, hogy valaki éppen most rabolja el az erkölcsi tisztaságunkat és teszi tönkre az el nem múló értékeinket! Tehát nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy mit engedünk meg magunknak! Katona Béla, Áhítat SZEGÉNY LETT “Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ö szegénysége által meggazdagodjatok. ” (2Kor 8:9) Karácsony este... Itt benn jó meleg. Ott akkor nagyon hideg lehetett. Itt halvány gyertyafénybe nézek én, O egy rossz lámpát láthatott szegény. Engem kényelmes, puha párna vár, Őt jászol várta, - hideg, zord, sivár. Szobámban illat, fenyőtű pereg, Körülte szalma-szag, állatsereg. Gyertyámba nézek. Fellobban a fény, Miért lett Ő ilyen nagyon szegény?... Szívemben megdobban a felelet: Azért, mert téged nagyon szeretett. Minden olyan szegényt, milyen te vagy, Meglátogat karácsonyéj alatt. Ő nem utálja koldus rongyodat, Szívére von és békességet ad. Legyen örökre áldva szent neved, Hogy Veled jött az igaz SZERETET! Somogyi Gáhorné

Next

/
Oldalképek
Tartalom