Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)
2000-12-01 / 12. szám
2000. december rovatvezető: Oan László Önkéntelenül is felvetődik újra meg újra bennünk, hogy vajon életünket látva a környezetünk felismeri-e a bennünk munkálkodó hitet? Különösképpen igaz ez akkor, amikor Jézus Krisztus születésére emlékezünk. Hadd emlékeztessék cselekedeteink és életünk a környezetünkben élő embereket, hogy amíg van idő, ők is térjenek meg és járjanak új életben. ÚJ ÉLET Isten megtérésre hívó szavát hallgatta egy ember egy nagy evangélizációs alkalmon. Másnap már korán reggel elment munkaadójához, megkeresve őt, átadott neki egy aranyórát mondván, hogy nyolc évvel ezelőtt lopta el tőle, azóta viselte, de most visszaadja és bocsánatot kér tőle.- Miért adja éppen most vissza? - kérdezte a tulajdonos.- Tegnap este megismertem az Üdvözítőt, azért első dolgom, hogy visszaadjam, amit Öntől elloptam. Ha beszélhettem volna tegnap este Önnel, már akkor visszahoztam volna. ni* ji±* *1* ’’I* *1* Ha figyelünk Istenre, Ő megadja nekünk, hogy észrevegyük a bizonyságtételre alkalmas lehetőségeket. Sokszor leleményességünk is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több embernek tudjunk szólni a bűnből való szabadulás útjáról. A következő történetben egy olyan lelkipásztort láthatunk, aki megtalálta a módját az eredményes bizonyságtételnek. Krisztus vére niegtiszít a bűntől Egy lelkipásztor bibliája végén három lap volt: egy fekete, egy piros és egy fehér. Amikor akár hívei, akár az érdeklődők tanácsot kértek tőle lelki dolgokban, ezt mondta:- íme, ilyen fekete volt a lelkünk - mutatott a fekete színre -, s Jézus vére, mely ilyen piros - itt a piros színre mutatott -, ilyen fehérre mosta életünket - s az érdelkődő felé tárta a fehér lapot. *±* *1* *±k *+* *+> «ipt A sok fényözön és pompa közepette, ami különösképpen jellemző ezekre a napokra, felvetődhet mindannyiunkban a kérdés, hogy mennyire tudunk fénykedni a világban azon a helyen, ahová Isten helyezett. A következő sorok segítenek ennek e kérdésnek a megválaszolásában. “Úgy fényljék a ti világosságotok...” Csodálatos, hogy az ásványok között a legkeményebb a gyémánt, s egyszersmind a legértékesebb és legcsillogóbb is. Van-e bennünk ilyen szilárdság, ilyen erő és ilyen állhatatos kemény jellem és ragaszkodás Jézus iránt? Tudjuk-e így ragyogtatni életünkkel a Jézustól nyert fényt, értéket és lelki kincseket? Ha igen; akkor mint igazak, fogunk fényleni az 0 országában, és már itt visszatükrözhetjük az Ő Isteni képét, az Ő megváltó szeretetének soha el nem halványuló dicsőségét. A Szentlélek vezetésének engedve töltsük be küldetésünket, és így a karácsonyi ünneplésünk nem külsőségekből, hanem belső igaz boldogságtól lesz áthatott. * A karácsonyi eseményekkel megkezdtük tanulmányozni Lukács írásait (az evangéliumát majd folytatjuk az Apostolok Cselekedeteivel). Lukács valószínűleg Kr.u. 80 körüí írta evangéliumát. Ebben az időben már megvolt Márk evangéliuma. Visszatekintve ír Jeruzsálem és a templom lerombolásáról. Lukács, a történész és teológus döntően megszabta írásával a keresztyén idő- és történelem értelmezését. Tudatosítja az olvasóban, hogy Jézus Krisztus földre jövetelével új korszak kezdődött. Az üdvesemény pedig semmiképpen nem zárult le Jézus halálával és feltámadásával; Jeruzsálem és a templom lerombolása sem jelenti a világ végét (ami elterjedt vélekedés volt az akkori keresztyének között). Azzal is hatott az akkor éíő hívőkre, hogy evangéliumában olyan gyakran használta az “öröm”, “örüíni” kifejezéseket, mint egyetlen más evangélista sem. A következő négy vasárnap biblia óráinak célja, hogy Jézus követésében előbbre jutva meglássuk, hogyan is tudnánk szolgálni Istennek még tökéletesebben, életünk különböző helyzeteiben. 11. oldal 2001. január 7. JÉZUS NÁZÁRETBEN Lk 4:16-30 Jézusról tudjuk, hogy Betlehemben született és Názáretben nevekedett. Lukács itt Jézus gyermekkorára utal és Őt olyan embernek mutatja be aki szilárdan ragaszkodik népéhez és annak hagyományaihoz. Abban az időben Názáretről azt tartották, hogy egy kultúrálatlan, távoli kis település, ahonnan semmi jó sem származhat (Jn 1:47). Azzal, hogy Jézus Názáret zsinagógájában kijelenti önmagát, nagy lehetőséget adott az ott élő embereknek. A Messiás szájából hallhatták a jó hírt és a jól ismert prófécia magyarázatát: “Ma teljesedett be ez az írás... " Esaiás óta hány generáció szerette volna hallani ezt -, és ez a kiváltság Názáretnek adatott.. Beteljesedett az ígéret. Az Úr kedves esztendeje, az elengedés éve (3Móz 25:10) megkezdődött. Isten megbocsátó kegyelemmel hajolt le népéhez és így a lehetetlennek látszó dolgok valósággá válhatnak. A hallgatóság először kedvezően reagált. Elcsodálkoznak a kegyelem igéin, álmélkodnak Jézus kedves beszédein, de nem fogadják el azt. így a legnagyobb csodáról, az új élet ajándékáról, maradnak le. Többnyire hívő családban nőttünk fel. Megszoktuk, hogy elmegyünk gyülekezeti alkalmainkra. Ismerjük a szolgálattevőket, úgy is, mint ennek, vagy annak a fia. De vajon a “fiák” beszédeiből megértjük-e a nekünk szóló alkalmi üzenetet? Mennyi áldástól maradunk el azért, mert csak a “fiakat” látjuk a szolgálattevőkben, és ezért nem értjük meg az üzenetet. Jézus megemlít két pogányt. Már a példa is kihívó volt egy zsidó számára, de jelzi, hogy Isten szabadítása és a Messiás küldetése nem szorítkozik kizárólag Izraelre. A pogányoknál történnek meg azok a csodák, amelyek Izráelben nem történhettek meg, hitetlenségük miatt. Jézus saját városában kedves beszéddel Isten kegyelmét hirdeti és mégis életveszélyes helyzetbe kerül - “de Ó átment közöttük és eltávozott. ” Még nem jött el feláldoztatásának ideje; addig pedig felhasznál minden alkalmat arra, hogy a szabadulás, újrakezdés lehetőségét hirdesse mindenkinek. Aranymondás: Lk.4:18-19 2001. január 14 JÉZUS KÖVETÉSÉNEK ÁRA Lk 9:57-62,14:25-33 Az evangélisták gyakran meghatározták, hogy kik azok az emberek, akik Jézus körül voltak, akikhez Ő beszélt.
