Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám

A Krasznai Gyülekezetben közel húsz évvel ezelőtt egy cigányasszony bemerít­­kezett - Kati mama akinek beceneve a faluban “Lulu” volt. Ő azóta szüntelenül imádkozott, hogy családja is fogadja el az Urat, legyen ébredés a cigányok között is. Amikor egy vasárnap délelőtt kezet fog­tam vele, kért, hogy látogassam meg őket, mert “nagy ám közöttünk a setétség.” Imáját az Úr meghallgatta, családjából többen ott voltak a bemerítettek között. November első hetében kaptam érte­sítést arról, hogy már 180-an jöttek össze az új, még nem teljesen kész ima­ház épületében, és többen várnak be­meri tkezésre. George Martin testvér, aki úgy románul, mint magyarul szolgál, szintén áldozatkészen végzi a szolgála­tot a Rátonyi Cigány Gyülekezetben. (folytatjuk) 6. oldal NEW YORK Első' Magyar Baptista Gyülekezet Lelkipásztor: Kulcsár Sándor "Lelkipásztor elismerési napot” tar­tottunk a New York-i gyülekezetben 1998. december 6-án. Sikerült meg­lepni, de ugyanakkor örömet is szerezni lelkipásztorunknak ezzel a megem­lékezéssel. A közös ebéd után, a gyüle­kezet nevében ifj. Kui Barnabás az 1 Tim Kulcsár Sándor testvér a köszöntés után 5:17 és Gál 6:6 alapján köszöntötte Rév. Kulcsár Sándor testvért, átnyújtva az ünnepi tortát - ‘‘Sok köszönettel. Az Úr áldja meg életét, szolgálatát” - felirattal. Továbbá a lelkipásztor felesége, test­vére, fia és Gerstner Margit testvémő szolgálata hangzott el. Kulcsár testvér ezekkel a szavakkal fejezte ki köszönetét a váratlan pásztor értékelésért: ‘‘Minden köszönet, hála és dicsőség egyedül az Úré, akinek kegyelméből vagyok, ami vagyok... ” Az ige szavaival, alázattal így imádkozom: “Oh Uram... mi Atyáinknak Istene; tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped szívében és irányítsd az ő szívüket te feléd” (IKrón 29:18). Mi is imádkozunk érte és szeretnénk segíteni őt a munkában, hogy akik még nem ismerik Jézust, megismerjék és akik már megismerték, növekedhes­senek Őbenne. Erdei Gabriella CHICAGO Magyar Baptista Gyülekezet Lelkipásztor: Lőrincz István Az elmúlt hónapok felejthetetlen élményekkel gazdagították életünket. A chicagói magyarság nem mindennapi megemlékezésre vállalkozott: az 1956- os forradalom évfordulójának megünne­plésére. Bennünket is meghívtak, hogy vegyük ki a részünket ebből a megem­lékezésből. Egyhangúlag úgy döntöt­tünk, hogy az énekkar fogja képviselni gyülekezetünket. A kiválasztott ének­számok (Mindenható, kit csillagmir­­riád; Majd, ha Sión rabbörtönét...) mind evangélizáló jellegűek voltak, de vala­milyen formában népünk, nemzetünk sorsa is benne foglaltatott. Jó volt e meg­emlékezésben arról énekelni a nagy­számban egybegyült magyarságnak, hogy Isten jó, hatalmas és a történelem­nek is az Ura. Minden népben, nemzet­ben szereti azokat, akik Őt félik. Az énekek előtt néhány mondatban is­mertetve volt a szöveg és benne kihang­súlyozva Isten szeretete minden ember iránt. Szabó Márton és Máté Bálint kar­mesterek vezetésével az énekkar szerep­lése jó bizonyság volt és egyben alkalom arra, hogy mindenkit meghívjunk a de­cember 13-ra tervezett közös Adventi Ének-Zene vasárnapra. (Köszönjük, hogy többen is imádkoztak azért, hogy Isten neve megdicsőüljön és a chicagói magyarságból sokan találkozhassanak Jézus Krisztussal.) Még az októberi hónap felejthetetlen élménye volt a Detroiti Gyülekezet test­véri látogatása. Ez október 31 -én és no­vember 1-én volt, egybeesve a Refor­máció emlékünnepével. Úgy szombat A detroiti kórus szolgál, Für Béla vezetésével este, mint vasárnap a detroiti testvérek énekeltek. Für Béla testvér irányításával a “Southern Gospel Music ” leghíresebb énekei közül 25-öt adtak elő testvéreink; mindegyik éneket ugyancsak Für Béla fordította. Nemcsak a kitűnő, evangéliumi üze­netet hordozó fordítások, hanem az énekek kellemes dallama, valamint a bi­zonyságtevések, szavalatok és Herjeczki Géza lkp. testvér igei szolgálatait is mind mélyen a szívünkbe vésődtek. Jó alkalmak voltak arra, hogy egymás hitét látva megerősödjünk, felbuzduljunk méginkább a szolgálatra. Megerősöd­tünk abban, hogy mások megmentése és a Jézus Krisztsuról való bizonyságtétel gyakorlása mindennél fontosabb fela­datunk. Egy hétre rá újból ünnepeltünk. Igaz, ez az ünneplés úgy volt, hogy: “Örüljetek az örülőkkel” ... ugyanis Szabó Elvira és Bili Evans menyegzőjén 1999. január Szabó Elvira és Bili Evans menyegzője vettünk részt. Erre az alkalomra Zeffer Béla lpt. testvér volt meghivva, aki Németi László lkp. és Vidor Prieto lkp. testvérekkel közösen szolgált az igéből. Sok alkalmi költemény hangzott el és az énekkar is szépen szolgált. Ennyi esemény után hadd álljon előt­tünk az egyik énekkari szám igei mot­tója: “Hálát adunk néked, Uram, min­denható Isten” (Jel 11:17). Igen, egész lényünket meghajtjuk Isten előtt és tiszta szívből mondjuk újból: “Hálát adunk Neked Uram, mindenható Isten. ” Demeter András Ne legyen üres a helyed! Valahol Európa egyik kis falujában, néhány évszázaddal ezelőtt élt egy gazdag, nemes ember. Élete végefeié azon gondolkodott, mit hagyhatna em­lékül a falu lakosságának? Végül úgy határozott, hogy építtet egy templomot. Senkisem látta az egész tervet, mielőtt elkészült volna az épület. Amikor összejöttek a megnyitásra az emberek csodálkoztak a templom tökéletes szépségén. S akkor valaki megszólalt: De hol vannak a lámpák? Hogy lesz a templom megvilágítva? A nemes ember a falon lévő kam­pókra mutatott. Azután minden család­nak adott egy lámpát, amelyet mindig magukkal kellett hozniuk, amikor a gyülekezetbe jönnek. Valahányszor itt lesztek, az a terület, ahol ti ültök, világos lesz - mondta az építtető. Amikor azonban nem lesztek itt, az a terület sötét lesz. Ez arra fog emlékeztetni benneteket, hogy amikor nem jöttök a templomba, Isten házának egy része sötét lesz. (Church Bulletin Bitz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom