Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-10-01 / 10. szám
1999. október 5. oldal házból nézte a szenvedő hívők közösségét. A hívők dacolva a hideggel és kínzó fájdalommal, Istent dicsőítő énekeket énekeltek ésfennszóval imádkoztak. Rövid időn belül itt is - ott is eszméletlenül estek össze azok, akik már nem bírták tovább. Mindeddig azonban egyetlen hívő sem tagadta meg megváltó Urát. Ahogyan az idő telt, egyre többen feküdtek már magatehetetlenül a jégen. A következő pillanatban egy addig hívő, megtagadva Urát kilépett a többiek közül és elindult a tóparti ház felé. A hívők közösségén a fájdalom sóhaja vonult végig. Azonban ami ezután történt, az mindannyiuknak erőt adott a mártír halálhoz. A hívőket őrzőfegyveres katona amikor látta a hitehagyottat, fegyverét és ruházatát eldobva megindult, hogy beálljon a hívők közé és eközben ezt kiáltotta a menekülő felé:- te őrült vagy, mit tettél? Én már láttam a fejedfelett a koronát, amelyet ha kitartasz, megkaptál volna! Rövid időn belül a katona a többi hívövei együtt holtan feküdt a tó jegén, azzal a bizonyossággal halva meg, hogy fent vár reá a korona." Kedves testvéreim, azt kívánom, hogy mindannyian maradjunk hűségesek Urunkhoz, és akkor Ő ígéretét valóra váltja és a koronát megkapjuk Tőle majd a mennyei honban! DR. UDVARNOKI BÉLÁNÉ, szül. RUBY DANIEL 1906 - 1999 (Udvarnoki testvérnő 1993-ban írt egy rövid életrajzot (Never a dull moment - címmel), különösen a misszió munkájáról, hogy unokái és a következő generáció olvashassa. Mi is kaptunk ebből egy példányt. Visszaemlékezésem alapját ez az angol nyelvű füzet képezi. Molnár Balázs) Udvarnoki Béláné, Ruby Dániel 1906. augusztus 25-én Oxford, North Carolinában született. Ruby a hetedik leány és a 13-ik gyermek volt a családban. Valaki megkérdezte egyszer az apjától, hogy hány gyermeke van és ő így felelt: Van hét fiam és mindegyiknek van egy nővére. Minden vasárnapi és hétköznapi összejövetelre az egész család, 16-an, együtt gyalogolt az imaházba. Hétköznapokon az egész család együtt dolgozott a farmon, - a gyerekek iskola után, mert a tanulást mindnyájan igen fontosnak tartották. A közösen eltöltött szombat esték kedves emlékei közül álljon itt egy. Mind a 14 gyermek és később még több unoka minden szombaton “fagylalt estére” gyűlt össze a szülők otthonában. Mindenki annyi fagylaltot evett, amenynyit akart. Volt egy fekete fiú az otthonukban, ő kezelte a fagylalt készitőt. Ő is kapott belőle, amennyit akart. Amint ette a fagylaltot, ezt mondta: “Ha a jó Isten csinált valami jobbat, mint az ice cream, azt elvitte magával, mert itt a földön ennél jobb nincs. ” Mindenki jót nevetett vele együtt. Teltek az évek és Ruby beiratkozott egy Baptista Főiskolába és ott négy esztendeig tanult, hogy tanító legyen. Szerinte ezek volta fiatalsága legboldogabb évei. Az ott kezdődött baráti kapcsolatok megmaradtak egész életében. 1935. februárjában, egy szombat este Ruby elment a Női Misszionárius Képző Iskolába, Louisville Kentackyba, azokkal a nőkkel, akik külföldi misszió munkába vágytak. A szónok Dr. Everett Gill volt, a kiváló misszionárius, író, tanító és egyben a Déli Baptista Misszió Európai igazgatója. Dr. GUI nyugodt és komoly hangon beszélt az európai misszióról. Ruby érezte, hogy a szónokon keresztül az Úr Lelke szól hozzá. Megértette, hogy Európa nem az amerikai turisták játszótere. Ha az evangélium magva nem lesz ott mélyebben elplántálva és megerősödve, könnyen válhat háborús színtérré. Amikor arra került a sor, hogy beírja, hogy milyen missziós munkaterületet választ, Európát írta be. Még abban az esztendőben, 1935-ben kapott értesítést a Missziós Osztályról, hogy készüljön, mert Magyarországra küldik. Novemberben érkezett meg Budapestre. Sötét, ködös reggel volt, amikor kilépett a vonatból. Meghallotta az első magyar szót: “újság.” Egy fiú újságot árult.- A szó megmaradt emlékezetemben, mert világosan rajzolta le az én helyzetemet. Az ország, a nép, a nyelv, mind újság volt számomra. Nemsokára mindezek jó újsággá lettek számára, mert kedves, mosolygós arcok és segítő kezek vették körül az ott lévő baptista testvérek személyében. Fel is sóhajtott:- Uram, ha ilyen a külmisszió, akkor egy örömmel és boldogsággal telt élet vár rám. ” És úgy is történt. Magyarország Amerikához mérve nem volt gazdag ország. Az emberekben azonban ott több boldogságot és megelégedést látott, mint Amerikában. Nem engedték, hogy az anyagi javak hiánya “szegénnyé tegye őket.”-A házak ott általában kisebbek, mint itt nyugaton, de a vendégszeretet egyforma a kunyhóban és a kastélyban. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak egyéni, családi, sőt gyülekezeti problémák. De ezek mégsem vették el a bennük lévő boldogságot és a békesség utáni vágyukat, melyet mindenkivel, velem szemben is gyakoroltak. A misszióföldre való megérkezése után négy hónappal Ruby kapott egy sürgönyt Amerikából, hogy anyja váratlanul meghalt. Dr. Gillné, aki akkor Romániában volt, írt Rubynak egy kedves, vigasztaló levelet és megígérte neki, hogy ő lesz Ruby európai édesanyja. ígéretét hűségesen be is töltötte. Hét-nyolc hónapi feszült nyelvtanulás után tanítója azt ajánlotta, hogy Rubyt vigyék ki Budapestről egy olyan helyre, ahol senki sem beszél angolul. Ott csak a magyar nyelvet hallja és használhatja. Elvitték őt Hajdúböszörménybe, ahol a Kolozs lelkipásztor család vendége lett. Három szép leány volt a családban, akikkel jó barátok lettek. Ott a családban és a gyülekezetben jó alkalom volt a nehéz nyelv tanulására és gyakorlására. Addig nem is tudta, hogy a magyar nyelv egy igen régi, gazdag és kifejező nyelv. Ott tanulta meg többek között, hogy Magyarországon már addig is létezett egy jól megszervezett, életerős, előrehaladó baptista misszió munka. Volt Baptista Szövetség, Női Szövetség, Ifjúsági Kör. Volt egy jól szerkesztett hetilap és egy igen népszerű ifjúsági lap. Ki kezdte el, és kik folytatták ezt a munkát? Az Úr Jézus Krisztus hűséges tanítványai és a Szentlélek. Ezért volt erős a missziómunka Magyarországon. Megtanulta azt, hogy ő nem azért van ott, hogy valakiket megtanítson valami új, vagy nagy dologra, hanem azért, hogy dolgozzon, együttműködjön az ottlevőkkel az Úr szolgálatában. A fő célja az volt, hogy megszervezzen egy Misszió iskolát, leányoknak. Erre fordította minden idejét és erejét. Sajnos nem lehetett ott, amikor az iskola megnyílt. Váratlanul áthelyezték Romániába, Bukarestbe, ahol valami miatt szükség volt rá. Két esztendő eltelte után jöhetett vissza Magyarországra. Hogy mit jelentett ez az iskola a misszió munkában, azt csak az Úr tudja. Azt azonban mi is tudjuk, hogy fiatal prédikátorok azokat a lányokat keresték feleségül, akik a Leányiskolából graduáltak. Voltak a tanulók közül olyanok is, akik soha nem mentek férjhez, hanem életüket egészében az Úr munkájára szentelték. (Folytatjuk) If God sends us on stony paths, He will provide us with strong shoes. Alexander MacLaren
