Evangéliumi Hírnök, 1999 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1999-10-01 / 10. szám
4. oldal 1999. október A kegyelem tanítványai folytatás az első oldalról tista Világtalálkozó után talán még Ausztráliában is bevezetik!), hogy akárhová menjünk is, az út jobb oldalán haladjunk! Megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat tanulunk meg józanul, igazságosan és kegyesen élni. A hitetlenség istentelenség, a hívőnek' is kísértése. Amikor már nem hagyatkozunk úgy Isten segítségére, amikor már nem kérjük ki és várjuk meg a válaszait, amikor az Úrba vetett bizalom helyébe magabiztos döntések és vélemények kerülnek, ez mind istentelenség. Ezt a mások által nem mindig érzékelt, magunkban jelentkező hajlamot fedi fel a kegyelem, és megtanítja az engedelmes tanítványt, hogy folyamatosan vigyázva ellene is álljon ennek a bűnnek. A “világi kívánságokkal" szembeni folyamatos ellenállás a másik feltétele a tanítvány előmenetelének. Nagy kísértésünk, hogy másokról készített “listákat” lobogtassunk, vagy hogy a társadalmat éppen foglalkoztató, és közmegegyezéssel rossznak ítélt jelenségek ellen harcoljunk mi is. Ennél sokkal mélyebbre vezeti a kegyelem a tanítványt. Anélkül, hogy az apostol gondolatmenetét ebben a kérdésben részleteiben kibontanánk, hadd hívjam fel az olvasó figyelmét arra, hogy Pál érzékeli és rendkívül fontosnak tartja hasznos és kegyes jelenlétünket a mában (“...és szentül éljünk a jelenvaló világon” - Károli), de amikor kívánságainknak, vágyainknak célt ad, akkor a Krisztus dicsőséges (Zsid 9,28) megjelenésére irányítja a figyelmünket (“várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését” - 13 .v.), vagyis a kegyelem tanító hatásának következményeképpen a krisztusiak kívánságlistájáról lekerül minden ami világi, és helyébe “íródik” az Úr visszajövetelének boldog reménysége. A “várván,” ugyanúgy, mint a “megtagadva” lelki alapmagatartássá erősödik a kegyelem tanítása alatt. “Megtagadva” és “várva,” megtagadásra és várakozásra nevelve élhetünk csak józanul, igazságosan és kegyesen (szentül). Eletszentségről, megszentelődésről csak ott lehet szó, ahol a kegyelem több, mint egy általános amnesztia, amit eltévedt ember-teremtményeinek felkínál a jószívű Isten. A kegyelem nevelő hatású erő is, amit elfogadtunk, amiben megerősödünk (2Tim 2,1), aminek engedelmeskedünk kell. Csakis így biztosított, hogy a mindenkinek kínált, és általunk megragadott üdvösségben megmaradjunk a “megtartó” (13) Krisztus dicsőséges megjelenéséig. A reformátorok írásait olvasva meggyőződhet róla bárki, hogy ők így vélekedtek a kegyelemről. Mégis, már Luther és Kálvin életében, de haláluk után sok fronton elkezdődött a kegyelem-tanának az Igétől elvonatkoztatott értelmezése. A végletekbe torkolló két fő irányzat lényegét én úgy fogalmaznám meg, hogy az egyik az ember felelősségét isteníti (sajnos, ez az irányzat a világ baptistáitól elszigeteli, és sok káros hatás alatt tartja még ma is a mmämmmmmmmmmmmmmmmMmmmwsmmmmmM magyar baptizmust), míg a másik, az ember lehetőségeit üdvössége kérdésében a felelősségétől teljesen függetleníti. Az idézett igeszakasz gyönyörű illusztrációját adja az ember kegyelem kínálta lehetőségének, de azonnal öszszekapcsolja azt a kegyelembe fogadott felelősségével is. A hit által elfogadott kegyelem nevelő hatás is, amiért is lehetséges, hogy “az Isten kegyelme nem hiábavaló bennünk”. mmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmsiiJ Szabó István főtitkár testvér köszöntő szavai a 100 éves jubileumon: Örömmel és szeretettel köszöntőm a clevelandi jubiláló gyülekezetét! Nagy kiváltság nekünk, akik itt vagyunk, hogy veletek együtt ünnepelhetünk és adhatunk hálát Isten kegyelmes vezérléséért, elődeink hűségéért, áldozatos munkásságáért. Nem maradhatunk azonban a múlt fele fordulva, hanem előre kell tekintenünk és meglátni feladatunkat a jövőre nézve. Elsősorban gyermekeinkért vagyunk felelősök, aztán a magyarokért és minden elveszettért. “Lesz jövőnk, mert van hitünk!" - ahogy a közgyűlés egyik igehirdetésében hallottuk is. Ezért Pál apostol szavaival fejezem ki köszöntésem felétek: “A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bövölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.” Róma 15:13. Dán László, torontói lp. köszöntő' szavai: Kedves ünneplő gyülekezet, kedves clevelandi testvéreim! A 100 éves magyar baptista missziót ünnepelve a magam és a Torontói Gyülekezet nevében a Jelenések 2:10b igével köszöntelek benneteket: “Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját! ” A jelenből a jövőbe nézve azt látjuk, hogy rengeteg veszély fenyegeti a hívők közösségét, a gyülekezetei. E veszélyek között a legnagyobb az, ami az Istenbe vetett hűségünket akarja elvenni. Legyünk szilárdak és maradjunk hűségesek Istenhez minden körülmények között. A következő történet arra mutat rá, mi a hűségnek illetve a hűtlenségnek a jutalma: ...a második világháború idején egy hívő csoportot fogtak el a német katonák és hitük miatt lemesztelenítették őket és a szinte kibírhatatlan hidegben a tó jegére terelték a csoportot. Mindannyiuk számára felkínálták a menekülés lehetőségét, ami abban állt, hogy aki megtagadja Istenét, az kiállhat a többiek közül, és a tó partján lévő fűtött házba mehet, ahol meleg étel és ital várja a hitehagyottat. A hívők csoportjára egy fegyveres őr vigyázott, míg a többi katona a tóparti A kép a Clevelandi Bethánia Gyülekezet imaházában készült, a Közgyűlésen, pontosabban a Férfiszövetség gyűlését követőleg, pénteken délután.
