Evangéliumi Hírnök, 1998 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1998-10-01 / 10. szám
^m(,elunni Hirnö^, 1998. október_____________________________________________________________________________________________________________________9. oldal Novak József: HITMÉRŐ (1 János 2:4-11) Martin Luther Prays Behold, Lord, an empty vessel that needs to be filled. My Lord, fill it. Iam weak in the faith; strengthen Thou me. I am cold in love; warm me and make me fervent that my love may go out to my neighbor. I do not have a strong and firm faith; at times I doubt and am unable to trust Thee altogether. 0 Lord, help me. Strengthen my faith and trust in Thee. In Thee I have sealed the treasures of all I have. I am poor; Thou art rich and didst come to be merciful to the poor. I am a sinner; Thou art upright. With me there is an abundance of sin; in Thee is the fullness of righteousness. Therefore, / will remain with Thee of whom I can receive but to whom I may not give. Amen. Discipleship Christianity is something which is meant to be seen. As someone has well said, “There can be no such thing as secret discipleship, for either the secrecy destroys the discipleship, or the discipleship destroys the secrecy. A man’s Christianity should be perfectly visible to all men. — William Barclay The world is on fire If I straighten the pictures on the walls of your home, I am committing no sin, am I? But suppose that your house were afire, and I still went calmly about straightening pictures, what would you say? Would you think me merely stupid or very wicked? The world today is on fire. What are you doing to extinguish the fire? — Corrie ten Boom A 23. ZSOLTÁR (Zsoltár-parafrázis) Az Ur az én Sofőröm, nem rozsdásodom. Kiváló szervizekben gondoztat engem, és jó illatú benzinkutakhoz terelget engem. Motoromat megolajozza, az országút jobb oldalán vezet engem a KRESZ szabályai szerint. Még ha a legforgalmasabb főútvonalakon járok is, nem félek a karamboltól; mert te ülsz a volánomnál. A te kurblivasad és tömlőpumpád, azok vígasztalnak engem. Mindig ragyogóan tisztára mosva viszel irigyeim és csodálóim elé; olajom ki nem fogy, csordultig töltőd tankomat üzemanyaggal. Bizonyára odaadó gondoskodásod és megbecsülésed kísérnek engem életgem minden napján, és a te garázsodban pihenek hosszú ideig. Gerzsenyi Sándor (1972) Melyik gyerek nem próbálkozott még azzal, hogy betegséget színlelve kerülje az iskolát? Amikor a házifeladatról “megfelejtkeztünk”, vagy éreztük, hogy rajtunk a sor, holnap biztosan minket hív ki a tanárbácsi felelni, ilyenkor bizony könynyen fellépnek azok a has- és fejfájásos panaszok, a reggeli fáradtság és szédülés, amit az én édesanyám mindig komolyan vett, és hathatósan kezelt. Először tenyerével érzékelte a hőemelkedést, aztán, hogy önmagát is megnyugtassa, elővette a lázmérőt. Bár idővel rájöttem, az sem csalhatatlan, megvan annak is a trükkje, az esetek többségében megnyugtatta anyukámat az eredmény, és máris úton voltam az iskola felé. Nem küldött volna el sohasem, ha a lázmérő betegséget jelez. A házi-medicinának ez az egyszerű eszköze objektív adattal szolgált, amiben - ki tudja még mivel kiegészítve - megbízott az édesanyám. Milyen eszközzel vizsgálható a belső embernek, a léleknek az egészségi állapota? Hívő körökben pozitív irányú a színlelés; általában többet és jobbat feltételezünk magunkról, mint ami a valóság. Ellenségünk, a Sátán az, aki szívesen ránk ijeszt, hogy biztonságunkat veszítve, kapkodásos, pótcselekvéses megoldásoktól reméljük lelki egyensúlyunk helyreállását. A mai igeszakaszban a lelki egészség objektív jelzőiről olvasunk. Mielőtt ezekre térnénk, járjunk utána, miért is kellett ezekről írnia János apostolnak? A lelki egészség kérdése azért fontos, mert míg fizikai állapotunk földi életünk idejét érinti csupán, a lélek állapota ezen túlmutat, meghatározza ezt az életet, de örökkévalóságba nyúló konzekvenciákkal is bír. Örökéletünkről van szó. A Biblia azt tanítja, üdvösségünk, vagy a kárhozat nem a jövő, a halál utáni állapot kérdése. Már most tudhatjuk, hogy hol folytatódik életünk a földi lét után. Üdvbizonyosság az, amikor az újjászületett hívő abban a kérdésben is rábízza magát az Üdvözítő Úr Jézus Krisztusra, hogy - ígérete szerint - a mennyei honba fogadja majd. Vagyis, az örökélet kérdése itt dől el, az újjászületett ember életében erre a nagy kérdésre már meg van a válasz: Jézus Krisztusban üdvössége van. Azt gondolnánk, ez egy olyan hír, aminek mindenki örülni fog. Sajnos, ez nem így van. Ez a kérdés megosztja a keresztyénséget, és mint azonnal látni fogjuk, már az őskeresztyén gyülekezetekben is félreértésekhez és viszálykodáshoz vezetett. Mi történt abban a gyülekezetben, amelyikre gondolva ezt a levelet írta János apostol? “Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna.” (ÍJán 2,19) A gyülekezeti közösségből kivált egy csoport, akikről azt gondolta mindenki, hogy szervesen reszel a gyülekezetnek. Majd halljuk a vélekedéseiket, ők jobbaknak, kiválóbbaknak, hívőbbeknek, szentebbeknek tartották magukat azoknál, akiket otthagytak, akik az apostol levelét olvassák. Hol a hiba? Ha nekik van igazuk, akkor nálunk a baj. Ha nálunk az igazság, akkor viszont mi is történt itt valójában? Közülünk váltak ki. Nemrégen együtt szolgáltunk, énekeltünk, imádkoztunk. Velük örültünk, amikor elindultak a hívő élet útján. Vallást tettek bűneikről. Követték Urunk parancsát a bemerítkezésben. Mi történt velük? Nem azt Istent Ismerni, Krisztusban élni, a világosságban járni - ezek nem elvi kérdések, ezek az életmódunkban igazolható jelei az üdvösségnek, ahogy azt a Szentlélek kimunkálja bennünk nap. mint nap. hallottuk Krisztustól, hogy aki Benne hisz annak örök élete van? Hogyan írhatja most ezekről az atyafiakról az apostol, hogy sohasem voltak ők közülünk valók? “Az én juhaim hallják az én szómat - olvassuk Ján 10,27-ben - és én ismerem őket, és követnek engem; és én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből Ez a hívő üdvbizonyosságának az alapja. Mi történt annak az életében, aki a nyájtól elszakadt mégis, aki - most derül csak ki - "nem volt közülünk való ”1 Megjegyzem, ha a Szentírás nem tanítaná az üdvbizonyosságot, akkor János apostol érvelése teljesen értelmetlen és fölösleges lenne. Azt is megtudjuk ezekről az emberekről, hogy ők mit gondoltak magukról. Az előzőkben már foglalkoztunk néhány véleménnyel, amit tőlük idéz János apostol: "Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele... "(1:6), "ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk... "(1:8); "ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk... "(1:10), és később: "aki azt mondja, ismerem öt... "(2:4), "aki azt mondja, hogy őbenne marad... "(2:6), "aki azt mondja, hogy a világosságban van... "(2:9); és majd: "azt mondja valaki, hogy szeretem az Istent... ”(4:20). A gyülekezetei elhagyták, de nem tartották magukat hitetleneknek, vagy Istent tagadóknak, hanem éppen ellenkezőleg, ha igaz, amit magukról állítanak, akkor éppen ők a jobb hívők! Hányszor megismétődött már ez a történet a Gyülekezet történetében?! Kegyes szavak, hívőies szólamok mögé bújtatott önigazolás - üres, embercsinálta vallásoskodás, Krisztus nélküli üdvösségkeresés. “Hamis prófétáknak" mondja ezeket az apostol (4:1), akik hitetését
