Evangéliumi Hírnök, 1998 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1998-10-01 / 10. szám
10. oldal 1998. október visszautasítjuk: “senki el ne hitessen benneteket; aki az igazságot cselekszi, az az igaz” (3:7), nem aki mondja csak. A hit által elsajátított megigazulás, amiről Pál apostol a Rómaiakhoz és a Galatákhoz írt levelekben tanította a gyülekezetét életmódban igazolódik. Hit és cselekedet elválaszthatatlanságáról van itt is szó. Ezek a közösségből távozó atyafiak még az ajtóból visszaszólnak, talán kérdezés nélkül is mondják: Azért mentünk el, mert a mi lelki igényeink nagyobbak, mint amivel ott szolgálnak. Mit mindig bűnről beszélni? Mi már nem vétkezünk. Túl vagyunk régen az “alapokon,” mi már megvilágosíttattunk. Ezért választottam a mai bibliatanulmány címéül ezt, hogy “hitmérő,” mert hitünk, lelki egészégünk objektív mutatója az életünk egésze, nem csak a szavaink. A hit hittel nem igazolható, a vallás cselekedetekben megnyilvánuló vallástételek nélkül üres szólam csupán. Hitünk, leiki egészégünk objektív mutatója az életünk egésze, nem csak a szavaink. Nézzük ezt a hárotn állítást most! 1. ‘‘Mi ismerjük Ót. ” Ki ismeri ó't (2:4)? Nagyon fontos kérdés ez, hiszen Istent nem ismerve hogyan szolgálhatjuk? Néhány hete beszélgettem valakivel, aki frissen érkezett Amerikába. Szerettem volna segíteni neki, megosztva vele néhányat a tapasztalataim közül. Érzékelhetően türelmetlenül hallgatott, majd a beszélgetésünk e részére így tett pontot: - “Te talán ismered Amerikát, én viszont ismerem Istent. " Előttetek nem kell magyaráznom, mit is mondott ezzel. Elmondta rólam a véleményét, és bemutatkozott, mint “szuperhívő.” Bemutatkozott. Istent ismerni több, mint tudni Róla, hinni Benne; O több annál, mint amit átéléseink, lelki élményeink megismertetnek hatalmáról és szeretetéről. Az Isten-ismeret engedelmességben nyilvánul meg - írja János. Júdás ismerte Jézust egy szinten, de mégsem ismerte igazán. Az Úr Jézusról többet tudhat egy hitetlen érdeklődő, mint én, de ha nem engedelmeskedik Neki, egyáltalán nem ismeri. A zsidók gondokozásában valakit ismerni azt jelentette, hogy együtt éltél vele. Hóseás prófétánál olvassuk, hogy hamis esküvésekre, hazugságokra, gyilkosságokra, lopásokra és paráználkodásokra, betörésekre és vérontásokra hivatkozik a világgal folyó perben az Úr, mint az Isten-ismeret hiányának objektív mutatóira (Hős 4:Iff). Ezek a terhelő bizonyítékok arról árulkodnak, hogy Istent egyáltalán nem ismerik. Megfordítva is igaz ez: Istent az ismeri, aki parancsolatainak engedelmeskedik. “Aki megtartja az ö beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete” (2:5). (...) 2. Azt is mondták ezek a hamis hívők, hogy a közösségtől elszakadva bár, de ők Krisztusban vannak (2:5b-6). Mit jelent Krisztusban lenni? Benne lenni azt jelenti, hogy őt követjük az életmódunkban. Egy hívőt vádolt a tény, hogy neki nincsenek olyan örvendetes élményei a hitéletben, mint “azoknak ott.” Bölcs lelkipásztora így tanácsolta a kétségei között: “Ne azt nézd, hogy milyen magasra ugranak, hanem hogy milyen egyenesen járnak!" Időtálló tanács ez ma is. János evangéliumának a 15. fejezetében olvasunk erről a nagy lehetőségről, hogy az életünk beleolvad a Megváltóéba, egygyé válunk vele, mint szőlővessző a tővel. Az, hogy ez így van-e, könnyen megvizsgálható. Van a vesszőn gyümölcs? Krisz; tusivá vált az élet? Járjunk úgy, mint O járt, azaz éljünk a példáját követve. Filippi 2-ben is ezt tanácsolja Pál: a Krisztus indulatát (szándékait) sajátítsuk el! (...) Meg kell mondanunk, hogy hibás és hitetlen dologkerülés minden olyan próbálkozás, amikor a rajtunk kívül álló dolgokat ostromoljuk, belső másság híján. Sokféle megnyilvánulása van ennek, csak egynéhányat hadd említsek meg. Ha az iskolában nem azt tanítják, amit mi jónak látunk, akkor alapítsunk “keresztyén iskolát,” ahol a hatnapos teremtést és a teljes írást hozzák gyerekeink elé a tanárok - érvelnek egyesek. Keresve sem találunk ilyen szándékokat Jézus megnyilvánulásaiban, pedig kora iskolái (zsinagógái) sem álltak a helyzet magaslatán, mint az az evangéliumokból kitűnik. Vagy, a tévé nem más, mint “ördögláda” - hangoztatták mások, akik nem bíznak se magukban, se másokban(?), még az újjhegy mozdításáig sem. Mégegyszer, Krisztusban lenni, vele járni azt jelenti, hogy a mában élünk - mert Krisztus velünk van minden nap a világ végezetéig - az Ó szándékainak megfelelően. 3. És végül, ki van a világosságban? Kijutott világosságra? Manapság gyakran hallom (talán mindig így volt ez), hogy “egyre sötétebb ez a világ”. A gonoszság egyre csak nő. Mennyi borzalommal kell szembenéznünk nap, mint nap. Bizonyos értelemben ez igaz is, testvérek, de vegyük már észre az ellentmondást: láthat-e csak ennyit a hívő? (...) Mit ér a hited, ha nem nő a világosság - legalább benned?! A hívő látja, hogy a sötétség már szűnik, és az igaz világosság már fénylik. Namost, hogy ez a világosság bennem fénylik-e, annak objektív megnyilvánulása a testvéreimhez való viszonyom - mondja az Ige. Akinek a szívében gyűlölet van, annak a szívében a világosság helyén gonosz indulatok vannak. Akiben viszont világosság van, az szereti emberbarátait, és az nem botránkozik és nem botránkoztat. (...) A világosságban járó lelki látása egészséges, lépései biztosabbak, határozottabbak. Célratörő, céltudatos életvezetés, áttekinthető, bizalmat keltő gondolkozás és életstílus jellemzi. A sötétben ezek megromlanak. Bányavidékről származom, és emlékszem azokra a kimustrált bányalovakra, amiket a napszintre hoztak, és bizony nem sokra voltak már hasznáhatók. Csatába ilyeneken nem menne senki, állandóan vigyázni kell rájuk, mert teljesen vakok. Ki látna jó bajtársat az olyan emberben, aki saját testvéreivel állandó konfliktusban él, egyenesen szeretetlen?! Akinek világosság van a szívében, aki a Krisztus fényénél él, annak a szívében szeretet van embertársai iránt. Ugye, elég lesz egyszerre ennyi is ezekből az éles kérdésekből?! Ezek a hitmérők a valóságot hozzák elénk, azt kell látnunk ami van, és nem amit szeretnénk csak. Istent ismerni, Krisztusban élni, a világosságban járni - ezek nem elvi kérdések, ezek az életmódunkban igazolható jelei az üdvösségnek, ahogy azt a Szentlélek kimunkálja bennünk nap, mint nap. Mindannyiunknak okunk van a szégyenkezésre, de lehetőségünk van a bűnvallásra is, és hogy Urunk segítségét kérjük a továbbiakhoz. Olvassa el a cikket teljes terjedelmében az Interneten: http://members.aol.com/zsoltaros/egyhaz/hitmero.htm Faulkner Károlyné: A legcsodálatosabb ige Ha a legcsodálatosabb igét ki kellene választanom ezt választanám: “Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ó szegénysége által meggazdagodjatok. ” (2Kor8:9) Három részre oszthatnánk ezt az igét: 1. JÉZUS GAZDAG VOLT. “A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg Öt. ” (Jn 1:10) A Zsoltáríró ezt mondja felőle: “Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém a világ és ennek mindene. ” Övé a világ aranya, ezüstje is. De a legnagyobb gazdagsága Isten dicsőségében volt, mivel Vele volt a föld és világ megalkotása előtt. Sokan azt hiszik tévesen, hogy az Ő élete a betlehemi bölcsőnél kezdődött. 2. JÉZUS SZEGÉNNYÉ LETT ÉRETTÜNK. Oly szegénnyé, hogy amikor e földön megszületett, Mária jászolban készített részére ágyat. Miért lett ily szegénnyé Jézus, noha oly gazdag volt? Te és én érettem! Ő mondta: “A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs fejét hol lehajtania. ” Önként jött és tette le életét, meghalván a kereszten két lator között, énérettem és teéretted. Bűnné lett Ő, aki bűnt nem ismert. “Aki a mi bűneinket maga vitte
