Evangéliumi Hírnök, 1998 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
10. oldal SöfiQSi 1998. január r Uj arcok a magyarországi misszionárusok között Az elmúlt hetekben, egyik szerda esti összejövetelünkön egy nyurga, magas, szőke fiatal ember ült csendesen a padban, mellette egy kedves arcú, mosolygós fiatal asszony. A Hit Hangjai énekes könyvünket forgatták nagy szakértelemmel. A hozzájuk forduló testvérünk finoman tudakozódó kérdésére (angolul feltett kérdésre), egy tökéletes, szépen hangzó magyar feleletet kapott: “Mi tudunk magyarul, sőt akartunk ide jönni közétek. Testvéreitek vagyunk Jézus Krisztusban. ” A misszionárus Patton család Nem kell mondjam, hogy a meglepetéstől meg kellett fogódznunk... Testvérünk igehirdetése alatt felmelegedett a szívünk, amikor a Károli fordítású Bibliából csodálatos erővel, és szépséggel hallottuk az evangéliumot. A második alkalommal, mikor újból meglátogattak testvéreink, megkértem Mark testvért meséljen magukról, családjáról, és elhívatásáról, mint “magyarországi misszionárus”. Röviden a beszélgetés:- Nem, egyáltalán nem. Szüléink, nagyszüleink Kínában és Dél Amerikában voltak missziónárusok. 20 éves koromban meglátogattam szüléimét Suriname-ban, és amit ott láttam, amit átéltem velük, az késztetett engem, hogy missziónárusként éljek, dolgozzak, szolgáljam Istent.- Hogy kezdtétek el a munkát és hol?- Esztergomban, a katolicizmus fellegvárában kezdtük el a munkát. A város szélén egy sátoros evangélizációt hirdettünk meg, egy falumissziós csoporttal, ahol Don Rice testvér is részt vett. Utána gyermek programokat szerveztünk - a feleségem “specialitása” - egy gimnáziumban, ahová szép számban jöttek hallgatók (30-an). Úgyszintén zenés istentiszteleteket is szerveztünk, és mind ezek után már volt 2 keresztségünk. Jelenleg 9 bemerített tagja van a “gyülekezetünknek” és rendszeresen 14-en látogatják összejöveteleinket, de több az érdeklődő is. Charin, a feleségem, minden vasárnap gyermek programot szervez, sok éneket tanít, a gyerekek pedig feszült figyelemmel hallgatják a flaneles előadásokat.- Mi volt a legnagyobb élményed?- Egy jó darabig, amíg nem voltam biztos a magyar nyelvtudásomban, tolmáccsal beszélgettem az emberekkel, és hirdettem az öröm hírt. Történt egyszer, hogy egy falumissziós csoporttal Erdélybe látogattunk, pontosabban a Székelyföldre, Barót-Erdő vidékére. Velünk volt Mike Sámuel is. Egy fiatal ember minden este jelen volt, majd hozzám jött és kérte, hogy elbeszélgethessen velem négyszemközt. El tudod képzelni mit jelentett ez nekem? Államvizsgát magyar nyelvből. Azóta beszélek magyarul önállóan. Akkor értettem meg, hogy Jézus Krisztus mindenben megsegít ha Rá támaszkodom!- Terveitek? Januárba vissza Magyarországra, egy imaház megszerzése vagy építése, és elkezdeni és folytatni az Esztergom körüli falvakban, városokban a munkát (pl. Dorog).- Mit üzennél nekünk Chicagóiaknak, vagy az egész amerikai baptista magyarságnak?- Szerettem itt nálatok. Ha alkalmam adódik, mindig el fogok jönni közétek. Jó az összetartás egy gyülekezeten belül. De hosszú távon létfennmaradás kérdésévé válik, ha nem teljesítitek a Krisztusi parancsot: Felkeresni az elveszett magyarokat és Jézushoz vezetni őket. Ez kinyílást jelent, felelősséget és feladatot!- Legkedvesebb igeversed?- 1 Korintus 1:18- Hát a magyar énekek közül?- Istennek népe, készen légy! és még sok más.- Végül: mit üzensz az Evangéliumi Hírnök olvasóinak?- Az Úr gazdag áldását kívánom minden kedves olvasó életére: Patton Mark- Köszönöm a beszélgetést. Demeter András, Chicago Küldjön egy fényképet! Renoválják az első magyarországi baptista kápolnát (Budapest, Wesselényi utca). Az 1887-ben épült templom életveszélyessé vált. A képen a belső udvar látható. A kisteremben tartandó istentiszteletre gyülekező vendégek között ott van (háttal, Lukács Gyula lp-al beszélgetve) Faulkner Terézia, aki a képet beküldte. A magyar baptista misszió bölcsője egy kicsit mindannyiunké is. Légy szíves mutatkozz be olvasóinknak.- Patton Márk vagyok, a feleségem Charin, van egy 3 éves kislányunk, Nancy és egy 1 éves kisfiúnk, Benjámin.- Nagyon szépen és tisztán beszéltek magyarul. Azt is tudjuk, hogy az óhazában missziónárusok vagytok. Ezekről beszélj egy keveset!- A rendszer változás után voltunk először magyarországon, röviddel a Bibliai intézet elvégzése után. Ez amolyan “terepszemle” volt, ugyanis már eltökélt szándékunk volt, hogy életünket az Úr oltárára tesszük, és mint missziónámsok akarunk dolgozni, élni. Szívünkhöz nőtt a magyar nép, megtetszett a kúltúra, nyelv (hű de nehéz volt!), a népnek a melegsége, és nem utolsó sorban az evangélium utáni szomj. Ilyen körülmények között nem is kellett sokat gondolkoznunk, meggyőződve választottuk Magyarországot.- Úgy tudom, hogy számotokra nem volt idegen a missziónárusi élet.
