Evangéliumi Hírnök, 1998 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
1998. január ESQBj 11. oldal ÉLETÜNK HA TÓSUGARA Tegnap délután megint emlékünnepélyt tartottunk gyülekezetünkben. Drága Bíró Zoli Bácsink költözött mennyei otthonába és a helyi szokások szerint behozták a koporsóját templomunkba, hogy ott ünnepélyes keretek között köszönjünk el tőle. A válás nehéz volt, de a vele töltött idő kedves emlékei hálával töltötték el szívünket. Zoli Bácsi csak néhány évet élt köztünk, de ennyi idő elég volt arra, hogy megismerjük. Szavai és magatartása alapján megtudtuk, hogy nagyon szerette és teljes szívvel követte Jézust. A gyülekezetét is szerette; legszívesebben ott töltötte volna el idejének legnagyobb részét. Arra is rájöttünk, hogy minden testvért egyformán szeretett. A gyengéket pártfogolta és támogatta. Az erősektől tanult. Mindenkihez volt jó szava. Hűséges is volt úgy Istenhez, mint házastársához, családjához és gyülekezetéhez. Meg roppant jó humora volt. Körülötte derűs lett a hangulat. Azonkívül nagyon szerette a nívós zenét, meg énekelni is szeretett és tudott. Istent dicsőítő zenét és énekeket órák hosszat hallgatott és énekelt. A természet szépségeiben is gyönyörködött. Az egyszerű falevéltől a leggyönyörűbb virágokig, a legkisebb pataktól a hullámzó tengerig, a domboktól a magas hegyekig; mindenért a Teremtő Istent dicsőítette. Ezek és az ezekhez hasonló emlékek serkentették szívünket hálára tegnap délután. “A sírgödrök beszélnek! ” — mondta egyszer Dr. B.K. lelkész. "Az emberek hatása nem múlik el soha.'' Befolyásunk követ minket - folytatta. Gondoljunk Kainra. 0 volt az első gyilkos. Irigységből megölte a testvérét. Izgatta, hogy annak áldozata kedves volt Isten előtt, az övé meg nem. Arra viszont nem szentelt figyelmet, hogy mi lett volna kedves az Ur előtt. A maga feje után ment. Terméséből áldozott, holott csak vérontás hozott akkor, —mint ma is— bűnbocsánatot. Jócselekedetei alapján akart bocsánathoz jutni. Sajnos napjainkban is vannak ilyen emberek. Hallják az igehirdetésekből és olvassák a Bibliából, hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Mégsem kérik Jézust, hogy kiontott vérével mossa meg őket és adjon nekik bűnbocsánatot. Inkább ki akarjak érdemelni a mennyei helyet. Holott ez lehetetlen, mert senki sem képes olyan tökéletes lenni, hogy megérdemelje az üdvöt. S mire tanít minket Kain testvére, Ábel? Arra, hogy —még, életünk árán is— kövessük Istent az O feltételei és akarata szerint. S arra, hogy —Jézus halála és feltámadása előtt— állatvér, azóta meg kizárólag az Ő vére tisztit meg minket minden bűntől. Ennélfogva, “Aki hisz Őbenne, (Isteni mivoltában és véráldozatában) el nem kárhozik, hanem örök élete van” (Jn 3:18, 36). Ez a feltétel. Más megoldás nincs. Mózes is prédikál mindmáig. Pedig még sírja sincs. Egy hegytetőn halt meg és Isten temette el. Senki sem tudja, hogy hova lett a teste. Halála előtt betekinthetett az ígéret földjébe, de amiért egyszer mérgében isteni parancs nélkül megütötte azt a sziklát, amely Krisztust jelképezte, nem mehetett be. Mit üzen Mózes neked és nekem ma? Azt, hogy az Úrnak való engedelmesség mindennél fontosabb. Hogy ne veszítsük el türelmünket az emberekkel. Hogy tiszteljük Istent mindenek felett... S mire tanít Akán, aki az Isten akarata ellenére kincset lopott és rejtegette azt? Valószínűleg arra, hogy ne lopj, ne csalj, ne rejtegess bűnt, mert annak drága ára van. Egész családodra kihathat a következménye! És Dávid? O meg arra tanít, hogy “ne paráználkodj. ” Helyébe kövesd az urat teljes szívből, mert amíg ezt teszed Ő —bár nem óv meg a próbáktól és szenvedéstől de mindenben veled van, áld és használ téged. Viszont, ha félrenézel bajba kerülsz. Sőt nem csak magadra, hanem családodra és népedre is nagy nyomorúságot hozol. Hát Salamon király, Eszter királynő, Jób, a próféták és még sok ószövetségi személy mire tanít? S az újszövetségiek közül Zakariás, József Mária —Jézus anyja, István, az első vértanú és az apostolok, stb. mire tanítanak? S mire oktatnak minket a Biblia megírása óta született, de már elhunyt hithőseink? Pl. Mire mutat rá Luther Márton, Kálvin, és a mártírok? Vagy mit hagyott ránk Finney, Moody és Billy Sunday evangélista? Ha felfigyelünk életükre és szolgálataikra, akkor őtőlük is sokat tanulhatunk. De ma figyeljünk fel arra, hogy a mi életünk is hatással van és lesz az utókorra! Befolyásunk követ minket. Halál után is prédikálunk! Hatásunk sohasem szűnik meg. De vajon milyen üzenetet hagyunk hátra? Hogyan fognak emlékezni rám és rád az emberek? S milyen következményeket eredményez majd számukra befolyásunk? Kérjük az Urat, hogy -—a Szent Lélek segítségével— úgy élhessünk, hogy halálunk után is áldást osszunk, mint ahogy Bíró Zoli Bácsi osztott nekünk tegnap délután. S vegyük komolyan, hogy a Róma 4:7 szerint: “...Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élűnk, az Úrnak élünk, ha meghalunk az Úrnak halunk meg..'' Mátrai Mihályné VASÁRNAPI 1998 február 1 MEGERŐSÖDÉS ELHÍVATÁSUNK TUDATÁBAN 2 Péter 1:3-15 Az előttünk álló négy lecke összefoglaló címe: Isten népe a bajokkal és problémákkal teljes világban. Szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy naponta látjuk azokat a súlyos bajokat, amelyeket Pál apostol a 2. Timóteusi levél 3. részében leírt. A hívő népnek alkalmazkodnia kell ezekhez a körülményekhez, hogy el ne sodortassunk. Ez a lecke sorozat Péter, majd Júdás levelén keresztül rámutat azokra a szükséges dolgokra, amelyekre Isten népének figyelnie kell, hogy szembe tudjon állni az utolsó idők problémáival és hűen megállja a helyét a nehéz körülmények között is. Legyünk ezeknek az igéknek is nemcsak tanulmányozói, hanem megtartói és cselekvői is, hogy úgy egyénileg, mint gyülekezetileg képesek lehessünk Istentől kapott hivatásunkat betölteni. Péter első levelében arra szólítja fel a hívőket, hogy nem értéktelen dolgokon, hanem drága véren szerezték a keresztyén (krisztusi) nevet. Nevükhöz méltóan éljenek tehát, hogy a világ megláthassa bennük Mesterük képét, tulajdonságait. A második levél azt hangsúlyozza, hogy Isten népének védenie kell az Urunk által feltárt igazságokat a tévtanítók és a csúfolódókkal szemben. De e levél arra is rámutat, hogy ezeket a feladatokat csak úgy tudjuk betölteni, ha nemcsak ismerjük, hanem gyakoroljuk is a megadott igazságokat. Felhívás istenfélő' életre (3-7) a. Erre Istentől kapunk erőt. Szentlelke és az Ige eligazítása és ereje által (Zsid 4:12). b. Hitünk igazságainak gyakorlása által (5-7). Itt Péter hét olyan tulajdonságot sorol fel, melyek az Ür gyermekeit kell, hogy jellemezzék. Persze, ezeken kívül még több más is szükséges, de megvan-e bennünk legalább ez a hét tulajdonság? Felszólítás növekedésre (8-11) A megtérés nem tesz minket tökéletesekké. Ez egy egész életre szóló feladat, amely naponta újabb és újabb felfedezésekkel gazdagít. Aki nem akar növekedni a Krisztus megismerésében és a láthatatlanokra való nézésben, az a péteri ige szerint vak és rövidlátó.
