Evangéliumi Hírnök, 1997 (89. évfolyam, 1-11. szám)
1997-03-01 / 3. szám
1997. március 5. oldal Evangéliumi Hírnök Szentföldi Út (2) 1997. január 1-8. Az év első 8 napjának emlékei még sokáig bennünk fognak élni. Beszámolóink zarándokútunkról csak egy-egy darabkáját villantjákföl annak, amit az Úr kegyelméből 21-en átélhettünk. Megrendülve és örömmel álltunk az olajfák hegyének lejtőin, s néztük az előttünk kitárulkozó "arany” várost, ahol annyit szenvedett a Megváltó. Boldogan álttunk a fényképezőgépek lencséi elé is - megörökíteni, hogy - hála érte - "ott álltak a mi lábaink a te kapuidban óh Jeruzsálem ” (Zsolt 122:2), s mindazokon az utakon, ahol az Úr Jézus is járt. Ezúttal Kulcsár Sándor testvér visszaemlékezése eleveníti meg azokat a napokat. (Hazafelé jövet, a repülőn mondta el ezeket Kulcsár testvér.) (szerk) Január 3-a reggelén, csodálatos napsütésben, a templomtérrel szemben, az olajfák hegye lejtőin Rendkívül nagy áldásnak tartom, hogy az 1997-es esztendőt ezzel az Izraeli úttal kezdhettük. Csoportunkból néhányan már előre megérkeztek New Yorkba, s már előre jelezték gyülekezetünkben, hogy egy rendkívüli útra, zarándokúira indulunk Izraelbe. 21-en voltunk a szövetségünk különböző gyülekezeteiből, s ez egy sajátos, csodálatos jelleget adott az egésznek. Számomra ez a második út Izraelbe, 85-ben voltam már egyszer. Már akkor megtapasztaltam azt, hogy amit a Bibliából már évtizedeken át hittel elfogadtam, megismertem, az itt új, sajátosan mély nyomot hagyott az életünkben. Az a lelkidet, a hangulat, az áldás, amit ez a 21 személyből álló kis csoport átélt, nekünk is igazi, rendkívüli élményt jelentett. A Jóisten kegyelméből egy biztonságos repülő utunk volt. Imádsággal indultunk, imádságos szívvel folytattuk végig az utat. Könnyekig megható volt már a megérkezés a Szentföldre, arra a helyre, ahol Istennek Fia a mi Megváltónk a Názáreti Jézus személyében érettünk emberré lett. Megfigyeltem, hogy az emberek ma is, mint a múltban sokmindennel le vannak kötve és a leglényegesebbre nem jut idő. Megszokottá lesz, üzletté válhat még akár a legszentebb is. Kevés az, akinek valóban az a meggyőződése, hogy Isten Fia, a Megváltó érettünk járdáit, lépdelt emberi testben azokon a helyeken és végezte a Messiási munkát, feladatot. Magunkban sokszor elbeszélgettünk arról, hogy milyen nagy kísértés is az emberek részére, hogy üzleti szempontból használják fel ezeket a helyeket. A Jeruzsálemi helyzet, a történelem, a vegyülés, a nemzeti helyzet, ez is tükrözi azt, hogy a bűn mit eredményez. Az ember életében Isten ítéletét vonja maga után, aminek hosszú éveken át, sőt egy egész életen át, vagy egy nemzet életében is következményei vannak. Megfigyelhettük, hogy milyen nagy a különbség a völgy és a hegyes részek között, pl. Jerikót hozom föl, emlékszem, eszünkbe jutott, amikor Lót és Ábrahám a választás előtt állott és Ábrahám átadja a választási jogot Lótnák, aki a Jordán völgyét választotta. Jerikó, a vízforrásos hely, egészen elütő a dombos, hegyes, puszta, sivár területtől és ennek ellenére Isten meg tudja áldani Ábrahámot a hegyes részeken. Ez egy életre szóló példa számunkra, amit tapasztaltunk és tapasztalhatunk folyton, hogy Istennel a kilátástalan helyzet is áldottabb lehet, mint emberileg, vagy fizikai szemmel a legjobb. Arra is gondoltunk, hogy milyen nagy különbség van a Galilea és a Negev pusztája között. A Tibériás tó környéke, csodálatos. Megváltónknak a munkája nagyrészt ide kötődött. Itt végezte tanítványaival a legtöbb csodát. Feltűnően kimagaslik az is, amikor a tengeren elcsendesedtünk, imádkoztunk és csónakunkat a víz csendes, enyhe hullámai lóbálgatta. Belegondoltunk, hogy Megváltónk hányszor átutazott az övéivel ezen a tengeren, egyik partról a másikra, vagy csodálatos halfogásokban bizonyította hatalmát, vagy kérdezte meg (ami a mi témánk is volt), hogy mindezeknél jobban szeretsz-é engem? Áz O szeretete késztet minket is iránta való szeretetre és ez a hívő életünk titka. Külön áldás volt számunkra az, hogy együtt voltunk. A vasárnap délelőtt csodálatos megtapasztalás volt, amikor a bemerítkezési helynél a Tibériás tó alsó részénél a Jordánnál elcsendesedtünk a 6 tagú spanyol csoporttal. Az áhítatot 3 magyar és egy spanyol lelkipásztor tartotta. Életünket Megváltónk megígért jelenlétében újra letettük az O kezébe. Szívünk csordultig volt hálával, hogy már akkor, mikor még ezt a földet nem láthattuk, hittel elfogadtuk az ige szavát, Isten kijelentését és már találkozásunk volt hit által Krisztussal. Gyermekévé fogadott, bemerítkezhettünk az Ő példájára és íme most hitben megújíthattuk újra a szövetséget Vele. Elkötelezhettük magunkat számára. S aztán folytattuk utunkat. Minden egyes emlék, sajátosan nem maga a hely. Nem az a kérdés foglalkoztatott, és ma sem ez foglalkoztat, hogy pontosan ott, vagy valahol más helyen volt éppen amire emlékeztetett a hagyományos hely, hanem az a tény, hogy megtörtént, megvolt, hogy Isten Fia vállalta, és valóban ott járt Júdea poros útján hajdan. Hol zsinagógákban, templomokban, hol a szabadban csendült fel magyar nyelven az énekünk, hálaadásunk, dicséretünk. Cézárea területén, az egykori római időből fönn maradt Amfiteátrum helyén meglepően szép hangzással egynéhányan elénekeltük: feltámadt Hős, ó dics Neked! S valóban ott láttuk Őt hitszemeinkkel az Atya jobbján, megdicsőülve, minthogy ott is van, s ugyanakkor lélekben közöttünk, velünk, bennünk, szívünkben. Templomokban, úgy Jeruzsálemben, Betlehemben és különböző helyeken énekünk fölcsendülhetett bizonyságul arra, hogy mi is az Ő megváltottai vagyunk, szolgái, gyermekei. Hiszem, hogy mindannyiunk szivében ez még itthon mégj óbban megérlelődik, annak dacára, hogy fáradtan indultunk a karácsony és a szilveszterezés, újév első napja délelőtti istentisztelet után, és maga az út is fárasztó volt, zsúfolt programunk volt. Idehaza mégjobban feldolgozódik bennünk, képek, videózások és följegyzéseink alapján amiket láttunk, amiket hallottunk, amiket átéltünk. Hisszük, hogy Isten javunkra és általunk mások javára forditja ezt az utat is. Igen hálásak vagyunk a kegyelemért, amely megoltalmazott, a drága Megőicsőült Megváltónk személyes jelenlétéért, velünklétéért. Övé legyen mindenért a dicsőség és a hála. A 4 lelkipásztor: Ló'rincz István, Herjeczki Géza, Victor Alvarado és Kulcsár Sándor, a Qumrani barlangok előtt Mi pedig szent fogadalommal kívánjuk Őt szolgálni életünk utolsó pillanatáig, hogy az, Aki eljött erre a bűnös földre értünk a menny dicsőségéből azért, hogy nekünk utat készítsen és lehetőséget innét magához a mennyei dicsőségbe, hogy Ővele majd örökké a dicsőségben a megváltottaival együtt magasztalni tudjuk Őt, az élet Fejedelmét, Megváltónkat, Urunkat, Istenünket. Hiszem és ez az imám, hogy ez így legyen mindannyiunknál. Ámen. Kulcsár Sándor
