Evangéliumi Hírnök, 1995 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1995-03-01 / 3. szám
1995. március azt a szolgálatot, amelyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” “Mert a mi pillanatnyi kis szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk.” Isten döntött helyettem, és örvendező szívvel tudtam indulni, az Úrtól való csodálatos békességgel...____________ még az én életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat örömmel Egy napon felsorakoztattak bennünket ezresével, és vagonokba raktak, minden egyes vagonba 100-120 embert, férfiakat, nőket vegyesen. Ide már semmit sem vihettünk magunkkal. Megaláztak bennünket, mindenünktől kifosztottak, nemcsak ingóságainktól fosztottak meg, hanem emberi méltóságunktól is... Három iszonyatos nap után megérkeztünk Auschwitzba, az egyik legszörnyűségesebb táborba. Akkor nyomban megkezdték azok kiválogatását, akiket gázkamrába küldtek. A TÉVTANÍTÓK ISMÉRVEI 2 Péter 2:10-22 Vajon csak az a tévtanító, aki téves tanítást ad tovább, vagy az is, aki életmódjával cáfolja saját tanait? Szinte költőinek hangzik a kérdés Péter kíméletlenül nyers diagnózisa után: "Ezek víztelen források, fogószéltől sodort ködfoszlányok... " Az élet hangosabban prédikál a szónál. Ahogy élsz, azt biztosan lemásolják, de amit mondasz, kevesen hallják meg igazán! Nyisd ki lelki füledet! Hány és hány tévtanító van ma is, aki után tódulnak az emberek, mert tetszetős, amit mondanak, bár az az igével összemérve nem más, mint: "üres, fellengzős szólamok hangoztatása... " Tanító vagy? Mérd magad Isten igéjéhez! Ne légy megrészegülve saját hangodtól, hanem saját életedben törekedj a szentségre, mert nincsen más út! És ne akarj könnyű sikereket, mert Jézus útja "a földbe esett gabonamag" útja, nem pedig a sztárok neonfényes utcája. Tanított vagy? Mérd magad, és tanítódat Isten igéjéhez! Ne légy oda annyira a tanítódért, hogy akár a kárhozata vezethessen, ha hamis tanítóvá válik... A Szentlélek szabadságát ne cseréld össze a szabadosság hosszú pórázával! Kulcsár Tibor (Áhítat) Voltak egész transzportok, amelyeknek utasait válogatás nélkül mind megölték a gázkamrákban. Azután hét rettenetes hét következett. A legrosszabb az volt, hogy elvették a Bibliámat is. De még így is tudtam bizonyságot tenni szerencsétlen sorstársaimnak, akik levesztették rokonaikat, apjukat, anyjukat, fivérüket, nővéreiket. Rettenetes látvány volt. Beteljesedett rajtunk, amit Ézsaiás 3,25-ben olvashatunk: “Akkor a balzsamillat helyén bűz lesz, az öv helyén kötél. A fodorított haj helyén kopaszság, a díszköpeny helyén szégyenbélyeg.” Mindnyájan olyan egyformák voltunk, kopaszra nyírt fejünkkel és zsákruháinkban. Az élelem, a szállás és a bánásmód rosszabb volt, mint ha állatok lettünk volna. Még a közülünk kikerült felügyelők is így bántak velünk, mert az életüket féltették. Éjjel-nappal láttuk a krematóriumok kéményeinek füstjét. (...) Isten békességet és kegyelmet adott nekem, az Ő minden értelmet felülhaladó békességét, és azt a kiváltságot, a Biblia volt az egyetlen, amit igazán érzékeny veszteségnek tekintettem, amikor elvették. hogy bizonyságot tehettem szenvedő társaimnak. Amit mondtam nekik, idegenül hatott számukra, de csodáltak a békességért és örömért, amely betöltött. Szüntelenül azt emlegették, amit elvesztettek, számomra azonban a Biblia volt az egyetlen, amit igazán érzékeny veszteségnek tekintettem, amikor elvették. Bizonyságtételemet nagyban akadályozta, hogy azt gondolták: akik őket gyötörték, azok keresztyének. Nem tudtak különbséget tenni a csak névleges és az újjászületett keresztyének között. Nem tudták elhinni, hogy vannak nem zsidók, akik egészen másként gondolkoznak, mint azok, akiket ők megismertek. Én azonban beszéltem nekik Isten szeretetéről és arról, hogy Isten Báránya feláldozta magát érettünk. Társaimnak és a zsidóknak általában nehéz volt megérteni, miért bünteti őket Isten ilyen keményen, és miért csak a zsidókat. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy elébük tárjam Isten szeretetét és azokat az áldott ígéreteket, amelyeket be akar teljesíteni Izráel népén, csakhogy úgy, ahogyan ő akarja. (Befejező rész a következő számban) 5. oldal SZÉKELYHÍDI ERZSÉBET 1907-1995 Február 6-án reggel, szenvedés nélkül, álmában hívta haza testvérnőnket az Úr, bár már régóta látható volt, hogy teste-lelke megfáradt az élet útján. Gyermekkora óta hűségesen szolgálta az Urat, mindig aktív tagja volt a gyülekezetnek. Magyarországon a Hajdúsámsoni, majd a Budapest Nap-utcai Gyülekezetben szolgált az énekkarban, zenekarban, ifjúsági munkában. 1973-tól a Torontói Gyülekezetben folytatta szolgálatát. Ahol tudott, segített, betegeket látogatott, gyermekekre felügyelt. Bizonyára sokan emlékeznek még a Táborban végzett készséges segítségére, könyvterjesztő munkájára. Magányos volt, a gyülekezet volt a családja. Élete utolsó két évét a Rékai Otthonban élte le, betegségekkel küszködve. Február 7-én csendben vettünk tőle búcsút, Oláh Lajos lelkipásztor szolgálatával és két testvér megemlékezésével. Valóban rá illett az ige: “Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták ruháikat a Bárány vérében.” Erzsiké azokhoz a régi hívőkhöz sorolható, akik testi-lelki tisztaságukat megőrizték az Úrral való találkozásukig. Gyászolja egyetlen élő testvére: Sophia Brunner és családja. Emlékét mindannyian kegyelettel őrizzük. (G.O.) Zelk Zoltán: FELELJ, HA VAGY! Szélfútta levél a világ. De hol az ág? De Ki az ág?
