Evangéliumi Hírnök, 1995 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1995-02-01 / 2. szám
8. oldal 1995. február NÉGY ORSZÁGON ÁT AZ EVANGÉLIUMMAL Beszélgetés Molnár Júlia testvérnővel Volt idő, amikor a Palm Bay-i Bethesda Otthonban gyakran lehetett magyar szót hallani. Az Otthon lakói között ma csak két magyar van. Molnár testvémő az egyik. Férjével, a közel 30 éve az Úrhoz költözött Molnár Antal testvérrel együtt az amerikai magyar baptista misszióban különleges helyet kapott. Lelkipásztori munkájukat 4 országban végezték: Brazíliában, Canadában, Argentínában és az Egyesült Államokban. Életük történetét egy rövid cikk keretében megírni nem lehet. Ebben a beszélgetésben mégis kísérletet tettem arra, hogy életútjuk lényegesebb állomásairól röviden beszámoljon Molnár néni. Magas kora ellenére kiváló emlékező tehetséggel rendelkezik. Mindig van mondanivalója, kedves, bátorító szava mindenkihez, aki felkeresi. Jellegzetes, keményen kimondott, ízes magyar szavait, megfontolt gondolatait elfelejteni se lehetne. Nem csak visszafelé, de előre is tekint. Készen van az Atyával való találkozásra, de amíg itt van, idejét nem fecséreli el. Remegő kézzel ugyan, de sok levelet ír. A világ minden táján vannak ismerősei, levelező társai-testvérei. Minden reggel 5- kor felkel, hogy legyen ideje nyugodtan imádkozni. "Addig imádkozom, míg mindenkit az imába be nem vonok. Azután olvasom az igét." Lassan két éve már, hogy itt él Szövetségünk Otthonában. Tavaly is, az idén is sokat beszélgettünk az Évközi Gyűlés napjai alatt. Elmondta Molnár néni, hogy bár sokat költözött életében, mégsem volt könnyű a legutóbbi költözködés - ide, az Otthonba. De inkább beszéljen ő maga. Ha nem lett volna itt ez a kis gyülekezet, nem tudtam volna megnyugodni. (A Palm Bay-i gyülekezetünk a Otthonnal egybe van építve. Közvetlen bejárat van az Otthonból a Templomba.) Felkaroltak. Anynyira, hogy el is felejtettem, hogy itt vagyok. Jól érzem magamat közöttük. Amikor ünnepély van, csinálnak vacsorákat. Gyönyörű énekkarunk van. Nem sokan vagyunk, de jól megy minden. A vasárnapi iskola reggel mindjárt magyarul van. Tanítja Dr. Bíró, Mátrai tv. és felesége és Szabó testvér. De le a kalappal, olyan gyönyörűen el vannak készülve. Kish Ernő testvér, vagy a felesége, ha ő nincs itt és az özvegy Kishné (Stumpf Ruth) tanítanak az angoloknál (a Otthon halijában). A vasárnapi iskola után ők is bejönnek az imaházba. Vasárnap voltak vagy 18-an, akik bejöttek. Tudják az énekeinket, jóízűen énekelnek: az Úrban jó nekem. Egyébként minden reggel van egy rövid áhítat - a napi program kihirdetése után. Csendes percek: felolvasás, ének. Ma ezt énekeltük: "egy szép kertben járok korán..." persze angolul. Ma az igazgató tartotta az áhítatot... Melodee is nagyon drága. (Melodee Dew az Otthon igazgatója.) Szereti az időseket. Sokszor kiviszik az időseket a tenger partra, és olyankor ott is ebédelnek. Lefoglalják őket elég szépen. Akik szeretnek rajzolni, tanítják. Kézimunkákat csinálnak. Nem csak beteg van itt. Ha megteheti, itt van pár évig és azután haza megy. Vagy, aki nem szeret magában, bejön és itt éli le az életét. Itt van pl. egy magyar, Olga Najger - már itt van két-három éve. Nálam is idősebb. Nem tudom, hogy hova lettek a magyarok? No, most van itt 3 református magyar. Kanadából jöttek, 2 hónapra. Mindig ott vannak a gyülekezetben is. Szeretnek itt. AZELŐZMÉNYEK Szobájában, az ágya fölötti képen férjével együtt láthatjuk őt. A kép több mint 30 éve készült. Hogyan is találkozott a férjével? Nagyon csodálatos volt. Brazíliában, a kávételepen lévő gyülekezetben találkoztunk, 1926-ban. Egyik este eljött a gyülekezetbe - szomszédja, Kovácsné hívta el. Az én papám prédikált: "a rókáknak barlangjuk van, de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtani..." Amikor vége lett a tiszteletnek, ezt mondta: Erdei bácsi, ha nincs az Úr Jézusnak hova hajtani fejét, hajtsa ide - mutatta a szívét. Másik vasárnap már jött, nem kellett hívni. Soha nem maradt el. Molnár Antal Brazíliába a nagybátyjával jött, 1925-ben. Mi is akkor jöttünk. A mi családunk akkor már 10 tagú volt. Antal ezután rendszeresen jött a gyülekezetbe és 2 hónappal később bement Sao Paulo-ba és bemerítették az angolok. A kávételepen volt a mennyegzőnk 1927-ben. A BRAZÍLIAI MISSZIÓ ÉVEI Hogyan kerültünk Brazíliába? A kávételep tulajdonosa hozatott ki bennünket. Mi Nagyváradról jöttünk, 1925 november 28-án érkeztünk Brazíliába. Férjem Szatmárról származott, s ő is kb. akkor érkezett. Mivel a kávételep tulajdonosa fizette az utunkat, ezért 3 évig ott kellett dolgozni nála. Kapáltunk fél évig, szedtük fél évig. 3 év után bementünk Sao Paulo-ba, munkát keresni. Ott már volt egy háznál egy 15 tagú magyar csoport. Ahogy szaporodtunk, az összejövetelre a legközelebbi brazil gyülekezetben délután 2-5-ig kaptunk helyet. Volt hát magyar gyülekezet. Egy Székelyhídi embert, Törő Sándort és aférjemetfelavatták prédikátornak. Már akkor evangélizálni kellett menni a kolóniákba. Férjem volt a fiatalabb, 25 éves volt, így mi mentünk vidékre, Törő testvér helyben maradt. Árpádfalva, másfélnapi vonatút, egy magyar kolónia, oda ment sok magyar. Akkor arrafelé még ingyen is adtak földet. Ott már volt egy kis magyar gyülekezet. Az ottaniak hívták a férjemet (bennünket ismertek még hazulról, meg a kávételepről is), hogy menjünk missziózni, látogassuk a gyülekezetét. Volt egy másik gyülekezet is, Boldogasszonyfalván. Az kisebb volt. Oda is jártunk. (Szentistvánfalvára is elmentünk, de ott gyülekezet nem volt). Volt egy harmadik gyülekezet is, Apukaranna, itt is voltak vagy 30-40-en, oda is kijártunk úrvacsorát osztani. Ez az időszak vagy 15-20 évig tartott. Gyönyörű énekkarunk volt. De végül is ezekből a vidéki gyülekezetekből mindenki beköltözött a fővárosba, Sao Pauloba, mert a gyerekek már nem akarták a földet művelni. Férjével együtt teológiai szemináriumba is jártak - 1938-39-40-ben, Rio De Janeiróba. (500 km, egy éjszakányi vonatozás.) Mind a ketten el is végezték azt, lelkipásztori diplomát kaptak. Molnár néni nem dicsekedett azzal, hogy ö is kiképzett lelkipásztor. Kérdésemre azonban örömmel, s az Úr iránti hálával el-Molnár testvérnő az Évközi Gyűlés résztvevőinek alkalmi csoportjával, január 15-én
