Evangéliumi Hírnök, 1995 (87. évfolyam, 1-12. szám)
1995-02-01 / 2. szám
1995. február 9. oldal uanqd!“"' Hazai gyülekezetekben mondta. Szüksége is volt erre a kiképzésre, hiszen pl. férje halála után évekig szolgált rendszeresen igehirdetéseivel - elsősorban Detroitban, de Torontóban és másutt is. Sao Pauloban hamarosan imaház építéshez is fogtunk. A Brazil szövetségtől kaptunk rá pénzt. Ma is azt az imaházat használják. Miután mi eljöttünk onnan, Nagy István testvér folyatta a misszió munkát és a Törő testvér is ott maradt. RÖVID MISSZIÓMUNKA KANADABAN Hogyan kerültünk Amerikába? Gyerekeinket misszionáriusok tanították Brazíliában. Nagyobbik leányunk az ismeretség és a jó tanulmányi eredménye alapján ösztöndíjat kapott egy Texasi egyetemre. Vér testvérék segítségével el is jutott oda. 1950-ben úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a gyermekeink után. Az egyik lányunk már férjhez is ment. Fiunk meghalt, másik lányunk is ott volt. De nem kaptunk vízumot Amerikába, erre Kanadába kértük, s egy ismerősünkhöz kaptunk is vízumot. Először New Yorkba érkeztünk. Nem volt pásztoruk. Kocsis testvér elment a feketékhez prédikálni. Marasztalták férjemet, hogy maradjon, de nem maradhattunk, mert a jegyük Kanadába szólt. Nagyon megszerették a férjemet, de a törvény nem engedte, hogy ott maradjunk. Kanadában egy dohány termelő telepen dolgoztunk, Windsor környékén. Fodoréknál szálltunk meg, 6 hónapig náluk laktunk. Nagyon kedvesek. A Wellandi gyülekezet pásztor nélkül 1954-ben a Buenos Airesi magyar baptista imaház előtt volt ekkor. Meghallották, hogy itt vagyunk, értünkjöttek frakkal. Odamentünk, s ott voltunk velük majdnem 2 évig. Onnan mentünk Argentínába. (A következő számban folytatjuk) Kicsi a világ. Mégkisebb Magyarország. Szeptember 27-én reggel megérkeztem Budapestre, de az esti istentiszteletet már Szokolyán tölthettem. Régi ismerősök és rokonokon kívül több mint 10 lelkipásztorral is találkozhattam. Szokolyán tartották ugyanis azon a napon a Budapesti Egyházkerület lelkipásztori értekezletét. Az imaház kívülről is, belülről is szépen gondozott állapotban van. (Falai kb. velem egyidősek. A gyülekezet tagjait nem csak én ismerem, ők is ismernek engem. Itt születtem. Itthon vagyok. Néhány arcot hiába keresek. Az Úrhoz költözött azóta édesanyám is...) Az istentiszteletet Hargas Gyula ny. lp. testvér vezeti, mint házigazda. Papp János Kedd este a szokolyai imaházban szolgatársam hirdeti az igét, bizonyságtétellel kapcsolódnak a szolgálathoz a jelenlevő lelkipásztorok: Fodor János, Herjeczki András, Papp Jánosné, Nemeshegyi Zoltán, Petrik Adám, Révész József, Lukács Gyula, Méláth Attila, Kiss Tibor, Eszes Zoltán és jómagam. (Többen hazautaztak az értekezlet után és az istentisztelet előtt.) A hallgatók között ott látom a Palm Bay-i Bánkútinét (aszintén szokolyai). A padokban fiatalokat is látok. A gyülekezeti élet - hála az Úrnak - megy tovább. A Budapest Wesselényi utcai gyülekezetét Meyer Henrik alapította. Az "Erste Baptisten Gemeinde" épület elmúlt 100 éves. Felújításra szorul. Több mint 10 évig volt otthonom ez a gyülekezet. Itt merítkeztem be közel 30 éve. Innen mentem a szemináriumba, itt tartottam az első ifjúsági órákat. Itt találkoztam azzal, aki a szolgálat és az élet terhét-örömét megosztja velem azóta is. Október 1-én három gyülekezetben volt lelkipásztor beiktatás. Lukács Gyula szolgatársamat, barátomat Győri Kornél főtitkár testvér iktatta be a Wesselényi utcai gyülekezet lelkipásztori szolgálatába. A gyülekezeti bibliátHetényi Attila, előző lelkipásztor testvér adta át. Sok szép szolgálat, köszöntés is elhangzott az istentiszteleten. Az énekkar - mint mindig - szépen énekelt. Lelkipásztor beiktató istentisztelet a Wesselényi utcában. Lelkipásztorok a szószéken, balról: Lukács Gyula, Győri Kornél és Hetényi Attila Október 2-án a Váci Gyülekezetben hirdethettem újra Isten igéjét. Újra, mondom, hiszen majdnem 5 évvel ezelőtt ebből a gyülekezetből mentünk el (vissza) a külmisszióba, ezúttal a Detroiti Gyülekezetbe. A gyülekezet szépen fejlődött azóta. Az imaház még nincs 15 éves és már sokszor kicsinek bizonyul. Új, nagyobb építésén gondolkodnak - hallottam lelkipásztoruktól, Meláth Attilától. A gyülekezet tagjainak átlag-életkora nagyon bíztató. Az 5 évvel ezelőtti fiatalokat, gyermekeket szinte kivétel nélkül A váci énekkar. Gerstner Károly tv. szól a gyülekezethez. ott találtam. (Sajnos ez elég ritka jelenség otthon.) Az Úr tudja irányítani, vezetni népét. Akarja is. Engedjünk néki! Végül, van egy gyülekezet, amelyikről azért akarok írni, mertnem látogattam meg őket. Jánoshalmára, első szolgálati helyemre nem jutottam el. Pedig akkor találkozhattam volna még az Úr egyik hűséges gyermekével, az ottani gyülekezet egyik oszlopával. Azóta már - váratlanul, fiatalon - elment az Úrhoz. S elmegyünk egymás után, mindannyian. Kicsi a világ, igaz. S mégis, milyen kár, hogy egymástól olyan messze élünk. Kapcsolataink töredeznek, meg-megszakadnak. Az imádság az egyetlen, ami áthatol a téren és időn. Herjeczki Géza
