Evangéliumi Hírnök, 1994 (86. évfolyam, 1-12. szám)
1994-03-01 / 3. szám
VATAI LÁSZLÓ BEFEJEZŐ RÉSZ A MAI LÁTÓHATÁR Mint láttuk, az ember csak ideig-óráig narkotizálhatja bele magát a kézzelfogható világba, szellemi szerkezeténél fogva transzcendálnia kell belőle. A XX. század legkomolyabb ilyen lépése nem a keresztyénség volt, hanem az egzisztenciális gondolkozás, főleg a filozófia és irodalom területén. De nem a legtömegesebb. Az átlagember könynyebben és szívesebben tette meg ezt a lépést látványos és divatos módon. Főleg a keleti vallások és rítusok gyakoroltak rá nagy befolyást. Közvetlen, szinte kézzelfogható eredményt ígértek belátható időn belül. Legelterjedtebb a jógagyakorlatok alkalmazása volt: testi mozgások útján a lélek találkozása a túllévővel; eredményeként testi és lelki megerősödést ígért. Az egyén megnyílását kozmikus erők számára. (Persze, sokan nem vallásos ténykedésként használták, hanem csak mint mozgásgyakorlatot, mint például a svédtornát.) Ugyanezt a lelki hatást ígérte, csak szellemibb módon az úgynevezett transzcendentális meditáció, s a spiritizmus és okkultizmus számtalan fajtája. Mexikóban néhány napja rendelte el az államelnök a transzcendentális meditáció kötelező oktatását és gyakorlását minden iskolában. A felsorolt módozatok mindegyike transzcendálni akar, de a tényleges túllevő helyett csak bálványokkal találkozik. Ezek a középlények nem tartoznak a Ding an sich világába sem, bár (ha nem csalnak) egy lépéssel túl vannak a kézzelfoghatóságon; a Biblia tanítása szerint a gonoszság a Sátán megjelenési formái. Krisztusi hit híján magukhoz rántanak százmilliókat, néhol egész népeket törnek be az igájukba. A szekularizáció legbiztosabb forrása és jele mindegyik. Pedig ebből akart, rajtuk keresztül, kitörni az ember, s így került leginkább az uralma alá. A kényszerű transzcendáláson túl beteg testet és beteg lelket próbáltak így gyógyítani, de rendszerint csak káros testi és lelki tornának bizonyult mindegyik. A hinduizmus és a taoizmus nem segített a szekularizált emberen. Pedig kitartóan és alapos világszervezettel próbálkozott. A New Age mozgalomról beszélek. Angolul használom a nevét, mert világszerte így ismerik. Egy új világrendnek, új vallásnak és új életrendnek ez az összefoglalása. A XX. század második felében robbanó erővel nyomult be az emberiség tudatába. Jóga, transzcendentális meditáció, pszichotechnika, asztrológia, pop- és rockzene és sok más mozgalom mind hozzátartozik. Szerinte egy új világkorszakba, a „vízöntő” idejébe lépett át az emberiség. Átlagban kétezer évenként változnak ezek az aionok. Jézus és a keresztyénség a „halak” világában élt; most értünk túl rajta. Űj világ következik, új életformával. (Érdekes módon a „Kálvin és a Kálvinizmus” című, 1936-ban megjelent könyvben Csánki Benjámin már tisztán megrajzolta az alapját, mint a keresztyénség elleni sarkpontot, anélkül hogy használta volna a New-Age kifejezést, ő a hinduizmust és európai vetületeit taglalta.) A hindu gondolkozásból és vallásból nőtt ki, az Upanishádok titkos tanából: a Brahman az egyetemesen megvalósult lélek; minden más látszat, a jelenségek világa. Parmenidestől Platónon át Kantig húzódik ez a vonal. Ellenlábasai az ószövetségi próféták, Krisztus és a keresztyénség: a Krisztusban személlyé váló Isten és ember viszonya. A New-Age alapgondolata: meghalt az Isten, helyébe személytelen, kozmikus erők léptek, amikkel képesek vagyunk bizonyos módszerek révén kapcsolatba jutni. Az ember maga is isten lesz, ha kiszélesíti az öntudatát, s mágikus eljárások nyomán befogadja a kozmikus erőket. Beteljesedik a Sátán ígérete: „olyanok lesztek, mint az Isten” (I. Mózes 3:5). Ez a mozgalom a Szivárvány jelszava és jelképe alatt világhódító útjára indult. Nem támadja nyiltan a keresztyénséget, hanem azt hirdeti, hogy minden vallásban univerzális igazságok vannak, tehát mind egyenlő értékű. így Krisztus is csak egy a sok vallásalapító közt. Ilyen módon akarja kialakítani az emberiség általános testvériségét. Okkult, telepatikus erők lépnek a Biblia hite helyére. Létrehozták a világ,,békémozgalmát”, aminek az alapja a „vallások teológiája”. Már voltak is minden vallást összefogó „béke imanapok”, már százmilliók végeznek „vallásos mozgásgyakorlatokat”, rendszerint hinduista vagy taoista szerzetesek vezetésével. A „feminizmus”, ami lényegileg istennőmozgalom, már virágkorát éli; a „zöld ideológia”, ez az újpogány panteisztikus vallás hatalmas tömegeket mozgat; a „holisztikus gyógyászat”, a kozmosszal való egység ereje, az ember testét, lelkét transzformálja. A „pop- és rockzenében az ifjúság egységes vallást talált. A háttérben mindenütt ott van Lucifer, akiről könyvkiadó vállalatukat is elnevezték. S ennek a mozgalomnak már kialakult a világszervezete, ezen a pánvalláson át világkormányt akarnak létrehozni. Mint minden hasonló vállalkozás, ez is csak diktatórikus alapon működhetne, az egyénektől fájdalom mentesen elvenné a szabadságot, s részévé tenné őket a kozmosz boldogságának; az univerzális harmónia állapotát valósítaná meg számukra. (Valami módon ide tartozott Goethe, Schopenhauer és Teilhard de Chardin is.) Egységes világbirodalmat, egységes világgazdasági rendszert ígér ez az egységes világvallás. Már beszivárgott sok kormány ténykedésébe, kezébe került sok nemzetközi intézmény, némely királyi család mindennapjaiban is szerepet játszik, állítólag. Lassan tördeli szét a keresztény egyházakat, nem drasztikus támadással, hanem lényegük lassú átszínezése révén. Ez mindig veszedelmesebb, mint a nyílt agresszió. Érdemes volt, az új látóhatár bemutatása kapcsán, ilyen részletesen foglalkozni ezzel a New-Age mozgalommal? Gondolom, igen: a szekularizálódott hatalmas tömegek világszerte és Magyarországon is könnyen a hálójába kerülnek, hisz oly kívánatos elrendeződésről beszél, s olyan kiszikkadtak, komoly tartalom után vágyódok az emberi lelkek. Krisztus-hit helyett könnyen a Sátán keríti őket a hálójába, hisz sem az ateizmus, sem az egzisztencializmus Semmilye nem megoldás senkinek. A sorozat olvasása végén mindenkiben felmerül a kérdés: vajon tényleg ilyen az új látóhatár? Nem sokkal egyszerűbb,
